Evészavar és fogyókúra (beszélgetés)

Igazat adok neked abban, hogy vannak jó taktikák arra, hogy kivédjük a potyazabálást.

Pl. éhesen SOSE megyünk vásárolni. Bevásárlólistát írunk, esetleg kiszámoljuk a pént előre (nagyjából). Otthon nem tartunk semmi nassolnivalót. Kevés pénzt tartunk magunknál-ahogy írtad.

Ha azt érzi az ember, hogy enne, de nem is igazából éhes, akkor iszik egy pohár vizet, vagy eszik egy almát. Ha már muszáj, akkor csoki helyett mondjuk gumicukrot vesz: az kevésbé finom, jobban telít és jóval kevesebb kalória meg zsír.

Figyelemelterelés: nasi helyett valami, ami leköt. Ha ez mondjuk mozgás, az a legjobb. De bármi lehet, ami eléggé leköti az embert és jó csinálni. Mit tudom én rajzolás, kötés, videójáték, rejtvény vagy akármi.

Hát....pedig a lényeg pont az, hogy megtanulja kontrollálni az étkezését.

Tudnia kell, hogy ehet ch-t, de nem annyit, hogy a fogyást akadályozza, azaz ne járkáljon be a kedvenc pékségébe, ha nem tudja megállni, hogy ne vegye és egye meg naponta a kedvenc kakaós csigáját vagy bármit, mert ezek mellé ugyan úgy megeszi még a szokás kajákat is, ami nem vezet fogyáshoz, csak hízáshoz.

Te is pont azt írod, hogy "Én a falásrohamaim közben olyan ételeket ettem, amiket nagyon szeretek, de hétköznap egyszerűen nem adódik alkalmam enni." erről beszél mindenki csak máshogy írjuk le:D Én azt írtam, hogy ne vigyen pénzt magával, hogy ne tudja megvenni. És azért írtam le, mert nálam pl. ez válik be. Ha csak 200 Ft van nálam és az egész napi kajámat kell fedezni, akkor nem fogok megvenni és megenni 2 kakaós csigát+baconos, sajtos kiflit, stb., hanem megveszek 2 zabos kiflit és azt eszem:D Pedig simán megeszek én is szinte mindenféle péksütit mennyiségkorlát nélkül és + a rendes kajámat is és még képes lennék megenni 1 tábla csokit, sőt! lazán meginnám mellé az 1-2 liter kólát is, de nem teszem, mert nem akarok egy helyben toporogni, hanem meg akarok szabadulni a feleslegemtől, illetve nem akarok hízni, ha már elértem majdnem a célomat. Nem akarom rosszul érezni magam, hogy erre sem vagyok képes, stb.

Tehát, meg kell tanulnia mindenképp, hogy ne a wc előtt kelljen térdelnie, illetve ne kelljen bűnösnek éreznie magát, ha megeszik néha egy kis csokit vagy bármit, amit egy fogyókúra alatt nem szoktunk...

De lesz rá lehetőség, és te fogsz érte megküzdeni.

Először is úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé szélsőségesen egyél. Se túl sok, se túl kevés, se éhezés, se egész napos zaba - amennyire meg tudod állni tudatosan. Utána meg úgy, hogy mikor érzed, hogy csak ennél meg ennél meg ennél, akkor elkezdesz nagyon figyelni magadra, arra hogy mit érzel. Ha már rájöttél, hogy a magány pl. kiváltja, akkor figyeld meg, hogy milyen érzés neked magányosnak, egyedül lenni. Mit érzel? Szomorúságot, félelmet, vagy mit? Azért eszel, hogy elnyomj egy rossz érzést. Nézz szembe az érzésekkel és akkor nem leszel a kaja rabja.

Hazudnék, ha azt mondanám, ez kellemes lesz, mert ha az lenne, akkor alapból ezt csinálná az ember és nem a hűtőhöz futna. De a felnőttség valahol itt kezdődik: felvállalom, amit érzek, akkor is ha nem kellemes. De nagyon megéri. Nem csak azért, mert egy idő után már szinte sosem lesz késztetésed zabálni, hanem azért is, mert egyre jobban megismered magad, törődsz magaddal és ettől hihetetlenül sokat fejlődsz. Hajrá!

Én nem tudok ilyen tanácsokat adni, hogy egyél csak kevesebbet stb. A mai napig sokat szeretek enni. Nekem az segített, hogy olyan ételeket igyekszem enni, amihez érzelmileg kötődök. Amit én főzök, amiért megdolgoztam, vagy amit abban a pékségben veszek, amit különösen szeretek, vagy azt a joghurtot, amit egy barátnőmmel ettem együtt. Én a falásrohamaim közben olyan ételeket ettem, amiket nagyon szeretek, de hétköznap egyszerűen nem adódik alkalmam enni. Pl. szégyen vagy nem, én szeretem a kínai büfék kajáját, a gyrost, a lángost, a kakaós csigát... mellesleg a mekis kaját is.... a péksütik a gyengéim. Ezeket mind igyekszem valamilyen formában beiktatni. Lehetőleg házi kivitelezésben. De igen odáig el kell jutni, hogy ne érezd rosszul magad, ha van valami a hasadban. Tudom milyen érzés, kizökkentetted magad, és úgy érzed most már nem tudod visszacsinálni és szabályosan nyomja a gyomrodat, bűnnek érzed, hogy ott van.

Mind1. Szerintem nem kell megtanulnod kevesebbet enni, és nem is tudsz megtanulni ilyesmit. Egyél úgy, ahogy jónak látod, amit épp egészségesnek tartod, a falásroham előtt figyeld magad. Amikor jön. Amikor elkezdesz vitatkozni magaddal. Farkas éhes vagy? Vércukorszint? Napszak? Pl. most nagyon tolják, hogy szénhidrátszegény, de mi van ha a falásrohamot épp egy jól időzített vajas kenyérrel tudod megakadályozni... nincs univerzális tanács. Magadat kell kiismerned, és a saját falásrohamodat kell megtanulnod amennyire csak lehet kivédeni.

De pont ezt kellene megtanulnod kontrollálni! Mármint azt, hogy ehetsz 1 sor csokit (3-4 kocka) és nem többet, mert holnap is megehetsz ennyit:D

Én amit tennék a helyedben: nem vinnék magammal pénzt, hogy ne tudjak vásárolgatni, csokit, mekiskaját, péksütit, stb., így otthonra sem tudnék venni, azaz otthon sincs kísértés:D

Ha még is vennék valamit, akkor csak egy kis csokit (20 gr-ost) ez 50 Ft-ból meg van és pont elég.

Ha teheted, akkor csak olyan kaját tarts otthon, amit ehetsz büntetlenül!

Én nagyon kevés pénzt viszek magammal melóba, pont azért, hogy ne legyen az, hogy beszabadulok egy boltba és felvásárlom az édesség készlet felét:D

Minden hétfőn viszek be magamnak tk. kenyeret, van bent margarinom és ezt eszek bent tejeskávéval. Otthon vacsorára, ami épp van (főtt ételt általában), kicsit csökkentettem az adagomat, de ha olyanom van, akkor bizony rendes nagy adagot eszek.

Szerintem az sem baj, ha hetente egyszer van egy ilyen napod, mert ha megengedsz magadnak egy ilyet, akkor könnyebb a többi napot megcsinálni:D

Én hetente 2x elmegyek tornázni, sokat gyalogolok és hetente 2x-3x itthon is tornázok, így nem gond ha néha nem bírom megállni a nagyobb adag megevését.

Én így csinálom....

Szia!

Szerintem nyugodton egyél mindenből. De módjával, azaz kevesebbet. Kisebb darab husi ebédnél(lehet akár rántotthusi is), a köret nagyobb része párolt v. nyers zöldség/saláta, kis része lehet rizs, krumpli v. bármi.

Ebéd után pici süti v. csoki is belefér.

Viszont üdítőket ne igyál, gyümölcsleveket sem (cukrosak), egyél inkább gyümölcsöt. És mozogni kell.

Néhanapján egy mekis ebéd is belefér, ha mozogsz is rendszeresen.

Ennyi. Ha betartod, akkor nem lesznek ilyen zabarohamaid - ugyanis ki vagy éhezve az ízekre, a kedvenc ételekre, és ezért törnek ki rajtad.

Betartható, és nem okoz jojózást.

Viki77_2: A jojó attól van, hogy egyszer keveset, máskor sokat eszem. Nem hiszem, hogy probléma. A "mekis" kaját pedig nem is szeretem, csak ilyenkor úgy érzem, muszáj mérgezni magam...

Channa*: Az a baj, hogy hetente biztosan jön egy falásroham. Pedig nem eszem keveset akkor sem, ha betartom. Tényleg. Ez a baj, hogy nem tudom, mitől van... És nekem nem a plusz 2 sor csoki jelenti a többletevést, hanem az, hogy egész nap eszek, mindent, amit találok. Egész nap!

ericika2: Hát ez az, hogy nincs, ami kiváltja. Csak megtörténik.

jajjj: Azt hiszem, rátapintottál. Szeretem a csokit, a sütiket, de tudom, hogy le lehet úgymond szokni róluk. És igen, az elején nagy a lelkesedés, aztán ez szépen lassan elhagy. De hogyan tartsak ki? Sajnos maximalista vagyok, ha egy picit többet ettem a kelleténél, már úgy érzem, hogy mindegy. Főleg ha tele vagyok, picit megnő a hasam, nagyon rosszul, kövérnek érzem magam és borul minden. Csúnya és dagi vagyok és elkezdődik a zabálás...

simple: Nem éheztetem magam, eszem én normálisan. És nem kevés szénhidrátot eszek, csak kevesebbet. És igen, muszáj, hogy megvonjak magamtól dolgokat, mert ami most van, nagyon nem jó.

Nátháska: Magamra ismertem teljesen. Amikor egyedül vagyok, általában otthon, egyfolytában eszem. Néha sikerül megállnom, ha csinálok valamit, de nem mindig. Az önbizalmamról pedig ne is beszéljünk! De hogyan növeljem?

Csipkerózsika: Tudom, hogy ilyen egy normális ember, ahogy azt is tudom, hogy én nem vagyok ilyen, de szeretnék ilyen lenni. Attól félek, már sosem lesz erre lehetőség...

Mindenkinek köszönöm a hozzászólását! :)

Először is nem kell kétségbe esni. Ez nem a világ vége. Kezelhető a dolog és sokan vannak, akiknek van/volt ilyesmi problémájuk.

A dolog több összetevős. Először a fiziológiai oldal. Ha egy bizonyos ideig próbál "extra egészségesen" enni - vagyis bizonyos dolgokat megvon magától - 100%-ra megjósolható a zabaroham. A testnek mindenre szüksége van, zsírra is, szénhidrátra is. És egy darabig az akaraterőd erősebb lehet, utána viszont felülkerekedik a test túlélési ösztöne, hogy a hiányait kielégítse... Ez puszta biológia.

A másik oldal a lelki-mentális. NAGYON sok ember stresszevő vagy bánatevő. Én magam is küzdöttem ezzel. Mert a kaja a legjobb feszültséglevezető és vigasz, ami könnyen, gyorsan, olcsón beszerezhető, legális, ráadásul fizikai szükséglet, szóval senki nem ítél el, mert eszel...

Egy fizikailag és lelkileg is jól működő ember, sosem kattog azon, hogy mit mikor és mennyit eszik. Egyszerűen eszik, mikor éhes, azt, amit megkíván, addig míg jól nem lakik. (Ez a lényege Paul McKenna könyvének is)

Ha csokit kíván, hát eszik azt, mert tudja, hogy nem fog mindennap azt kívánni 5x-6x, hanem legközelebb mondjuk spenótra lesz gusztusa és nem fog elhízni, közben pedig mindent megkap a teste, amire szüksége van.

Egy ilyen ember, ha rosszul érzi magát, akkor mondjuk sportol vagy panaszkodik a barátainak, társaságba megy, vagy csak egyszerűen kidühöngi/kisírja magát és nem fojtja kajába az érzéseit. Kb. idáig kell(ene) eljutni.

Amúgy én is bánatevő voltam nagyon sokáig...

Ajánlok egy könyvet: Mary O'Malley - Kényszeres cselekedeteink üzenete. Doreen Virtue-Szabadulj meg fájdalomkilóidtól című műve sem rossz.

Én ugyanezt írtam, csak más szavakkal.

Nem tudom minek kell mindig belekötni, nem diagnosztizáltam nyilván, és nyilván orvos fogja mindezeket megállapítani, ez annyira egyértelmű, hogy csak szokásos felesleges fontoskodásnak tudom értékelni a hozzászólását.

"Csak" 4 éve olvasok tonnányi szakirodalmat, stb-t, a személyes érintettség miatt, és túl vagyok olyan vizsgálatokon, amikről Ön talán még nem is hallott.

Soha nem értem minek ez a fontoskodás, nyilván orvos és laborvizsgálat az ami megfelelő diagnózist állít fel, egyetlen utalással sem biztattam a kérdezőt másra.

Plusz, szó szerint 13-14 éves korom óta nagyon jól ismerem az állapotot magát is, ezért bátorkodtam így 40 éves fejjel tanácsot adni, de mindig van aki az élő fába is beleköt.

A "szakember megkeresése" meg aztán csodálatos tanács, annyira nyilvánvaló volt hogy orvoshoz kéne menni, hogy lemászott a lapról, de oké, mindig van aki elismétli amit a másik írt, és saját okosságként tündököl vele.

Az édesítőknek meg hiába van hátulütőjük, nekem Ön se próbálja meg megmagyarázni, hogy édes ízek nélkül él, és hát még mindig jobbak mint a cukor. De hajrá, ha Önnek sikerül még ezeket is kiküszöbölni, de akkor 100%-ig, akkor feltétlenül ossza meg értékes tapasztalatait.

Azt gondolom, felelőtlenség a rendelkezésre álló információk alapján, szakértelem hiányában "megállapítani", hogy "endokrin bajod van és valszeg IR-es vagy".

Kalóriákat tekintve valóban "jobbak" a light-os dolgok, de pont elég hátulütője van a mesterséges édesítőknek.

Szakember megkeresése javasolt szerintem.

Nagyon korán kezdtem el írni a mondanivalómat, de csak most tudtam befejezni, így nem láttam a hozzászólásodat. Nagyon pontosan megfogalmaztad, nekem nem ment :)

Teljes mértékben egyetértek Veled, remélem, afórumindító megfogadja a tanácsodat!

Szia!

Én egy kis saját tapasztalatot tudok leírni, hátha...

Először is IR és PCOS a betegségem, amit kezelni kell. 160 g-os CH diétát kell(ene) tartanom, kisebb-nagyobb sikerrel megy is. Nekem is vannak kilengéseim :)

Próbáltam naplót vezetni, stb., és ezen megállapításokra jutottam:

- egy időben chips és sós mogyoró iránti falási rohamaim voltak. 2-3 zacskó egyszerre simán lement. Olvasgattam több helyen, majd végül sóhiányra kezdtem gyanakodni, mert szendvicset pl. a diéta elkezdése után nem sóztam, az ételekben a só és sós fűszer mennyiségét csökkentettem. Utána elkezdtem (tengeri) sóval ízesíteni az ételeimet, minden reggel a szendicsemet sózom, és az utlosó 9 hónapban talán 1x vagy 2x ha vettem chipset. Néha-néha pisztácia.

- csoki. Egyáltalán nem kívánom, de a menstruáció előtti egy hétben hihetetlenül nehéz nem két pofára zabálni :) (Van egy olyan oldal, hogy ciklus.hu, és ott jegyzetelgettem). Ilyenkor próbálok étcsokit venni, vagy edzés után megenni a csokit.

- régebben nagyon szerettem a pékárukat. Kb. másfél éve teljes egészében átálltam graham kenyérre, és nagyon-nagyon ritkán kívánom meg az általam (régebben) imádott húsos hatszöget. (Mensi előtt szintén ezt is)

- és a legnagyobb mumusom: a magány. Általam megállapítást nyert, hogy depresszió-evő vagyok. Néha iszonyatosan értéktelennek érzem magam, és ilyenkor bármeddig tudom tömni a hasam (5-6 szelet fehér kenyér meg sem kottyant). Viszont próbálom az ilyen rohamokat elkerülni: aerobikra járok, has- és dívatáncra (amin jókat nevetek magamon), angol nyelvtanfolyam, szóval próbálom közösségben eltölteni a napom nagy-nagy részét. Este könyv. Van 2 kutyám, sokat segítenek; főleg, hogy a gondoskodásukra is kell időt szánni.

Meki? Szerencsére a hamburgerhúst nem szeretem, de a csirkés szendvicsük valami mennyei! Nos, nem megyek arra, nem esek kísértésbe. Ha mégis, akkor ott van mellette a KFC, és inkább veszek egy csirkeboxot vagy -kosarat, szendvics nélkül.

A boltban kerülöm az édességes polcokat, így ha nem veszem meg, egy otthoni kísértés alkalmával nincs otthon :) Apró trükkök, de nekem beváltak :)

Szerintem jól látom, hogy mi zajlik benned; úgy gondolom, hogy ezek az evési rohamok Nálad is önbizalomhiányból fakadnak. Keress valami feltöltő elfoglaltságot, amiben ki tudsz teljesedni, ami pozitív visszajelzéssel fog eltölteni.

Szerintem az evészavar nem szokás kérdése. Szerintem felmerültek már benned is az olyan kérdések, hogy neked miért kell "odafigyelned" másnak meg miért megy magától. Hogy Te miért hízol, ha elengeded magad... amennyire én értem az evészavarokat, azok mindig valamit pótolni próbálnak. Valamilyen helyzetet nem tud az ember kezelni, és helyette eszik. Mert enni tök jó. És itt most nem a falásrohamról beszéltem. A falásroham szerintem annak a következménye, hogy előtte napokig "egészségesen" ettél, valószínűleg megtagadva magadtól olyan ételeket, amiket szeretsz... ez egy feszített állapot, nem természetes, erőt kell venned magadon hozzá... aztán egyszercsak elfogy az erő, nem tudod honnan venni tovább, és akkor jön a falásroham.

Mondom mindezt úgy, hogy én 14 éves koromtól "térdeltem a wc előtt", és én elég bátor voltam. Most lassan 33 éves leszek. Az igazán rossz időszakokat évek óta magam mögött tudom, ha jól értem a pszichológusomat nagyon sok mindent sikerült egyedül megoldanom, néhány önvédelmi (falásrohamok elleni) szokás bevezetésével... viszont a terhesség, a hízás, a kívánósság... nem a jót hozza ki egy "evészavarosból". A babám miatt közel 20 év után kezdtem el pszichológushoz járni. Még nem tudom, hogy ez hogy fog segíteni, csak azt tudom, hogy eddigi leghosszabb tiszta időszakom van magam mögött.

Amit én javaslok... 20 évesen én nem tudtam volna elmenni pszichológushoz. Mert nem volt pénzem rá. De kezd mondjuk azzal, hogy nézz körül ezen az oldalon:

[link]

Esetleg ruházz be a könyvre:

Lukács Liza

Az éhes lélek gyógyítása

És végül gondolkozz sokat azon, hogy mi váltja ki a falásrohamokat... nálam általában a nagyon éhes vagyok/nagyon kívánok valamit kombinációja a jajjj, ha egyet bekapok az úgysem árt és végül a most már úgyis mindeggyel.

Ha úgy érzed arról írtam, ami veled van, írj nyugodtan privátban.

Van valami, ami ezt a "rohamot" kiváltja?

Stressz, valami negatív történés, félelem, öröm...?

Olvasd el, ha akarod:

[link]

Lehet, hogy erről van szó, "binge eating disorder", egyfajta rosszkedvűző falánkság - bulímia hányás nélkül...

Lehet nem érzem át a problémádat!

Mennyi időnként jön egy ilyen "evési roham"?

Mert ha ez nem heti rendszerességgel, akkor nincs gond. Időnként belefér ez is. A lényeg, hogy ritkán legyen.

Ha minden nap oda figyelsz és csak mondjuk havonta egyszer jön egy ilyen, akkor nem kell aggódnod, csak arra figyelj, hogy ilyenkor egyél nyugodtan többet, meg mást mint egyébként szoktál, csak ekkor is korlátozd a mennyiséget, és persze csak 1 nap legyen!

Én úgy "szoktam" csinálni, hogy egy ilyen alkalomkor megeszek 2 sor csokit és esetleg megengedek magamnak még + 1 szelet tk. kenyeret bármivel.

Ja, a hánytatáshoz jó, hogy gyáva voltál! Azzal tönkretennéd magad! Inkább mozogj rengeteget!

Viki77_2 jókat írt. Én is megnézetném ezeket, mert nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ekkora súlyfelesleggel rendelkezz.

Ha jojózol, és könnyen hízol, akkor endokrin bajod van, ez biztos.

Pajzsmirigy vérvételek kellenének, és a TSH hiába "jó", attól még lehet gond, ultrahang is kéne mindemellé, valamint cukor és inzulin terhelés, mert valszeg IR-es vagy.

Amúgy meg, ne ess szélsőségekbe, pl., ha csak a cukros üdítőkről, de végleg lemondasz, csak lájtokat iszol, meg CH csökkentettet, vizet és édesítővel iszol mindent amit lehet, már sokat tettél. Ne húzd nagyon szorosra a nadrágszíjat, félévente egyszer egy mekis burgi kilazításnak esetleg, néha diabos csoki, diabos saját készítésű sütik, nem szabad túlzottan átesni a ló túloldalára, ha ennyire ügyelsz mindenre, akkor meg ragaszkodj a jó alapanyagokhoz, lehetőleg mindent olaj nélkül sütni, főzés helyett amit lehet párolni, kókuszzsír és nem olívaolaj, édesítők és nem fehér cukor, egyáltalán (de barna se), teljes kiőrlésű lisztek, műkaják (mirelit és félkész, fémdobozos, porok, ízesítők, minden ilyesmi) teljes kiiktatása. Rágcsák (chips, ropi, pufi, snackek) elfelejtése, sok nyers zöldség, és amit lehet, igazi alapanyagokból csinálni.

Sziasztok!

Nem vagyok szakértő, de úgy érzem evészavarral küzdök, erre szeretnék megoldást találni, remélem tudtok segíteni jó tanácsokkal, tapasztalatokkal.

20 éves vagyok, lassan 6 éve kezdtem el fogyókúrázni. Mindig kalóriát számoltam, hol betartottam, hol nem. Jojó effektus, híztam 20 kilót. Gondolom ismerős. Mára kicsit érettebb lettem ebben a témában. Jelenleg próbálok egészségesen étkezni, sok fehérje, kevesebb szénhidrát és amennyire lehetséges, bio és természetes ételeket eszem. Viszont! A 6 év alatt kialakult borzalmas szokást nem tudom elhagyni azt, hogy betartom, hogy annyit eszem amennyit szükségesnek érzek (hozzáteszem, ez nem kevés), azok többnyire egészséges ételek, aztán van egy pillanat, mikor elvesztem a fejem és összezabálok mindent, ami ráadásul szemét is. Bocsánat a zavaros fogalmazásért, annyira kétségbe vagyok esve, hogy próbálom gyorsan és tömören leírni, mi a helyzet, hogy minél előbb megoldást találjak...

Ma is ez történt. Már jó pár napja egészségesen eszem, jól érzem magam. A hasamon, magamon is látom, hogy fogyok, nincs tele a pocakom, mindenhez van kedvem. Erre ma mit ettem? Legalább 5-6 csokit, borzalmasan cukros tejeskávékat, üdítőt és sok-sok "mekis" szemetet. Mindjárt szétdurranok, lemondom a találkozókat mára és holnapra, nem érdekel semmi, az önbizalmam a béka segge alatt és mindez egy pillanat alatt. Fél órája még a wc felett térdeltem, hogy most akkor hánytatom magam, de nem tettem meg, mert nem vagyok elég bátor. És még emiatt is rosszul érzem magam, hogy még erre sem vagyok képes. És tudom, sokan gondolják, hogy megint egy idióta p*a, 'inkább egyél normálisan, ne zabálj', ami azért van, mert ők nem voltak még hasonló helyzetben, nem tudják, ilyenkor mi zajlik egy emberben. Fogalmam sincs, mit tegyek. Tudom, ez egy rosszul kialakult szokás, változtatni kellene, csak egy kérdésem lenne, mielőtt megtenném az első lépést: hogyan?

Ha valakinek van tapasztalata, okos tanácsa, kérem segítsen, mert már annyira elegem van! Hogyan vethetnék ennek véget?