Féltékeny vagyok a párom édesanyjára (beszélgetés)
Mondjuk, kezdjük azzal, hogy ha a te anyukád lett volna rákos, elköltözöl a barátodhoz?
Nem hiszem. Egy ilyen beteg esetében mindig fenn áll annak a veszélye, hogy visszaesik.
Attól ilyen a párod, már ha annak lehet nevezni, hiszen 70 km nagy távolság.
Ne költözz hozzá addig, míg az édesanyja ilyen állapotban van, mivel mindig első lesz neki az anyja, ami ebben az esetben érthető.
Ha téged is utasít inkább, akkor a válaszod erre, hogy azzal kezded, nagyon szívesen megcsinálnám, de és itt megmondod miért nem teszed.
És minden alkalommal tedd oda, szívesen, persze, hiszen kedvesen kérni tetszett és hasonló.
Előbb-utóbb valaki majd észbekap és rászokik.
Te mindig legyél roppant, még annál is jobban udvarias.
Köszönj meg mindent, akár még egy pohár vizet is, a párodnak és emeld ki mindig, ezt így kell.
ha őszinte véleményt vársz, szerintem most azonnal köszönj el a sráctól, és lépjél tovább. beteges, amit csináltok, hogy pszichológushoz citálod azért, hogy meggyőzd, alakítson ki veled normális párkapcsolatot, mert az milyen jó
egy hosszú házasságban, ha két fél között megromlik a viszony, elhidegülnek, és mindketten rendbe akarják hozni, biztos érdemes szakember segítségét igénybe venni, de nem egy olyan férfival, akivel csak járogatsz és magától odáig sem jut el, hogy akarjon téged
szerintem egy szerelmes férfi sincs a világon, bármennyire is kötődik az anyjához, akinek gondot jelentene találkozgatni a barátnőjével, ne adj isten egy házzal arrébb költözni anyucitól
ez a srác vagy egy ilyen semmilyen, töketlen kis akárki, akinek max. haverságot érez irántad, és ha nagyon rászállsz és olyan helyzetbe hozod, hogy kénytelen legyen veled élni, akkor ellesz majd melletted, te pedig megnyersz egy halál unalmas kapcsolatot, amit pár év múlva utálni fogsz, vagy alapból egy nagyon elcseszett lelki nyomoronc, aki képtelen egészséges kapcsolatra bárkivel, és biztosabbnak érzi a helyzetét a szülei, vagy szülője mellett. szerinted nem mindegy, hogy melyik típus? merthogy boldog nem leszel vele, azt borítékolhatod.
nem tudod erőszakkal megváltoztatni az embereket, sem érzéseket kicsikarni belőlük. rákényszerítheted, hogy költözzön össze veled, ha eldobod a munkádat és odacuccolsz, na és hogyan lesz tovább? azt hiszed, hirtelen nagy szerelmes lesz, a tenyerén hordoz, gondoskodik kettőtökről és fontossá válsz a számára? ha magától most sincs benne semmi ilyen, ugyan mitől lenne később?
érzem, hogy igazad van. jol mondod, sajnos en is érzem es tapasztalom hogy eléggé tehetetlen. komoly es oszinte szakitasra gondolsz?
a pszichologusnal derult ki, hogy anyjanak epp csak emlitette az at- illetve osszekoltozest, konkrétan nem mondta neki se h mikor. most azt igerte a pszich nal h febr kozepe. addig varok. ha nem tortenik semmi, akkor elbeszelgetunk
azért gondold át jól, mert biztosan te is világosan látod, hogy egy párkapcsolatnak, amiben két szerelmes ember van, aki egymást akarja, nem így kell haladnia, hogy pszichológus meg nógatás. nem hiszem, hogy olyan nő lennél, aki ne találhatna magának egy pasit, aki valóban szereti, és legalább annyit megtesz érte, mint amennyit te tennél érte :)
ha már az első időkben, amikor repkedni kéne, ez van, képzeld el, mi lesz, amikor már belekényelmesedtek az együttélésbe. a srác, már bocsánat, elég töketlennek tűnik, talán egy egyszeri, komoly és őszinte beszélgetés megoldaná a problémákat.
igazad van. en is sokszor ezt erzem-eroltetesnek a részemről. ugy erzem h en ,nyomulok, kuzdok neki meg nem (annyira)fontos. de vannak, megmondta nekem mar nem egy ember. pszichologus is hasonlot mondott es megertett engem provalta ot osztonozni...
de mivel szeretek még reménykedek es adok meg idot neki h tudjon tenni ertunk.
Ha ennyire nem mukodik a termeszetesseg, minek itt kapaszkodni, erolkodni??
Ne akarj mindenaron mas eleteben rendezkedni.
