Értelmetlen dologban hazudott.. én fújom fel? (beszélgetés)
Nem tőle kell a segítség,,az csak mankó(ami néha kell is) de ez nem az az eset.
Ahányszor elfelejt hívni,vagy jóéjt kívánni falnak mész,,pszichológus segíthetne,,mert így maradsz és gallyra mennek a kapcsolataid.
Igyekszem változtatni, őszintén mondom.
Igyekszem nem veszekedni, nem ki kelni magamból, nem csúnyán viselkedni.
De azzal ami rosszul esik azzal mit kezdjek?
Azt érzem, hogy csak egy icipici segítség kellene tőle, hogy ne legyek ennyire szorongó. :(
Már egyszer írtam,,,nem mintha számítana bármi is amit írunk ,,mert nem okulsz.Persze tudom hogy nem megy egyik napról a másikra.
Szóval,addig táncikálsz rajt,,míg kapja magát, köd előttem, köd utánam.
Pont így. Az egyenes kommunikáció fontos, mivel a saját érzéseidről beszélsz, bele sem köthet.
Megint nagyon padlón vagyok, nagyon bizonytalannak érzem magam, tegnap vártam volna egy jóéjt üzenetet, mert együtt nem tudtuk tölteni az estét, de ez is elmaradt.
Hogyan mondjam el neki, hogy egy ilyen apróság mennyire rosszul esik nekem :(
Igen, igaz, hogy azt hiszem minden rólam szól. :( ezért veszek mindent magamra.
Azért veszed személyes támadásnak, mert az a tévhit van a fejedben, hogy a másik minden tette rólad szól. Holott a másik ember egy MÁSIK ember. Magával van elfoglalva, a saját gondolataival, szórakozásával, problémáival. Azt csinál, ami neki jólesik és ebből néha a pár másik fele kimarad. Meg kell tanulni belehelyezkedni a párod fejébe, mit érezhet, mit gondolhat, mielőtt a saját érzéseidet tekintenéd mérvadónak. Ez az empátia, ami ha szeretettel párosul, nagyon szép történetté kerekedhet.
Hát nem olvastam el a hozzászólásokat kivételesen, csak a nyitót. Szóval úgy érzem, hogy itt még sokat kell tanulnia a fórumindítónak. Asszertív kommunikációt főképpen. Valószínűleg a férfi reakciója- hazugság egy apró ügyben- egy következménye volt egy már sokszor ismétlődő jelenetnek, vagyis elmond valamit és cirkusz van belőle. Az ilyen kapcsolatokban az egyik fél- akit állandóan bűnösnek kiáltanak ki, meg lehordanak,- egy idő után így reagál. Az a tuti, ha nem mondok neki semmit. Akkor nem kiabál, nem akar megváltoztatni, nem leszek bűnbak. Én biztos nem maradnék olyan kapcsolatban, ahol álandóan elmarasztalnak, megsértődnek, rámcsapják a telefont és elvárják, hogy másnap én kérjek bocsánatot. Extrán betegítő, mérgező. NEM csapjuk a párunkra a telefont! Pláne, ha csak elment sörözni és ezt már az ismert okokból nem vallotta be. Megkérdezzük, hogy jól telt-e a haverokkal az este, miről beszélgettek és hogy hogy van az a barátja, aki éppen válik. Nem büntetünk hallgatással, sőt nem büntetünk egy másik embert sehogy. Ha nem szeretem, nem felel meg az ő működése, szépen eltávolodunk, szakítunk, de nem rajta töltjük ki az összes idegfeszültségünket. Ezt nem bántásból írom, hanem minden jóindulattal és segítő szándékkal, mert kupac kapcsolatot láttam ezen tönkremenni.
Ezért írtam, hogy kérj segítséget, ha egyedül nem megy.
Értem, igazad van.
Nehezen uralkodok magamon ez is igaz. Ilyenkor meg szenvedek attól, hogy nem beszélünk..
Szóval arra figyeltem fel csak , hogy ellentmondás van az itt írtakban. Megbeszélés és ugyan ezt később veszekedésnek minősítetted. A kettő nem ugyan az, nyelj egy nagyot, tanulj meg uralkodni az indulataidon és megbeszélés az valóban megbeszélés legyen.
Ha ennyire jól ismered magadat, tudod, mit csinálsz rosszul, akkor kellene annyi erődnek lenni, hogy változtass. Ha nem is egyből, de fokozatosan biztosan menne. Ha így folytatod, el fogod veszíteni a párod. Egy idő után elege lesz a hisztikből és kiabálásokból, és igaza lesz, ha nem marad veled. Ha egyedül nem sikerül változni, kérj segítséget szakembertől. Biztosan tanulható a viselkedés. Ha igazán szereted a párodat, neked kell megtenni mindent, hogy megmaradjon melletted. Az mindenestre nagyon jó jel, hogy felismered magadban, mit csinálsz rosszul, és elismered, hogy nem így kellene viselkedni. Ez már az első lépés. Ha a többi nem megy egyedül, segítséggel valószínű igen. Drukkolok neked!
