Emberségesség! Miért olyan nehéz ezt kicsikarni magából az embernek? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Emberségesség! Miért olyan nehéz ezt kicsikarni magából az embernek?
Kedves anyuka!
Én szerencsés voltam, mert az Országos Anyavédelmi Központban a Shöfmérei Ágost kórházban szültem minkét lányomat, de maximálisan meg voltam velük elégedve nagyon kedvesen bántak velem az orvosokra sem panaszkodhattam. Azt nem értem meg, aki ilyen pályára készül, az vegye számitásba, hogy egy kismamával a legtürelmesebben és gyengédséggel kell bánni, mert nem mindegyiknek megy le simán a gyermekszűlés lehetne bennük annyi tolerancia, hogy ezt megértsék. Nekem a második terhesség okozott némi kellemetlenséget, mert farfekvéses volt és csak a megszületés előtt közvetlenül lehetett megforditani az nagyon fájt, de kibirtam és sikeresen tulestem rajta. Emiatt végig rossz közérzetem volt.
Üdv.Anyuci91
na...azt hiszem, hogy most már nem akarok szülni!
:-(
Hááát......
Csak egyetérteni tudok mindenkivel!!!!!!!!
Az én történetemet még megkoronázza, hogy a korházban szilvesztereztünk.
Kétszer nem találkoztam ugyanazzal a nővérrel!
Sokan szabin voltak, ezért ölben (nemtom miért nem volt tolható babahordozó) kellett fürdetni vinni a picit ha akartuk!
Leltározás közben meg merészeltem zavarni a nővéreket, hogy a császáros sebemen cseréljék már le fürdés után a kötést!
Ja és hát mivel jan.1. munkaszüneti nap, ezért se takarítás nem volt és ha kérted az ebédedet akkor elmehettél a plédobozos kajás kocsihoz.
Brrrrr........
Ttényleg jó lenne, ha a bunkó orvosokat kiszűrnék, de sajna nincs ilyen szűrő:(
nem kellene messze menni, csak a főnökömig, aki eleve egy nagy tahó, csak ezt saját maga nem veszi észre, mert azt gondolja, hogy az ő "kegyeiért" vannak a betegek, és nagy szívésséget tesz nekik, hogy fogadja őket. Sok beteggel olyan hangnembe beszél, hogy volt aki sírva ment ki, de volt aki egyből a dirihez ment. Volt olyan időszak, hogy a diri kötelezte, hogy járjon a pszihátriai gondozóba a doktornőhöz. Miért nem rúgja ki inkább? Mert a polgármester hozta a városba, így nem tehet semmit, amíg orvosi műhibát nem követ el, de ezt egy szemészeti szakrendelőn nehéz lenne, a betegek panasza meg úgye nem számít....
Sajnos az ilyen emberek teszik tönkre a betegek bizalmát az e.ü-höz....
Itt Szlovákiában, ahol én élek, szintén hasonló a helyzet, itt is a nővérek sértegetik a beteget (nem csak szülésnél, hanem akármilyen kórházi problémánál).
Miután én megszülettem, kiderült hogy csipőficamom van, vagyis a csipőimnél a forgócsontnak nem volt kifejlődve a helye, ahova illeszkedni kell. Azt hiszem, 9 hónapos voltam, amikor kiderült, és mondta az anyukám, hogy az orvos, aki ezt felfedezete, elkezdett vele ordibálni, hogy mit csinált ezzel a gyerekkel, biztos ő rángatta ki a lábát, stb...na gondolhatjátok, hogy egy szülőnek ez hogy esik....
Sziasztok!
Elszomorítóak ezek a dolgok..:-(( Sajnos manapság tényleg ritka, ha embernek néznek ilyen helyzetekben. Nekem is volt rossz tapasztalatom.
Nekem a csecsemősökkel volt több gondom. Kezdő anyukaként nekem minden új volt. Az első szoptatásnál senki se segített. Szerencsére vol bennem anyai ösztön, és kicsim is ügyes volt, és hamar sikerült rájönnöm, hogy hogy kell. Másnap az egyik csecsemős jött volna segíteni, na akko kisebesedett a cicim, úgy belenyomta a pici szájába. Ugyanez e "kedves" nő jött, hogy elvigye lemérni Pindurkám, aki még szopott. Nem várta meg, hogy levegyem óvatosan, hanem lekapta a cicimről...mondanom se kellmit éreztem. És a kisdrágám is el kezdett üvölteni...
Na de hozzá kell tenni, hogy voltak rendes csecsemősök is, akik tényleg segítettek. A nővérek velem nagyon rendesek voltak, és a dokikkal se volt bajom...Szóval vannak kivételek.
Hasonló élményeim nekem is voltak sajnos.Alig vártam a 16hetes UH-t,hogy végre megtudjam fiú vagy lány a kicsi.NEm mintha számítana,de kiváncsi voltam.Pechemre egy nagyon bunkó tanársegédet fogtam ki.Még köszönni sem köszönt,és az Uh alatt végig egy külföldi diáknak magyarázott.Inkább éreztem magam tárgynak vagy állatnak,mint embernek.Szerencsére tudok angolul,és sikerült annyit megértenem,hogy nincs a kicsivel semmi baj.DE mivel a neméről nem esett szó,félve ugyan,de megkérdeztem.Mire a doki:"Fiúra utaló jelet nem látok,de majd megtudja,ha megszületik..."Majd az orrom alá tolta a papírt,hogyírjam alá,persze tollam sehol,mivel minden csomagot a vetkőzős fülkében kel hagyni.Így a külfölditől kértem kölcsön a tollát.Ha később csak megláttam ezt az alakot a kórházi folyosón,komolyan mondom kezem-lábam remegett.
A nővérkékről meg csak annyit TISZTELET A KIVÉTELNEK,hogy amikor a lányom besárgult és nem bírt szopizni,éjjel is fejtem atejet és vittem a nővérszobába melegítettni.A kedves nővér pedig:"Mi kell anyuka?"Először is egy jó szó......
Nos nekem is van egy két rossz emmlékem!
Az egyik nőgyógyász akihez épp csak beugrottam gyógyszert feliratni.........csak megkérdeztem hogy az a fogamzásgátló amit szedek kell e szünetet tartani,mert akor volt asszem 5.éve hogy szedtem.Mire a bunkó stílusával figyeljen már ez olyan hogy az áromot is több évdizeden keresztűl használja!!!!!!!!!!!Mégsem nyomja ki a biztosítákot évente........és ezt az áramosdit hasonlítgatta 5 percen kersztűl..........köpni nyelni nem tudtam,majd azzal zártam le hogy az áramban nincs hormon készítmény meg az teljesen más!!!!!!!!!!!Aztán ott hagytam!
A másik story meg engem is várandósa ért. Sajnos 18 hetes terhesen azonnal meg kellett operálni vakbélgyulladással(próbáltak epivel de a 3. epidurális érzéstelenítő sem zsibbasztott el.......így elaltattak,napokig rettegtem hogy minden rendben van e a babámmal.Napokig moccanni sem tudtam mert fájt a hasam a gericem mentém úgy éreztem csövek vannak.......hozzá kell tennem semmi fájdalom csillapítót nem adtak a baba miatt.
Kb. a 3 napon már próbálkoztam a felülléssel mert nem voltam oda az ágytálazásért.De annyira szédűltem és fájt a vágás hogy inkább az ágytálba pisiltem,mire poénnak megjegyeztem a szobatársaimnak hogy hazaviszem a tálat majd ha kiengednek mert így könnyebb,mire az egyik tetü nővér beszólt hogy "NA gyönyörűűűűűűűű mondhatom, a lustaság fájna.......stb. Na ha feltudtam volna kelni szájba hajítottam volna az tuti.A másik két nővérke tündér volt,az első két nap még a sunám is kitörölték pisi után,lesték minden kívánságom.
Ugyanekkor kb. már a 6.nap olyan szinten felvoltam fújódva hogy fájt az is ha lélegeztem(a szirupok,kúpok,beöntés sem segített......)a legborzasztóbb az volt hogy nem éreztem a babám.Már sírva kérleltem az ügyeletes dokit hogy valaki csak nézze meg ultrahangon hogy jól van e a baba,ver e a kis szíve..........mire közölte a bunk dr.úr hogy vasárnap ezt nem tudják kivitelezni.........végűl párom lehordta hogy ha az ő párja lenne ebben a szituban stb. na ott befogta a pofáját de még neki állt fejebb,mire elviharzott.Addig összekaptam magam leszervezte párom a kútvölgyibe egy nődokival hogy megyünk nézze meg a babát.......a doki aki elviharzott jött egy papírral hogy írjam alá hogy saját felelsősségemre megyek el..........hála égnek a babával minden rendben volt .
Sajnos vannak ilyen tetü "emberek",bár hála égnek sokkal több kedves nővérrel és orvossal találkoztam.
Jaaaj teljesen hasonlókat éltem át én is.
A csecsemősök olyan mély depresszióba hajtottak h hetekig csak sirtam itthon és a lehető legrosszabb anyának éreztem magam eddig.Olyan megalázóan beszéltek velem h csak sirtam.
A segitség annyi volt h megtépve a bimbómat szó szerint bevágta a gyerek szájába...és kész...stb. inkább nem is irok többet mert csak nekikeseredek újra.
Max. megértelek!!
abban a szerencses helyzetben voltam,hogy tiz evig kulfoldon eltem es az egeszsegugy teljesen mar kinnt mint itthon,ossze sem lehet hasonlitani a kettot.Most,hogy hazajottem,el mentem vizsgalatokra,hat a nogyogyaszaton olyan lekezeloen beszeltek velem,hogy iszonyat ledobbentem,egyszeruen lekiabalt a doki a semmiert.Meg azert kap itthon az ember,mert lemerunk betegedni.Kiakaszto amit itthon muvelnek az egeszsegugyi dolgozok,tisztelet a kivetelnek!!!Hogy mit meg nem engednek maguknak az orvosok a betegekkel szemben,ez felhaborito!
Halas vagyok a sorsnak,hogy kislanyom kulfoldon szuletett es rettentoen kedvesek es segitokeszek voltak az apolok es az orvosok is.Mondjuk azert ott is vannak akik jobb lenne ha mas szakmat valasztananak mint az egeszsegugy,de itthon elkepeszto mi folyik...
HA eszembe jut kik találták ki a szülőágyat és miért.....
Szerencséje volt az orvosnak, hogy téged fogott ki,és nem engem...
Istenem ez a helyzet nem változott semmit,mármint tapintat odafigyelés egy megnyugtató szó vagy egy eggyüttérző tekintet.
Gyönyörű a kisfiad,gratuláok:)
Sajnos az emberség tényleg hiányzik... én is hasonló szituációkba kerültem:(
Múlt héten terhességem 26.hetében meghalt a babám.Császárral kivették de a szülőszobán megkérdezte a "figyelmes ápolónő":Apuka bejön a szülésre? no comment,itt is egy kis figyelem/emberség hiányzott.
Meg hátha olvassa valaki a fent említettek közül és magába néz...
Ugrás a teljes írásra: Emberségesség! Miért olyan nehéz ezt kicsikarni magából az embernek?
További ajánlott fórumok:
- A sok rosszindulatú embernek miért jó, hogy mást földig tiporjanak?
- Miért telefonálgat egy családos embernek egy nő?
- Napi hány érintésre van szüksége az embernek a boldogsághoz?
- Tudnátok segíteni abban, hogy a megvásárolt ingatlan után az APEH-tól kiküldött illeték összegéből hogyan lehet engedményt kicsikarni?
- Tud valaki Budapesten a IV.kerületben (vagy közel hozzá) megbízható, emberséges, nem túl drága nőgyógyászt?
- Van az I-es női klinikán nőnemű, emberséges szülész-nőgyógyász?