Agyuval nem lehet madarra loni.
kérdezd meg a srác öccsét, ő hogyan csinálta simán, mert valószínűleg akkor nem anyuci a ludas :)
nincs neked egy barátnőd, aki őszintén megmondaná, hogy figyelj rituka, talán nem ez a srác az igazi, akihez leutazgatsz, párterápiára cipeled, és nem tud lejönni az anyjáról meg veled élni
tényleg soha nem gondolkodtál el azon egy percig sem, hogy talán nem kellene erőlködnöd? hogy kevés az, hogy te akarod őt, te akarsz vele élni, te akarsz oda költözni, te akarod, hogy váljon le az anyjáról. ő mit akar és miért nem tesz valamit? mert amennyire te szereted és megtennél sok mindent érte, annyira kéne ezt neki is viszonoznia, különben később nagyon megbánhatod
nem a segítségkérésre gondoltam, hogy nagyon gáz lenne, hanem arra (hiába írod, hogy nemcsak a hétvégi palid és többet jelent neked), hogy egy alig kapcsolatban már párterápiára kell rohangászni, mert a srác nem pattanna le önként otthonról veled. szerintem ez nagyon gáz, és nagyon erőltetése egy kapcsolatnak, de ha a srác picit is papucs típus, akkor működhet :)
mint ahogy látszik is, ha a tesója gond nélkül lepattant és él a barátnőjével, akkor itt a te paliddal és az érzelmeivel van gond
de nekem oly mindegy egyébként, ki hogyan él, majd írnál pár év múlva. nagyon-nagyon csodálkoznék azon, ha ebből egy egészséges, normális, boldog párkapcsolat lehetne. de a te életed, neked is meg kell tapasztalnod a hibákat a saját bőrödön, mint ahogy szinte mindenkinek
Sajnálom, tapasztalatból mondom, kűzdelmes évek várnak Rád, ha Vele maradsz. Nekem rabszódikus kapcsolatom volt az anyósommal, hol jóban voltunk, hol utáltuk egymást. Vele az volt a gond, hogy nem tudott egyszerre jóban lenni több emberrel. A kisfiát meg magának akarta, közben meg azt szajkózta, hogy jó lenne ha már más mosna, vasalna rá. Mi összeházasodtunk, együtt is éltünk az anyóssal, mert szegény özvegy lett, meg beteg, meg mindig volt valami. Tönkre is ment a házasságom. Sok sok nyomorúságot megéltem. Kedves mama jól forgatta a lapokat, és bár szegénykém már meghalt 4 éve, még mindig kísért olykor. Mi együtt maradtunk a férjemmel, főleg a gyerekek miatt, meg mert valahol biztos szeretem, de boldog már hosszú ideje nem vagyok mellette.
Persze minden élethelyzet más, és más. Mi nem jártunk a te cipődben, ha úgy döntesz vele maradsz, nem lesz könnyű neked. Gondolom a barátod még grátisz egyke is!!??
"A fiacskája persze mindig azt hajtotta anya csak jót akar...."
Hát persze, magának! ;)
Durva sztori amúgy, ráz a hideg az ilyentől...
Kedves Fórumindító!
Szerintem minél előbb lépj ki ebből a kapcsolatból.a párod soha nem fog melléd állni, amíg az anyukája él, mindig ő lesz az első.
Az előző párommal 4 évig voltunk együtt, ebből másfelet laktunk együtt. A szitu ugyanez volt. 3 éves volt, mikor elvált anyuka és 10 mikor a bátyja is lelépett. Utána 20 évig élt kettesben az anyjával, aki azt nevelte bele, hogy semmire nem képes egyedül, csak dolgozzon, anyuci meg megold mindent. Mi külön házban laktunk ami sajnos nagyon közel volt, szemben az utca túloldalán.
A volt párom munka után mindig hozzá ment először, és csak utána haza.
Az öreglány arra lusta volt, hogy boltba/postára/orvoshoz/patikába elmenjen, mindenhova minket ugrasztott, aztán persze mindig kritizálta a vásárolt árut. Na ezt velem 2-szer játszotta el, utána én többet nem vettem neki semmit.
Ha nem voltunk otthon, átjárt kutatni a házunkba, volt, hogy átpakolta a ruhásszekrényt, mert nem tetszett neki a bepakolt ruhák sorrendje. Én persze visszapakoltam úgy, ahogy nekem volt jó, és még volt képe átjönni veszekedni, hogy mit képzelek én, neki ez egy délelőttjébe került....
A fiacskája persze mindig azt hajtotta anya csak jót akar....
A végén már a szemetünket is áttúrta, hogy mit dobok ki, és jött veszekedni, hogy mennyit pocsékolok...
Ja meg letiltotta a fiacskáját a szexről, nehogy megfogjam egy gyerekkel...
Úgyhogy én másfél év után hazaküldtem a volt párom az anyjához sárkánytejet szopni, én meg hazaköltöztem a szüleimhez.
Ahogy hallottam, azóta sincs senkije, hazaköltözött a mamához, a ház azóta is üresen áll.
Hidd el kedves fórum inditó ,ez a helyzet
a kedves mamával csak keményebb, és nehezebb lesz az évek múlásával. Tipikus anyós sajnos :( .
Anyós betegsége miatt nem balhéztam, visszafogtam magam. De minden eset más. Nem is tudjuk, hogy náluk szóba jött-e a gyerek, házasság, anyós támogatja-e a kapcsolatot stb?
Nem irigylem a csajt, ez nem egy idilli állapot.
Meg, ha most esztétikai műtét van anyósnál, s nincs fenyegető veszély, akkor miért kell ennyire a közelében lecövekelni? Nem úgy tűnt, hogy a felépülés után tartós ellátásra szorul, nem?