Sziasztok!
Bár részletesen nem ültünk le megbeszélni a dolgot, de nagyon sok jelét adta karácsonykor, hogy bánja a dolgot, megint nagyon figyelmes és kedves volt velem.
Aznap amikor nem keresett elment nekem karácsonyfáért, díszekért, mert tudta, hogy én szeretném, ha lenne. Betegek is voltunk, végig ápolt, gyógyszert vett, etetett, gondoskodott rólam, én is róla, nagyon jó volt. Nem gondoltam már, hogy ér ez a füllentés annyit, hogy felhozzam és vita legyen...
Viszont tényleg labilis vagyok és ezzel tényleg lassan tönkreteszem a dolgot. :( Tegnap este a szilveszteri buliban megint "behisztiztem", felhívott, hogy ma megbeszéljük, de hát nem keresett ma sem..
Megcsinálom a veszekedést, aztán szenvedek az egésztől...
Nem tudok mit csinálni, mindig eltervezem, hogy befejezem már ezt, tudom, hogy nincs rendben. De sok apróságot teljesen magamra veszek, érzékenyen érint és amikor összejön 2-3 ilyen dolog akkor robbanok. :(
Feszengek, szorongok. És közbe nagyon nem akarnék olyan lenni, aki mellett tojashejon kell lepkedni, tényleg. :( pedig lassan, de biztosan tuti ezt fogja érezni velem kapcsolatban.
Nem értem mi bajom, miért veszek mindent személyes támadásnak, apróságokat is addig pörgetek a fejemben, amég óriási probléma nem lesz belőle a fejemben..
Igazad van. Nem bölcs dolog a szőnyeg alá seperni. Bocsánatot kellett volna kérjen, és akkor te is mondhattad volna, hogy a kiabálással túllőttél a célon.
Mit mondott?
Szent a béke azóta?
Igazan jogom se lenne, mert en pasiztam amig rgyuttvoltunk is. De en mindenkit kidobtam. Egyszer hasznalatos, vagy ilyesmi volt.
Az expasim hazudik, ha az egyik exevel talalkozik, mert utalom azt a pitch at! Csak nem tud hazudni.
Ugyhogy vagy en mondom, hogy ott voltal, vagy bevallja.
Talalkoztam a csajjal, es meg a szojarasa is azonos, mint az enyem, pedig en tanultam az angolt. Tok ugyanugy gondolkodik (a legtobbb dodolgban), mint en, ugy oltozkodik, es most is meg tudnam agyalni. Nem tudom, miert. Mert ami mas bennunk, hogy nincs ket kolykom,nem vetettem le a cicimet az anyam nyomasara, nem elek az anyam nyomasa alatt.
Megis utalom ezt a not.
Es ha vele volt, haza kuldom azt a pasit, aki a szarban befogadott.
En senki mas irant nem ereztwm igy soha.
Igen, én kérnék, ha látnék olyasmit, hogy ő ezt rendbe akarja hozni, nem csak azt várja, hogy aludjak rá kettőt és túl teszem magam rajta.. mert most szerintem ő azt várja..
Meg fogom próbálni egyszer tényleg nyugodtan megkerdezni, hogy tudunk-e erről beszélni, miért érezte ennek szükségét, tudunk-e ezen változtatni.. aztán meglátjuk.
Várjunk csak, ő nem mondott igazat, nem bukott le, de a végén mégis elmondta, mert lehet úgy érezte nem akar titkolózni előtted. Erre te igen civilizált módon leüvöltötted a fejét és kinyomtad a telefont. Most mit vársz? Azt, hogy bocsánatot kérjen? Te is elnézést kérsz tőle, amiért úgy reagáltál ahogy? Elég lett volna egy beszélgetés normális hangnemben.
Hát hogy máshogy.. jelét sem hajlandó adni, hogy ő hibázott volna..
Ffiak másképp gondolkodnak.
Még azt is elnézném, hogy nem kér elnézést, de legalább beszélni megpróbál róla..
De hogy megkérdezi duzzogok-e még, és mizu...
Én most nem is tudom ezt hova tenni tényleg.
Ha eléggé szereted elnézed neki. Ha ő is eléggé szeret nem neheztel rád. De a hazudozás nem jó jel szerintem.
Te elnézést kértél tőle?
Ugye nem.
Felhívott... Hát a bocsánatkérés eszébe se jut.
Igen, ezen még nem gondolkoztam el, de jogos...
A kisállatot sajnálom. A pasi meg tét nélkül hazudik. Miért?
További ajánlott fórumok: