Felső szomszéd (beszélgetés)

Engem a gyerek zaj sem zavar. Tudom, hogy nem tud mást tenni csak sírni esetleg, hiába szól rá bárki, hiszen így jelez, az sem zavar, ha hangosan játszanak, mert ez a normális.

De vannak dolgok, amik zavarnak pl. Ha a gyerek azért üvölt és tör-zúz, mert a szülőknek eszébe sem jut kivinni a játszótérre. A mi házunkban sajnos ez van, ráadásul itt nem is a kis gyerekek hangosak, hanem a nagyobb 10-13 évesek. Nekik már lehetne annyi eszük, hogy normál hangerővel kommunikáljanak.

Visszatérve a gyerekekre.

Szerintetek az neveli jól a gyerekét akinek egy hangja sincs? Hát én pont úgy látom, hogy abból vannak a zajok, sírások (már a 2-3 éves korosztálynál), amikor következetesen nem engedek meg valamit. Ha mindig odaadnám a csokit, ki sem kapcsolnám a DVD-t, meg a számítógépet és 11-re vinném bölcsibe sokkal kevesebb zaj lenne..

Már így is jópárszor volt olyan este, hogy inkáb megkapott valamit, csak ne kiabáljon már 8 után.. Hát meg is lett a negatív hatása, a mai napig nehéz vele este..

A motorozást, labdázást én se lakásba valónak tartom, de az a gyerek, aki mozog még mindig nem a gép előtt ül..

Szóval - úgy általában (persze van kivétel sok) - a zajos, "igazi" gyerek van talán jobban nevelve, vagy legalábbis kevésbé rosszul... Náluk van esély arra, hogy 7-8-9 éves korára már tényleg tudnak csöndbe lenni, és ismerik a fegyelmet.. Addig meg tényleg kár bárkit ezért csesztetni, mert az eredmény akkorra látszik meg..

Nem mindegy?

Így is, úgy is belekötnél.

"Nemrégen költöztek be és szó szerint éjjel-nappal fúrtak kalapáltak és az erkélyen tartottak kerti partit. Késő este is."

Most ez volt az igazság,vagy amit most írsz,döntsd már el?

Értelek. Jó, persze nem kötelező, meg biztos én sem mindenkiben bíznék meg. Idő kell a bizalomhoz is, nem megy egyik napról a másikra. Csak úgy nem lehet, hogy rácsapom az ajtót, bereteszelek, és ki se mozdulok a lakásból. 12 évig laktunk egy tízemeletesben, anno nem voltak ilyen jellegű problémák. Sőőt, nyáron esténként lementünk a ház elé beszélgetni, és naponta jártunk be másokhoz. Hol enni, hol inni, hol ezt, hol azt. Gyerekként.

Pár éve albérletben laktam egy négyemeletesben, ahol naponta volt veszekedés, hol ezért, hol azért...tök mindegy mit csináltál, sehogy nem felelt meg senkinek ahogyan éltél.

És eszembe jutott gyerekkorom, amikor a fűtéscsöveken jeleztünk egymásnak:)

Ez a panel 72 lakásos volt és érdekes volt, amikor sokan jeleztek épp a saját ismerőseiknek. Sosem volt semmi gond, a felnőttek kb. egy idősek voltak, a gyerekek szintén, így mindenki nagyon jó barátságban volt. Együtt bulizott az egész ház pl. szilveszterkor, az első havazásnál együtt mentünk sétálni, szánkózni, stb. És nagyon klassz. Ha volt egy két házirendet lobogtató, akkor az hamar leállt a témáról, mert belátta, hogy csak őt zavarja:)

Azt gondoltam, hogy te fiatal vagy, bár már kételkedek.

Amikor mi fiatalok voltunk, akkor hetente házibuli volt nálunk, ami sok vendéggel és hangos zenével és hangoskodással járt (egyébként még mindig tartunk ilyen bulikat:)). Akkor szinte csak idős szomszédaink voltak, illetve volt 3 fiatal is a házunkban. A fiatalok jöttek hozzánk bulizni, az öregek pedig örültek a zajongásnak, mert azt mondták, hogy így tudják, hogy nem egyedül vannak a házban:) Ez megnyugtató nekik, hiszen, ha gond van, van aki segítsen nekik. És volt is, hiszen nem csak mentőt hívtam az egyik idős néni szomszédomnak, hanem én látogattam minden nap 1 hónapig a kórházba, ugyanis nem volt senkije. Tehát vannak ám valóban jóérzésű emberek, akik nem csesztetik a szomszédot és nem lobogtatják a házirendet, ha épp neki olyanja van.

Jaja, én mondtam, hogy nekem nem fontos, hogy jóban legyek a szomszédokkal, mert ők nem a barátaim, de ez nem azt jelenti, hogy rosszban vagyok velük. Köszönő viszony és kész. Ha kimegy az egész házban a villany bejelentem, stb., de nem járok senkivel össze. Persze jó lenne egy normális szomszéd, aki valóban figyel a lakásra ha nem vagyunk itthon, de sajnos bevásároltam és a jelenlegi szomszédaim között nincs olyan, akiben megbíznék annyira, hogy egyáltalán tudja, hogy nem vagyok otthon x napig:)

Ez van. Úgy vagyok ezzel, ha annyira nem tetszik már és van lehetőségem, akkor elköltözök, de egyenlőre elfogadom a helyzetet.

Ez nyár óta tart, folyamatosan...

És nem , nem 1 házibulit tart, hanem rendszeresen és az erkélyen fogadta a vendégeket. Mások hálószobája mellett.

Nappali munkáért az égvilágon senki sem szól érte!

Már elég érthetően leírtam 1x,2x.

Nem a napközbeni munka a gond, hanem a ráadás!

Egy cipőkopogástól vagytok padlón?

Családi ház: fűnyírás, fűrészelés, tetőcsere, bontások, kutyaugatás, kakaskukorékolás, kerti party hetente dübörgő zenével, tűzijáték, kocsiajtó csapkodás nyikorgó kapuval, hétfőnként égetés a hátsó kertben...nos, én nem vagyok türelmes ember, de dögöljek meg ha szóltam is valaha valamiért. Én meg minden nap ordító zene mellett vagyok, néha én is rázendítek erre-arra, anyázok, csapkodok, és SOHA nem szóltak. Max megkérdezték, min húztam fel magam, de elröhögtük. Aki meg azt mondja, leszarja a szomszédait, azokat sajnálom. Nem is olyan rossz dolog jóban lenni velük. Ha nem vagyok itthon, beszólok, hogy elmentem x napra, kiveszik a ládámból az újságokat, átveszik a leveleimet, és figyelik, nehogy kipakoljanak. Nyáron adnak kulcsot, kutyát etetek, virágot öntözök, stb...nem jobb így élni, mint veszekedve, utálatosan egymás mellett? Nem bírnék itt élni, ha ilyenek lennének. Én szeretek hazajönni, itt élni. Bár az öregnéni irigy mint a kutya, de kibékültünk. Korára fogom. :)

Annyira igazad van! A mi alsó szomszédunknál a kisgyereket halljuk minden reggel és este, ordít, hisztizik, sokszor elviselhetetlen magas hangon, hétvégente biciklizik a lakásban órákat. Mit tehetnék velük? Gondolom, ha képesek lennének úgy nevelni a gyereket, hogy ne legyen ez, megtennék. A szemben levők kutyákat tartanak a lakásban, a csaj egész nap itthon van, ha mennek valahova és kinyitják az ajtót, elviselhetetlen bűz árad a lépcsőházba, ami még órákig érezhető. Nem túlzok.

Ők se fognak megváltozni, ha balhézok velük.

Én meg munkába induláskor felveszem a cipőm, és még kb. 10 percig járkálok, megigazítom a hajam, ellenőrzöm, minden be van-e csukva, felveszem a kabátom. Szép lenne, ha ennyit nem tolerálnának.

Pontosan erről szól az alkalmazkodás, nem arról,hogy a másiknak megmondom, hogy fingani se lehet.

A házirend pedig nem tiltja, hogy a saját lakásomban abban mászkáljak, amiben akarok.

Taplóság???

Már megbocsáss ,de az sokkal nagyobb taplóság ,ha annyit nem tudtok megérteni,hogy beköltözik valaki ,és felfúr pár polcot,meg átalakít ,meg berendezkedik ,utána meg tart egy lakásavató házibulit....

Ha ennyi nem fér bele egy békés egymás mellett élésbe,akkor valóban a tanyasi élet a megoldás számotokra.

Egyszerűen ez a mentalitás ,hogy mindenki vigyázba üljön a lakásában ,csoszogós papucsba,és kussoljon mert áthallatszik már ne is haragudj ,de túl nagy elvárás.

És igenis bele kell hogy férjen egy két házibuli is anélkül ,hogy a szomszédok egyből átcsoszogjanak ,természetesen a nyuszikás kopogásmentes papucsukba!

Egyébként mi a cipőkopogtató fölött lakunk és ez miatt nem is szóltunk neki.

Sőt, nem is foglalkozunk vele, itt csak a fórumra írtam, hogy bizony zavaró.

A gond az, hogy taplók más tekintetben is. Nemrégen költöztek be és szó szerint éjjel-nappal fúrtak kalapáltak és az erkélyen tartottak kerti partit. Késő este is. Többen szóltak nekik, de hiába.

Az eredmény az lett, hogy a körülöttük lakók is elkezdték az ajtócsapkodást és az éjszakai bútortologatást. Ezzel törlesztenek gondolom, mert eddig ilyet nem tettek.

A beton 2 lépcsőház lakóihoz továbbítja a zajt.

Ez így nem OK. :((

Na és ilyenkor hol van a házirend?

Mi az, hogy este nem lehet pihenni, mert hallgatni kell a 3 gyerek rohangálását és üvöltését?

A cipőkopogás a kisebb bosszúság szerintem is.)Velük sok más, több szomszédot érintő gond is van)

Mi nem is ilyesmi miatt kértünk annak idején segítséget -több szomszéddal összefogva.

Meg nem is miattuk.

A banya nálatok meg egyszerűen gonosz.

Semmi köze ahhoz, hogy kié a lakás. Viselkedni neki is meg kéne tanulnia vénségére:((

Azzal egyetértek, hogy különbséget kell tenni a zavaró zajok között is. Mondjuk, szerintem egy kopogó cipő pont olyan, amin nagyon könnyű lenne segíteni, egy kis odafigyeléssel. Én nem kopogok reggelente, se később, és arra is figyelek, hogy ha otthon tornázom, akkor azt ne cipőben, és lehetőleg polifómon tegyem.

Engem zavar a felső szomszéd cipőkopogása, de az a helyzet, hogy annyira még nem jutottam, hogy fel is menjek szólni érte, szóval nem akarok rosszat gondolni róla, lehet, hogy nem is tudja, hogy zavar.

Eddig egyszer fordult elő, hogy szóltam valamiért, az az alsó szomszéd volt: péntek este úgy alakult, hogy én nagyon fáradt voltam, nem mentem sehova, ő viszont bulit tartott. Jó hangos volt a zene, de oké, péntek volt, győzködtem magam, hogy nem is rossz, már úgyis régen hallgattam Nirvanát:). El is voltam így vagy 2 órát, csakhogy egyszer csak a srácok lent elkezdtek dobolni. El tudjátok képzelni, egy panelban, teljes dobfelszereléssel, éjszaka? Annak nem olyan hangja volt, hogy na, hangos a zene, hanem olyan, hogy ha beszélgetni akartam volna valakivel nálam, az már nem ment volna halkan.

Szóval akkor felöltöztem szépen egy idő után, és lementem szólni. Kinyitották az ajtót, mondtam, hogy a zenével egész jól elvoltam, de a dob már sok lesz. Mondták, hogy persze, rendben, elnézést, menjek be, igyak valamit. Nem mentem, csak beszélgettünk picit, kértem egy számot :) aztán felmentem visszafeküdni, ők meg nem sokkal később elindultak máshova bulizni.

Valószínűleg búcsúbuli lehetett, mert ilyen több nem volt.

Egyébként általában szünetek táján jönnek elő a broblémák, amikor többet vagyunk itthon. Persze sokat megyünk anyámékhoz, de azért menekülni nem vagyok hajlandó a lakásból, arra is szükség van, hogy itthon legyünk együtt..

Meg azt nem tudja megemészteni, hogy nem a miénk a lakás. Egyébként itt születtem, csak azóta egy családtagunké hivatalosan. Ezért minket betolakodóknak nevez, és közölte, "ha már idejöttem, viselkedjek is.." Ezt meg valahogy esetleg anyámtól elviselném, mástól már nem..

No jó, bocs hogy kicsit elvittem a topicot a saját bajommal, de most éppen ez foglalkoztat..

Szóval örüljön valaki, hogy ha csak reggel pár percet zavarják, mert lehet még rosszabb is.. Bár ha szólnak, azt tényleg meg lehet tenni, hogy valaki csak az ajtóban veszi fel a cipőt.. De ez egyébként nem képez jogi kategóriát, ezért nem fognak senkire bírságot kiszabni. Szabályozva a zenélés van, a zajjal járó háztartási gépek működtetése, meg az építési szerelési munka.. Nem hiszem, hogy egy cipősarokkal bármelyik önkormányzat vagy bíróság foglalkozna, hiszen az nem haladja meg a "rendeltetésszerű használatot". Aki bunkó, az meg az is marad sajna..

Mások se örülnek nyilván, de normálisak, nem mondják a szemembe. A falszomszédot tudom, hogy felébredt, ha éjszaka felsírt a kicsi, el is tettem a fala mellől az ágyat, átrendeztem a szobát miatta.. Azóta meg már meg is nőtt annyira, hogy nem ébred fel.. Tehát aki türelmes, célt ér veszekedés nélkül is...

