Első trimeszter - haldokló após (beszélgetés)

Én is pont így gondolom.

Meg még az jutott eszembe a sírással kapcsolatosan hogy nekem főleg terhességem elején volt hangulatingadozásom.Sokat sírtam ( a hormonok miatt biztos)de eszembe sen jutott hogy ezzel ártanék a babának.

Lehet a fórumindító is érzékenyebb a hormonok miatt.

Nekem a 9.hónapban volt,hogy éjjel (aug.20.) rosszúl lett apósom,anyós hívta a párom,h be kell vinni az öreget a koriba (mi közel laktunk,a párom meg gyorsabb,mint a mentő)! Szegény kapkodott,öltözött kábán,aztán rámnézett: "Mi lesz,ha jön a gyerek?!" Megfogtam a kezét,közelebb gurultam,nyomtam egy puszit a homlokára: "Majd hívok egy taxit,és bent tartom,míg odaérsz!"

9 hónappal később meghalt apósom (nem bagózott!!!!!!!! mégis szétzabálta a rák!!!!), a temetése után megtudtam,h másodszor is teherbe estem!

Kell,h legyen fontossági sorrend! Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak,ha a páromat elrángattam volna az apja mellől,még akkor sem,ha épp szülök!

Biztos,h a fórumindító párja érzi a negatív hozzáállást,különben nála kéne vigaszt keresnie!

Ülj vonatra, és utazz oda a férjedhez. Ilyen helyzetben mellette lenne a helyed.

Olyan messze nem élhetsz ha kocsival jársz nőgyógyászhoz Magyarországra.

Én egy kis irígységet, féltékenységet is érzek.

Ha megnézitek a kiírást mintha választás lenne :vagy ez vagy az.

Itt van egy nő az első trimeszterben,orvoshoz is kellene menni de nem tud.Mert a férjének az apjával kell lenni aki direkt nem fogadott szót senkinek megcsinálta magának a bajt.

A dédnagyanyám napi 2 csomag mezitlábast szívott,mégis 93 évet élt! De volt ismerős,aki sportolt,egészségesen étkezett,nem bagózott,nem ivott,mégis rákban halt meg,42 évesen!

Apósod nyilván nem azért szívta,h majd a család is megszívja! Nagyon rosszúl állsz a kérdéshez,talán azért hív ritkán a párod, mert ezt (akarva,akaratlanúl) ő is érzi!

Ja,viszont a családdal tényleg kiszúrt!!

Hogy lehet valaki ilyen szemétláda?

Miért?

"Igazából valóban nem apósom miatt aggódom, magának köszönhet"

"Ráadásul a nőgyógyásznál is le kellett mondani a pénteki időpontomat, mert csak a férjem tudott volna elvinni. Pedig jó lettt volna meghallgatni a kis szívhangját, nyugtázni, hogy minden rendbe van vele."

Bocsi hogy ezt írom de nagy lány vagy és meg kell oldani az orvoshoz menést mert megértheted hogy ott kell lennie a párodnak.

Ezt remélem nem mondogatod neki nem keltessz lelkiismeret furdalást benne.

Egyébként egyetértek a többiekkel ki vagy vonva eléggé ne tetézd tovább.

Én akkor voltam terhes amikor apósomról kiderült, hogy tüdőrákos. Nem volt, nem lehetett tabu, hogy megfog halni. Szerinted az apósod nem tudja?

Egyetértek "tamtamonoval", támogasd, a férjedet, állj mellé. Ne várd meg amíg a gyászában téged IS hibáztatni fog.

A babának pedig semmi baja nem lesz ettől.

Én amikor elindultam szülni, elköszöntem az apósomtól, elbúcsúztunk, megígértem neki, hogy nagyon vigyázok az unokájára, és ő is hogy "föntről" rajtunk tartja a szemét. :(

A fiam reggel 4 órakor született, a férjem haza ment elmondta, hogy jól vagyunk, egészségesek vagyunk. Apósom sírva mondta a fiának, hogy mondja meg a picinek, nagyon szereti. Este meghalt.

Erre mondják: egy élet jön, egy élet megy...

De választhatod a beléjük rúgok még én is egyet verziót.... :végül is úgy kell a vén hülyének, minek bagózott annyit....

Remélem érzed az iróniát az írásomban...

Ettől jobban elég nehéz... Mit szeretnél m ha a párod IS tabuként kezelné, h meg fog halni az apja?

Te vagy a párja, neked kellene érzelmileg IS mellé állni, kire számítson ha nem rád?

A babának nem lesz semmi baja, egy adag sírás, még senkinek sem ártott!

Inkább támogasd a párodat, anyósodat, ha már nem is vagy velük, legalább lélekben...

magának köszönheti, hogy meghal?

hát, tudod....inkább nem írok semmit