Felfoghatatlan (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Felfoghatatlan
Nagyon szépen megemlèkeztél ebben a kis cikkben. Megkönnyeztem én is....
Együtt érzek veled,anyukàm nekem is 3 éve ment el" iszonyú messzire" Részvétem!
Viszont a csodás emlékek itt maradnak nekünk,amikből nap,mint nap töltekezhetünk!
"A fájdalom senkit nem kímél, megtanít, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben amit ismernek. Alázatossá tesz. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled ha közben nem pusztulsz bele." Fájdalom, szomorúság, bánat, érzések, amiket mindannyiunk átélt már. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben, senki nem mentes alóluk...senki. Amikor az embert valami rossz éri, olyan mintha egy darabot tépnének ki belőle. A „seb” idővel begyógyul, de mindig hiányozni fog az a darab, amit kitéptek belőlünk. Általában túléljük, ha a lelkünk megsérül, de hiányozni fog az, amit a fájdalom során elvesztünk. Szerintem azért fáj annyira, mert érezzük valamit elvesztettünk abból, ami eddig voltunk, siratjuk azt a darabot ami elveszett belőlünk, siratjuk azt a személyt, akik többé már nem lehetünk. A fájdalomnak több szakaszát említik a pszichológusok: szomorúság, bosszú, megbánás, sajnálás, önhibáztatás...és csak ezek átélése után térhetünk vissza a normális életünkhöz. Ami nem lesz a régi, de nincs garancia rá, hogy rosszabb lesz mint volt...ezért fel a fejjel. Olvastam valahol, hogy mindennek valami oka van, ok nélkül SEMMI sem történik.. Persze ezt nem merném mondani egy anyának, hogy gyereke okkal halt meg...de az esetek nagy részében minden fájdalomnak valami oka van. Amikor benne vagyunk és szenvedünk nem tudunk tisztán gondolkodni, időnek kell eltelnie míg más szemmel is látni tudunk. Egyeseknek elég 1-2 nap másképp látni, másnak hetek kellenek, van akinek hónapok, évek. De van, akinek egy élet sem elég rá, hát különbözőek vagyunk mi emberek, ettől érdekes a világ... Egyben vagyunk csak egyformák, mindenki átél az életében kisebb-nagyobb szomorúságot, bánatot. Ha nem ismernénk a szomorúságot, örülni sem tudnánk igazán...nem tudnánk, mi az az igazi öröm és értékelni sem tudnánk. Igazságtalanul hangzik, de így van. Ha valamit elvesztünk, kell jönnie másnak helyette. Szerintem van egy „kosár” és ha valamit kivesz az élet belőle, vissza is tesz helyette valamit, hogy a kosár „egyensúlya” megmaradjon. Elveszik belőlünk az, de lesz helyette valami más értékünk. Az esetek nagy részében azért történik meg a baj, mert meg kell változnunk és mivel magunktól nem jövünk rá, hogy meg kell változnunk, a sors elénk gördít egy „követ” , hogy változzunk meg, hogy új emberek legyünk. Kis történet: Ha egy kapcsolat megszakad, mert a felek nem egyeznek meg, sokszor előfordul az, hogy X bántja Y-t továbbra is, mert X-nek is nagyon fáj, és azt hiszi a bosszú állapotában, hogy ha fájdalmat okoz Y-nak, neki jobb lesz. Pedig nem lesz jobb. Attól jobb sosem lesz, ha másiknak fájdalmat okozunk. Csak nem látunk tisztán, ha valaki nagyon megbánt. Rossz tanácsadó a harag, a bosszú, de olykor az tűnik a legjobb fegyvernek. Amikor a bosszúvágy vezérel, olyan dolgokat teszünk meg a másik személye ellen, amit normális esetben nem tennénk meg. Nem lesz jobb, ha másnak is fájdalmat okozunk, csak ezt akkor nem látjuk. Idővel sikerül tovább lépni. ”Az idő minden sebet begyógyít” – mondják - csak az a baj, hogy nem nyújt vigaszt. A bosszúról nem nekünk kell gondoskodni, mert ha ok nélkül ért a baj és mi nem vagyunk hibásak (ilyen is lehetséges), akkor a sors „kifizeti” azt, aki minket bántott. Ne csinálj, kívánj olyat másnak, amit te sem szeretnél magadnak, amit te sem szeretnél
Könnyes szemmel olvastam végig! Nagyon megható!Részvétem és kívánok neked megnyugvást!
Nagyon sajnàlom. Részvétem!!
Részvétem. Tehetséges vagy. Írj mást is
Ùr Isten,de szép. Nagyon sajnàlom. Részvétem!!
Köszönöm szépen! Sirga részvétem! :( Ikebana nem találtam ki semmit. :) Nyilván van más, kevésbé boldog része az életemnek, hogy ilyen gyerekkorunk volt nála, nagyon hálás vagyok!
Ez szinte mesébe illően idilli. Nem vitatom a valóságtartalmát, hiszen semmi okom rá. Részben, elég sok minden ismerős volt számomra is a történetben. Boldog ember, akinek ilyen gyerekkora lehetett! :)
Nagyon szép cikk! Okosan, érzelmesen, szépen írtad meg, ami számomra külön(leges) öröm. Együtt érzek Veled, kedves emlékeid megérintettek.
Sajnos az utóbbi években bőven kijutott nekem is a mély gyászból: előbb a Párom nagymamája ment el - különösen szoros kapcsolat volt köztünk -, majd a volt tanárom - anyámként szerettem -, rá 3 hétre pedig apukám. :(
Köszönöm szépen! Vikuka, Shadow Angel részvétem! :( Iszkiri köszi, kihúztam sokat, végül így éreztem jónak. Ember volt, nyilván ilyen-olyan tulajdonságokkal, nem akarok csöpögni. De ahogy mondani szokták, élj úgy, hogy hiányozz, ha elmész - hát ő így élt. :( :)
Felfoghatatlan...
Gyönyörű cikk. Megkönnyeztem.
Valószínű el fogom még olvasni, és sírni is rajta.
Most ment el édesanyám.
Kiléptem 10-15 percre, nem várta meg, míg visszaérek hozzá...
És mit meg nem adnék...
Vikuka:
Megértelek. Nálunk Karácsony nincs, csak a kisfiam miatt... Hasonló okok miatt...
A halál fáj. Fáj annak az elvesztése, akit szerettünk.
Mi nem vagyunk vallásosak. Ezt csak azért írom, mert talán furcsa lesz, amit most itt leírok.
Apósom meghalt. A férjem nagyon szerette őt. Nem szégyellte a könnyeit, amikor szembesültünk a megváltoztathatatlan ténnyel.
Túl voltunk a temetésen, múltak a hónapok.
Nyári este volt. Férjem kint cigizett a teraszon. Az eget kémlelte. Szép csillagos volt az ég.
Kérdeztem tőle: mit fürkészel?
- Apámmal beszélek. Ez volt a válasza.
Odafent egy csillaggal több van, amióta apósom meghalt. Férjem azóta is gyakran beszélget az apjával, amikor szép csillagos az ég.
Ez olyan cikk, ami nekem tetszik.
Érzelmes, de nem csöpögős.
Szinte irodalmi stílusban írsz, niit.:)
Évfordulókon előtolulnak az emlékek.
Szép emlékeid vannak, nem mindenkinek jut/jutott ám ilyen mami.
Ő veled van. És mindaddig veled lesz, amíg az emlékeidben él, és így gondolsz rá. :) @;--;--
Niit, Vikuka!
Őszinte részvétem:(
Csodaszépen írsz!
Kívánok Neked megnyugvást. 😧
Most erre mit irhatnék??? Ugyan ezt ... mit nem adnék??? Majdnem mindent,apámmal ne úgy találkozzam ahogy 4 éve ithagyott! Kérded miert hogy??? Igy:2014.04.22! Reggel7 hiv apu!: kislányom el viszem nagyanyádtat a temetőbe sirokat rendezni igy húsvétra! Aztán sietünk mert tudom nagy nap a mai na puszi!!! Igen! Igen nagy nap.... a párom szülinapja, az eljegyzésünk mapja, a nagy bejelentés, hogy kisbabánk lessz!!!rohanok bolt piac sürgök forgok főzök sütök, hisz 12 re sok vendéget várunk( családi vendégek)!! 9 ora3 perc!!!!!! Ez a bizonyos 9.03!!! Csörög a teli! Mama! Sir üvölt!!! Nem értem mit mond!!! Azonnsl menjrk ki a tenetőbe ezt értettem!! Ott hagytam mindent fél készen!!! 30 kmre a község temetője a bárosunktól! Ott!! Ott állnak többen... sokan... ott valahol középen a dédszüleim sirjánál! Csend van nagy csend csak nagyanyám sir! Üvölt! Megyek rohanok ketesem de mem latom aput! Negyek.... körülötte a nép! Az orvos! Ott!!! Ott fekszik a földön! És ennyi!! Ennyi volt!!! Vége! A lelke el ment a teste a faradt teste itt maradt! De vártam!! Haza...... és nem jön sosem jön már! Azonnali szivleallas volt! A nagyanyám szeme láttára esett össze apu... a temetőben! A szülő falujában!!!!! Azóta???? Azóta nincs ünnep! Nincs a páromnak szülinapi bilija! Nem esküdtünk meg! És elvetéltem!!! De!!! Együtt vagyunk támogassuk egymast és szültem neki egy fiu gyermeket 2 éve!!!de!!! A boldogságunkat be árnyékolja a!!!! Az!!! Az a csoda szép húsvéti nap!!! Mely olyan boldogan indult....3 szèp dolog!! Egy szülinap! Egy eljegyzés egy baba ékrezése!!!! És!!! Ezen a napon lett vége mindennek! Ott!!!
Gyönyörű!!
Mit nem adnék,ha csak egy hétre visszamehetnék én is a mamákhoz!!
Süt a nap. A kertedben tobzódik végre a tavasz, nárciszok, tulipánok nyílnak a kerítés mellett és a kútnál végig, csak Te nem vagy itt, hogy lásd. Éppen három éve, hogy elmentél... S most előtolulnak az emlékek sorban, a legszebbek.
Ugrás a teljes írásra:
Felfoghatatlan