Tény, hogy egy autista iszonyat hisztivel reagál egy tök pici dologra is, és ezért úgy tűnik, hogy "állandóan" üvöltenek.. Sajna a picin is egyre inkább jönnek ki ezek a dolgok, és még nem beszél.. Meg hát erőszakosak is, tény és való. Csak az emberek eleve azt feltételezik, hogy vagy nem törődök velük, vagy verem őket, vagy mittomén. Azt nem, hogy esetleg tényleg nehéz lehet.. Mindamellett, hogy nem vagyunk nyilván tökéletesek..

Ha csak estefelé zajlik az élet, akkor nem is értem!

Egész nap nyugiban van. Tudnia kell, hogy egy gyereket nem lehet állandóan elhallgattatni, főleg 3-at.

Jól tetted, hogy üvöltöztél vele.Én is ezt tettem volna :(

Csak ő ilyen rosszindulatú vagy más is?

Ha netán feljelent, menj be és meséld el a gondjaidat. Lehet, hogy ők még segítenek is.

Nálunk mikor áldatlan állapotok voltak, én a szabálysértési osztályon kértem tanácsot. Nagyon segítőkészek voltak!

Én is sokat viszem ki őket, hacsak lehet, de már én is dolgozom, mindenki intézményben van... Hétvégéken meg nekem is meg kell az egyéb dolgaimat is csinálni, úgyhogy egyszer tudunk kimenni. Amíg itthon voltam, nyáron mindig mentünk délelőtt-délután, és több órára. De attól még sajna este zajlik az élet.. Én sajna egyedül vagyok velük, apuka 9-re ér haza..

Egy ilye régi háznál rétegrend a következő: Acélgerendák keresztbe, köztük tégla kitöltés. Azon 50-60 cm homok, (illetve minden szemét, amive a kivitelező 80 éve feltöltötte). Ezen van egy-két réteg lécváz keresztbe, azon a parketta.. Szóval itt nem lehet csak úgy egy padlócserét csinálni. Ha felszedném a parkettát, akkor két régi lécvázat látnék, és több vödör homokot.. Erre nem lehet rátenni azt az "úszópadlót" ami általában segíteni szokott ilyen esetekben, azt csak valamilyen beton, vagy legalábbis beton felület födémre lehetne. Itt az a fő baj, hogy maga az acélgerenda 80 éves, már "megnyúlt", és úgy viselkedik, mint a gyerekek ugrálóvára... Szóval nem annyira a kopogás a baj, hanem a "döngés".

Egyébként ezért kerül egy ilyen lakás jóval olcsóbba, mint a környéken egy újabb építésű. Csak ezt a lakók nem értik meg. Ha valaki sokkal jobb körülmények között akar élni, akkor sajna drágább lakást kell venni. Én se poénból élek itt, sejthetitek... Egyébként meg azért nem annyira putri, csak zajos.. Mert azért nyilván én is hallok másokat, csak mivel eleve társasházban nőttem fel úgy van az agyam beállítva, hogy nem törődjek mások zajával, hanem a magam dolgával..

(Mert ugye a szabónak a gatyája lukas: magam történeti tanszéken végzett építészmérnök vagyok..)

Mindazzal együtt elismerem, hogy nem lehet kellemes a szomszédaimak, de hát ez van.. Mi még midig egy versettanulós-mérnökcsalád vagyunk. Mi lenne, ha idejönne egy tényleg "problémás" család??

Azért bánt, hogy sérült gyereket, meg eleve három gyereket nevelve nekem kell védekezni, meg rettegni, hogy mikor találnak ki valamit gonoszságot ellenünk..

Én abban láttam volna a megoldást, hogy jóban vagyunk az öreglánnyal. Becsengettem hozzá, hogy hozok neki a piacról nehéz dolgokat, vagy a nagylányom átmegy beszélgetni, vagy jöjjön fel teára.. De ő erre nem volt sajna kapható, pedig amennyi "kárt" okozunk, annyi hasznot is hajtottunk volna neki..

Sajna a minap nagyon elmérgesedett a helyzet, mert meló, meg a gyerek begyűjtése után caflattam haza, és megint nekemesett, hogy "fogjam vissza a kölykeimet". Hát annyira kiakadtam, hogy vagy 10 percig tényleg nagyon üvöltöztem vele... De hát 2 év hallgatás után belőlem is kijött.. Egyébként nem szoktam idős hölgyekkel üvöltözni. De amikor az autista kisfiam rettegve rámnéz, hogy "anya, nekünk tényleg el kell innen költöznünk, mert nem szeret a néni?" - azért már nekem is sok volt..

Azóta nem is látom itt az öreglányt, biztos elment a lányához, és fűti az önkormányzatot, hogy milyenek vagyunk, meg hogy mit tettem vele. (mármint az üvöltözés..)