Energiavámpírok! (beszélgetés)
Szerintem sem tudatosan csinálják, sőt, nem is tudnak róla.
A gyerekek is nagy energia vámpírok ám! Főleg közösségben. Egy továbbképzésen nekünk is azt tanácsolták, hogy ha úgy érezzük a teremben, hogy fogy az energiánk zárjuk le a csakrákat, azaz tegyük keresztbe kezünket, lábunkat. Jó tanács, használ, de ritkán valósítható meg. Keresztbe tett kézzel-lábbal nem lehet a gyerekekkel játszani, javítani, táblára írni...
Nem is tudom! Volt már neten ét is, hogy rám tukmálta a problémáját, amit megoldani nem lehetett, és mégis bántott a dolog. Egészen ellapítva éreztem magam.
Ez a valaki ráadásul talán tudatosan is csinálta, nem vagyok biztos benne.
Azért jobb így neten át beszélgetni, mert így tuti nem szívják el tőled az energydet az energiavámpírock:)
Az attól függ, hogy akivel beszélgetsz, utána hogy érzi magát. Esetleg, ha vannak olyanok is, akik csak egyszer-kétszer akarnak veled beszélni, vagy utána feltűnően kerülnek, akkor az vagy... :-)
Akkor azok akik még nem tapasztaltak ilyet - hogy valaki elszívja az energiájukat - akkor ők az energiavámpírok? :)
Mert én még soha nem tapasztaltam olyat, hogy valakivel beszélek, és utána rosszul érzem magam...mintha átment volna rajtam az úthenger stb....akkor én most energiavámpír vagyok vagy mi ?:)
Szerintem mindig ilyen volt, csak ugye most egyedül van (pár éve), munkája sincs, így több ideje és több oka van panaszkodni.
De ez nála csak kialakult?mert én így értelmeztem?!
Hát nagyon nehéz, mert nem akarom bántani, de már nagyon nehezen viselem el. És valószínű, hogy ez csak rosszabb lesz nála. Néha már tiszta depresszióssá tesz.
Hú, azért ez szörnyű, hogy pont az anyukád, mert mi azért amennyire lehet elkerüljük ezeket az embereket, de neked nem lehet egyszerű.
Nekem sajnos Anyukám vált energiavámpírrá. Ez nála abban nyilvánul meg, hogy állandóan beszél, mindegy mit csak beszéljen, de ráadásul legtöbbször másokat szid vagy panaszkodik. Mások gondja nem is létezik, csak az övé, másokat meg sem hallgat, nemhogy megértsen valakit. Olyan szinten van már, hogy elüldözte az ismerőseit, a szomszédokat, és már minket, a családot is. Hiába próbálom felnyitni a szemét, meg sem hallja.
És tényleg nem szívesen megyek már, csak muszájból, mert ha megyek hozzá, akkor sem tudunk beszélgetni, kommunikálni, mert egy mondatot sem tudok elmondani. Így mindig hulla fáradtan megyek el, vagy teszem le a telefont. :((
Az én húgom biztos, hogy energiavámpír. Már attól kilel a hideg, ha látom, hogy ő hív telefonon. Tökmindegy mi a téma, úgy felhúz bármivel, hogy remeg utána mindenem.
Nekem volt egy ilyen barátnőm, elég fárasztó volt:)
Ezt legközelebb kipróbálom:-)
Igen, én is ezt csinálom. A láb annyira nem megy, mert általában állok, ha velük beszélek, de a keresztbefont kar is jó. Sokan ezen meg is sértődtek, mert elutasítást sugároz.
errről még nem is hallotttam:-)
17 lakásos társasházban, de az végülis majdnem ugyanaz, régebben a panelban is majdnem ennyi szomszédom volt. Csak energiavámpír nem:)
Lehet, hogy nem tudatosan csinálják de szerintem ez az alaptermészetükhöz tartozik!Pont ilyet érzek én is a 2munkatársamnál, fura, idegesítő érzést!
Én azt hallottam hogy ugy lehet "védekezni" ellenük hogy keresztbe teszed a kezed vagy a lábad mikor az ilyennel beszélgetsz. még nem probáltam, de állitolag ez bejön :)
Én nem hiszem hogy tudatosan csinálják. Lehet hogy én energiavámpírnak érzek egy embert de mások nem érzik annak. Az emberek mindig valamilyen hatással vannak egymásra, már akkor is ha csak megállnak egymás mellett és egy szót sem váltanak. Mostanában szoktam találkozni egy lánnyal, még egy szót sem beszéltünk egymással, de idegesít a jelenléte és nem tudom megmagyarázni hogy miért. Nagyon fura érzés.
Engem meg szó szerint egy fal választ el tőle, a köszönésen kívül már minden kommunikációt kerülök vele.
Szerintem sem az, ösztönösen csinálják, ez élteti őket.
Én a munkahelyemről ismerek 2 ilyen embert és nagyon utálok velük dolgozni!
Hát szerinted ez nem tudatos?
Képzeld, nekem a szomszédom ilyen, viccen kívül. De találkoztam már jónéhány ilyennel máshol is.
Vannak ilyen emberek. Fárasztó a közelükben lenni. De gondolom nem tudatosan csinálják.
Igen, de valahogy nagy ívben kerülöm is, akinél ilyet tapasztaltam. Még a telefon beszélgetést is elkerülöm vele, ha tehetem. A családban is van ilyen:(
Ti éreztetek már olyat, hogy nem beszélgettek vkivel szívesen mert olyan mintha elszívná az energiád?
További ajánlott fórumok: