Ez állatkínzásnak minősül? (beszélgetés)

Biztos vagy benne, hogy nem ismerem?

Belőled pont elég, amennyit itt megmutatsz magadból.

Azért vannak szájkosarak, amelyben a kutya tud inni is, sőt némi korlátozással enni is.

Már ha hagynak neki vizet.

Pont, egyetlen apró kivétellel.

Én legalább a falut, amiről beszélek, ismerem.

Te viszont sem engem, sem a falut.

De végül is mindegy. Te is mondhatsz, amit akarsz, én is.

Semmi bajom. Beszélgetünk.

A kutyáról nem tudunk, hisz lelépett anonim.

Most mi van? Hogy jutottatok idáig? Mi a franc bajod van most neked, honnan tudod, hogy állnak anyagilag?

Egyszerűen nem értem.

"Eladni miért akarná, ha én már nem leszek? (De ha már úgysem vagyok, akkor azt csinálhat, amit csak szeretne, mert sem beleszólni nem tudok már, sem tekintettel nem kell lennie rám.)"

Erre válaszoltam, hogy mégsem az lesz, amit akar.

De nagyon eltértünk a szájkosaras ebtől.

Mindegyik olyan jól áll, hogy ki tudja fizetni a testvéreit?

Mit kezd az ember 1/3 - ad tulajdonnal, ha nem is ott él?

Vagy kifizetik egymást vagy az eladási ár 1/3-adáért sorban állnak.

Azért kíváncsi lettem volna, mit ír, melyik városban él.

Na, mindegy most már úgyis lelepleztem magam, de eljátszottam volna egy darabig. :)

Miért ne lehettem volna állatvédő, voltam már közmunkás is. :)

Mivel ketten élünk a házban, annyira azért nem pusztul le.

Eladni miért akarná, ha én már nem leszek? (De ha már úgysem vagyok, akkor azt csinálhat, amit csak szeretne, mert sem beleszólni nem tudok már, sem tekintettel nem kell lennie rám.)

Három gyerek.

Ebből az egyik fogyatékos. Tehát a gyámügy is belejátszik.

Értem én, hogy el lehet adatni vele a házat, de nem akarom azt a gyerekemnek, amit én élek meg most. Hogy idegen földön kelljen élnie.

Egész jól pörög ez a fórum.

Na de hová lett a Franciaországban élő anonim fórumnyitó?

Ó! Pedig annyira túlteng bennem a segítőkészség. :D

Szerintem ő annyira él Franciaországban, mint ahogy én francia állatvédő vagyok. :)

Ha a feltételezésem nem helytálló, hogy kamu az egész, akkor majd szégyellem magam. Még kukoricára is térdelek.

Bár, ahogy néhány anonim által nyitott fórumba beleolvastam, úgy érzem, nem tévedtem nagyot.

Amikor konkrét kérdést szegeznek hozzájuk, valahogy elfelejtenek reagálni. Ha jelentkeznek is, szépen átugorják a kérdést, és másról beszélnek. Na!