Érdemes várni, hátha? (beszélgetés)

Nóci, Nóci….. Ej, ne légy már ennyire buta. Nem tudom hány éves vagy, van-e gyermeked, de ha van, akkor inkább foglald el magad vele. Ha nincs, akkor menj barátnőkkel szórakozni, kirándulni és feledd azt a léhűtő semmire kellő alakot.

Engem 36 évi házasság után hagyott itt a férjem egy 27 évvel fiatalabb csajért. Nem kívánom senkinek, hogy mit éltem át abban az időben, de most 3 év után jöttem rá, hogy inkább így legyek magányos, mint társsal. Igaz 58 éves vagyok, de ennek ellenére, ha vissza akarna jönni, akkor sem fogadnám vissza, hisz annyi borsot tört az orrom alá, holott ő volt a hunyó.

Lépj át rajta, fogadd meg az előttem szólók tanácsát és hagyd a fenébe. Lehet, hogy a bosszú hajtja és azért sem akarja Veled felvenni a kapcsolatot, mert látja, hogy még mindig epekedsz utána. Meglátod, ha békén hagyod akkor ő maga fog utánad sírni, de remélem akkor nem bocsátod meg neki, hogy mennyi szenvedést okozott Neked.

Fel a fejjel és azért is mutasd meg, hogy felnőtt módján tudsz viselkedni és talpra tudsz állni. Hidd el számára ez lesz a legnagyobb fájdalom.

Szívből kívánom, hogy minél előbb sikerüljön, és ha elengedted, akkor már egy új kapcsolatba is bele tudsz menni. Addig hiába próbálkozol, nem fog menni, mert lerí Rólad a fájdalom és ezt kihasználják a férfiak. Ne add meg nekik ezt a lehetőséget.

Kitartás és türelem……

Mindegy...

Átérzem a helyzetedet: egy útvonalon jártam; egy időben végeztünk; ha nem lenne a kanyar és a fák, rálátnék a kapujára... 3 év kellett, mikorra túl tudtam rajta lépni; nem köszönünk egymásnak; vagy éppen el kellett engednie a zebrán; van élet nélküle!! Csak rá kell csodálkozni a világra!

azt nem tudom, nem ellenőrzöm.

de egyedül él külön lakásban, közel hozzánk, de nem látni senkit ott

Ez valóban így van. Én is ekkor jöttem rá, hogy marha vagyok. Bár nekem felajánlotta, hogy találkozzunk.. De ez csak egy ajánlat maradt utána is :) Gondolom úgy volt vele, hogy hülyítsük még egy kicsit :) Vártam, hogy majd ír, majd ír, majd ír........... És akkor egy nap bekattant, hogy mekkora egy idióta vagyok, itthon ülök, és várom, hogy rám böfögjön, amikor ő éli a kis életét, csajozik, meg kitudja még mit csinál. Megfogadtam, hogy továbblépek, mert magamat szívatom meg, ha elhajtok magam mellől mindenkit, csak azért, mert nem látom be, hogy a feleslegesre várok.

Azóta pedig elmondhatom, hogy van más, akivel lassan ugyan, de alakulnak a dolgok. :)

Ő már rég éli a maga kis rendezett életét!

Ne akarj szenvedni! Mondd magadnak, hogy vééééééégeeeeeeeeeeee!! Ha kell, ezerszer!!!

köszönöm a sok jó tanácsot biztatást.

megpróbálom, nem kinzom magam tovább.ha ő is érezne valamit irántam még keresné az alkalmat a találkozásra

Tudatosan változtatni az életeden! Voltál mostanában valahol kirándulni, uszodában, sétálni, koncerten, elutaztál valamerre?

Akkor tervezd meg!! Keresd az új élményeket!

Menni fog hidd el! Nekem is ment! Csak hagyni kell a dolgokat alakulni. Lehet, hogy most úgy érzed, hogy életed végéig szeretni fogod, de szerintem sanszos, hogy egy reggel úgy ébredsz fel, hogy elég volt.

Ő szerintem éli a maga kis életét. Te pedig megvonsz magadtól egy csomó lehetőséget arra, hogy boldog lehess....

hát úgy próbáld meg,hogy menjen!!!!

senki nem mondta,hogy az élet habostorta...

ne kínlódj...az a baj,hogy nem is akarod igazán...

nagyon nrhéz.

már próbáltam de nem megy

Nem érdemes!

Csak az időd vesztegeted, ráadásul megalázod magad.

Ha nem kellesz, akkor fogadd el, és hagyd, hogy Rád találjon az, akinek viszont csak Te kellesz!

Másként nem lehet az érzelmi tragédiákat feldolgozni. Minek rágni a régi csontot??

A bugyor legmélyére eltenni tudatosan, kerülni, és engedni az újat! Mint a tavaszi nagytakarítás!!

Maximálisan igaz!!!

Amíg a régit nem engeded el, nem tudod az újat befogadni.