Félek vezetni... (beszélgetés)

Hasonló a helyzet. Annyi a különbség, hogy én mondhatom azt, hogy nincs autóm, azért nem vezetek..

Amikor levizsgáztam - én is szülés előtt - akkor talán voltak olyan pontok, amikor ha kaptam volna egy autót talán átlendülök a félelmen. Bár én nem akartam igazán, elsősorban anyagi okok miatt.

Én 4 gyerekkel is szeretek tömegközlekedni, igaz most a város közepén lakunk. Ha "kiköltözünk" akkor majd tényleg kell már ennyi gyerekhez az autó.

Talán ott a prérin majd jobban el merem kezdeni. Bár nekem szerencsére a férjem is jól tud magyarázni, meg apám is, aki oktató volt.

Ez is jó példa: apám a katonaságnál volt oktató, nem volt hülye a vezetéshez. Akkor ott volt egy balesete, aminek a végén felmentették ugyan, de soha többet nem vezetett (bár a jogsiját mindig megújította). Nekünk soha sem volt autónk, amikor gyerek voltam. (Talán ezért is idegenebb számomra a vezetés, mint másnak.) Aztán már majdnem felnőtt voltam, amikor a nagyszülők idősek lettek, anyám megelégelte, és 40 felett letette a jogsit, vett egy régi Skodát, és hurcolta a mamát, papát. Aztán egyszer csak egy-egy vásárlásnál "eltűnt" a skoda... Először csak ennyire, majd egyre többre elvitte apám is.. Így 48 éves kora óta újra vezet (már 15 éve). (És még mindig jobban, mint a legtöbben.)

Tehát egyrészt minden félelem legyőzhető, mindenre meg lehet érni.

De sohase más kedvéért, vagy a "nelegyenmárciki" miatt tedd. Menjenek a fenébe... Ezen tényleg az életed múlhat, ha nem jó passzban talál a dolog. Akinek nem ez az első gondolata, az (már bocs) biztos, hogy szeret téged??

Nem vagy alkalmatlan, csak nincs onbizalmad. Húsz éves jogsival, 3-400 km vezetési tapasztalattal 50 felett kezdtem újra vezetni és most már imádom, nem félek, mint valamikor.

Próbálj másképpen hozzáállni a dolgokhoz. Nefélj kimenni egyedul a 30-as ovezetbol és dícsérd meg saját magadat ha sikerul, mert biztosan fog sikerulni és apránként rájossz, hogy nem is olyan nagy dolog az egész.

Ez nagyon gonosz volt,a 30as övezetből ki sem megyek és úgyh a párom mellettem ül,szerintem ennél elővigyàzatosabb nem is lehetnék..te biztos jogsival a kezedbe születtél..nem is értem sokszor olyan normális,aranyos vagy és most ez gonosz hozzászólásod..

A többieknek köszönöm a tanácsot,biztatást..

Vagány. Remélem, ha meg is fogadja a tanácsot, nem ülteti be a gyereket a kocsiba.

Meg azt is remélem, hogy nem lakunk ugyanabban a megyében.

"...és próbálj meg ne figyelni a külvilágra."

vezetésnél ez a lehető legelőnyösebb dolog. Én meg csodálkoztam, hogy miért vezetnek sz*rul egyesek. De asszem most megkaptam a választ...

Akkor bízom benne, hogy sikerül legyöznöd a félelmed. Talán, ha látnád és akarnád a célt, amely egy önálóbb, szabadabb életformában mutatkozhat meg, mint amilyet élsz, akkor könnyebben vennéd az odavezetö utat, azaz az autóvezetést.

Sok sikert!

Van, aki alkalmatlan, igen. Sajnos ezek többsége nem látja be azt, hogy alkalmatlan.

Azonban ha gyakorolsz, belejöhetsz, szerintem a félelmed jelenleg azon alapul, hogy nincs kellő gyakorlatod, még bizonytalan vagy. (mondjuk nem olvastam el a többi hozzászólást, így lehet, hogy más oka van, de mindjárt pótolom.)

Ha olyan helyen él az ember, ahol elengedhetetlen az autó, és nincs jogsija (se megfelelö tömegközlekedés), az igencsak megnehezíti a normális életet. Az autó -mondhatnám költöien- a szabadság, az önállóság és függetlenség egyik eszköze. Ha van, akkor nem kell a férj, a szomszéd, a nem tudom még ki nyakába varrnia magát annak, akinek elintéznivalója van másutt.

(Ami engem illet, nekem a sok elütött állattól szorul össze a szívem. Remélem, sosem ütök el egyet sem.)