Elvetéltem, majd most el is kell válnom (beszélgetés)
Sajnálom a helyzetedet, nem lehet könnyű.
De egy kapcsolatban mindig akkor látod a másik igazi arcát, amikor baj van, és melletted kellene állnia, amikor támogatnia kellene, jelen lennie, átérezni a veszteséged, hiszen egy baba elvesztése az ő vesztesége is. Lelket kellene öntenie beléd, és egyszerűen csak jelen lenni, és ha nem is kéred, gondoskodni rólad.
Ha kihátrál egy ilyen helyzetből és egyedül hagy a gondjaiddal, akkor hidd el, jobb, ha kihátrált.
El kell engedned, mert megmutatta,hogy nem kér a gondjaidból, a munkába menekült, csak ne veled legyen otthon. Át kellett volna segítenetek egymást ezen a nehéz időszakon, de mindketten csak távolodtatok.
A válás után se siess, csak nyugalom. Jönni fog az, aki mindaz lesz, akire vágysz, akit megfogalmazol magadnak. Aki hozzád illik, és a bajban is veled marad.
Fiatal vagy.
Első szerelem elvesztése mindig fáj, papír ide vagy oda.
Hidd el, babával is elhagyott volna.
Sziasztok!
Véleményetekre lennék kiváncsi vagy hogy más is járt-e már úgy mint én.
Ha igen hogyan sikerült “fel gyógyulni” belőle.
Helyzet a következő:
2018ban megismerkedtem a most már válófélben levő férjemmel.2019ben összeházasodtunk, tény hogy gyorsan történt minden de nekem ő volt az első szerelmem így vissza gondolva talán ezért is szenvedek jelenleg ennyire.
Harmonikus jó, veszekedés mentes, boldog kapcsolatunk volt. Én legalábbis úgy gondoltam...
Terveztük a jövőnket közösen, vállalkozást fejlesztettük.
Aztán 2020 júliusában teherbe estem, sajnos egyik napról a másikra elvetéltem.
6 hetes terhes voltam. Szörnyen megviselt mert már nagyon szerettem volna családot. Rossz kedvem volt, elhagyott a hitem, és igazabol azért lett egyre rosszabb mert nem segített nekem nem foglalkozott velem mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá...
Reggel elment este hazajött, vállakozó megtehette volna hogy pár napig velem legyen.
Szeptember végén összevesztünk, és be közölte hogy szünetet akar... házasságban szünet? Ilyen létezik? Kiakadtam. Megkért hogy költözzek át szüleimhez pár napra. Átköltöztem. Majd 3 nap múlva vissza. Éreztem hogy nem szeret. Mindennap azon aggódtam hogy haza jön vagy sem. Kivoltam lelkileg a baba miatt és még pluszba bizonyítanom kellett neki folyton a szeretetemet, így vissza gondolva nem tudom hogy birtam mert embert próbáló volt a helyzet.
Majd október végén nap közben irt nekem hogy én boldog vagyok? Mert ő üresnek érzi magát...Számítottam rá mert éreztem, hogy elakar hagyni. Aznap nem birtam tovább mikor haza jött megkértem hogy költözzön el. Utána pár napig kimérten mintha szomszédnak irt volna, rám írt. Egyik pillanatban szeretett meg hiányzok másikban nem tudja mit érez.... kicsinált teljesen idegileg. Ő akart elmenni, ő hagyott el, eltelt lassan 2 hónap egyszer nem jött utánam, egyszer nem hívott fel telefonon, csak üzenetben irt.Mai napig fáj, nagyon nehéz volt számomra ez az év. Jelenleg folyamatban a válás. Elnézést ha hosszúra sikerült.