És a gyermeküket egyedűl nevelő apákkal mi a helyzet? (beszélgetés)

Valahogy úgy érzem, a nőknél természetesnek veszik, hogy akár egyedül is felnevelheti a gyermekét. Férfiaknál viszont valahogy felmagasztalják a dolgot. Holott...

Szóval szerintem legyen férfi vagy nő, ha arra kényszerül, hogy egyedül nevelje fel a gyermekét, tisztelet illeti!

Válaszoltam neked priviben és emailban is.

Nagyon szivesen segítek bármiben.

Véletlenül találtam ide!Várok minden egyedülnevelő szülőt,mert a megalakulásunkhoz ugye tagok,tisztségviselők kellenek!

vitez@tvn.hu

Figyeljetek!!!!!!!!!!!!

Megalakult a Gyermeküket Egyedűl Nevelő Szülők Egyesűlete.

Bp.1191

Kosárfonó u.14.

vitez@tvn.hu 06-1/281-22-77

Mennyi ideje vesztette el a nejét?

Szerintem nem kell lemondania az újabb kapcsolatról, de ehhez az kell, hogy meggyászolja a feleségét. Amíg nem tudta feldolgozni a halálát, nem tudta elengedni, addig nincs hely a szívében egy másik nőnek.

Dikadika!

Hogy én ennek hogy örülnék, végre békénhagyna minket!A gyerekkel nem foglalkozik két hónapos kora óta, nem fizet, nem tud a gyerekről semmit, szó szerint!Ha van kedve ide esik hétvégén, velem kötöszködik, gyerektartásra annyit mond: nem fizet mert sajnálja!Akkor dug.... fel magának!De többet ne lássam!

Van egy ismerősöm, aki 40 körüli, 2 kislányát neveli egyedül. A felesége nemrége meghalt. Mindössze 3 hónap alatt...

S most semmi jövőt nem lát. Sehova nem jár, s nem is akar ismerkedni sem senkivel.

Szerintetek is le kell mondania arról, hogy valaha még társa lehet valaki?

na, ezzel csak azt akarom mondani, hogy... nem is tudom, még nem vagyok férjnél, de tudom, hogy nem szabad rossz házasságba maradni, még ha közös gyerek van, akkor sem.

viszont néha nem ártana mind a 2 szülőnek a gyerek helyébe képzelnie magát, amikor az egyikőjüket csak 2 hetente láthatja, vagy csupa rosszat hall a másikójukről, vagy idióta választás elé állítják: engem szeretsz jobban, vagy az aput/anyut...?

sajnos a felnőttek sok esetben nincsenek tekintettel a gyerekeikre, amikor ők válnak.

mi nagyon sokat hallgattuk, hogy az anyu milyen...nő. de nem mi tehettünk arról, hogy ő lett az anyánk. általában én voltam a leginkább hibás, mert anyunak tökéletes mása lettem.

anyu 10éve bírósági úton majdnem elperelte a lakást a fejünk fölül (mi, a gyerekei bezzeg nem kellettünk neki), ahol annakidején mind együtt laktunk, pedig a Mama vette meg nekünk. az apu nem volt hajlandó fizetni neki, mert szerinte anyunak nem jár semmi. addig-addig nem fizetett, míg a lakás végrehajtás alá került. az apu nem kapott hitelt a banktól, mert bár listás, így öcsém vett fel hitelt tavaly, hogy kifizesse anyunak a lakás rá eső részét.

azóta én saját lakásban lakom, amit a Mama hagyott rám, öcsém meg az apuval lakik.

úgyhogy mi a tesómmal többszörösen ráfáztunk, hogy ilyen családba születtünk.

hm... öcsém 8, én 14 voltam, mikor az anyának nevezendő nőnemű lelépett otthonról... az apu inni kezdett, én megtanultam mosni, főzni, helytállni a gimi elsőben, öcsémmel tanulni... gimi után tovább akartam tanulni, de az apukám ezt nem tolerálta, mert 'sokba kerültem'. így hangos szóval megkért, hogy - finoman szólva - takarodjak otthonról...

drága Párom segített ezidőtájt.

nehéz éveim következtek, de öcskösömmel a kapcsolat nem szakadt meg.

apuval a kapcsolatom azóta rendeződött, mert nem félek neki megmondani az igazamat.

... és anyu is felkerült az esküvőnkre meghívandók listájára...