Első osztály problémái (beszélgetés)

Ilyet még nem is hallottam :-O

Mondjuk nálunk hasonló volt,amikor a lányom volt elsős, tanulmányi eredmény szerint ültették a gyerekeket. Első padsor, a legjobbak, második a kicsit gyengébbek, a harmadik a selejt. Az én lányom ez utóbbiba tartozott, pedig tele volt csillaggal és piros ponttal, az egyetlen hátránya az volt, hogy 3 hónap után érzett rá arra hogy kell összeolvasni a betűket. De jó pár hónapig ebbe a padsorba ült. :/

Üdvözlök mindenkit!

Van itt pedagógus, tudna tanácsot adni nekem? A szülők véleménye is érdekel!

Az én csemetém másodikas. Nehezen indul az év. Már az első héten érezhető volt a stressz a gyereken. Ez valamilyen szinten normális is, de a zárkózottság nem. Nem mert mesélni semmit, ez a tavalyi évben is így volt. Az osztály remek, remek kisgyerekekkel, de tényleg. A tanárnéniket nem jellemezném, de hogy nem az elhivatottság vezérli őket az már biztos. Két fiatal tanár, akiknek zéró türelmük van. Állandó az ordítás, a csapkodás, a szidkozódás. A gyerekek többsége, mondhatni az osztálynak a nagyobb része félve, hasgörccsel megy az iskolába. Oda jutottak, hogy a gyerekek nem tudnak teljesíteni. Van amelyik szülőnek olyat szólt az egyik tanár már az év elején, ha nem fog változni a helyzet, akkor év végén bukás lesz a vége. Meg, hogy irasson nyugtatót a gyereknek... Pedig látom én is, hogy otthon megcsinálja gyerek a feladatokat, még, ha pici hibával. Ugye két egyforma gyerek nincsen. Pozitívan nem is dícsérik őket, viszont napi szinten hordják haza az egyeseket. És kiemelem megint, hogy nem csak 1-2 kisgyerek, hanem az osztály több, minta a fele. Pozitív osztályzat alig akad, még pirospont sem... Az nem lehet, hogy az egész osztály hülye!?

Az én kicsim is hasfájással és fejfájással megy minden reggel. Felvetettem a szülőknek, hogy beszéljünk a tanárokkal, de csak 4-5 szülő lenne benne. Ez szerintem kevés. Az igazgató nem nagyon foglalkozik vele, tavaly is lett szólva neki. Az orvosunknak említettem, csak fogta a fejét, már a többedik szülő vagyok, aki panaszkodik. Ő is azt javasolta, hogy fogjunk össze. De a szülők nem akarnak, mert mi lesz, ha a gyerekeken csapódik le. Az orvos azt mondta, megpróbál ő is tenni valamit hivatalból, mert náluk csaőódik le ez az egész.

Van tanfelügyelő is, ő tudna nekünk segíteni?

Mondtam, hogy én megoldom, elviszem másik suliba. Nekünk remélhetőleg megoldódik ez, de ott marad a többi, velük mi lesz? Már egyet átvittek máshová, 2 gyereket alapból nem ide írattak, mert tudták kik lesznek a pedagógusok.

Vannak problémáik a tanároknak, egyikről konkrétan tudom, családi gondok. De kérem, az (is) mindenkinek van. A dühét nem kellene talán ezeken a kicsi gyerekeken letölteni. Ezek az évek meghatározóak egész életükre.

Tudnám még hosszasan írni, de felesleges, a lényeg azt gondolom, hogy itt van, remélem, hogy érthető is.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és köszönöm, aki megpróbál tanácsot adni.

Elsőben egy vonat volt a gyerekeknek, és akinek a legtöbb piros pontja volt, mehetett előre a vonatban. Mindegy mikorra, de minden gyerek eljutott a masinisztához és kezdte elölről a piros pont gyűjtését. 20 piros pontnál volt egy lépés. Nekem és a többi szülőnek is tetszett. Motiválta a gyerekeket, senki nem kérkedett vele. És a legkisebb gyermekem nem éppen éltanuló. :)

Egyébként ennek a kezelése is tanítófüggő. Lehet élni és nem visszaélni vele, úgy hogy mindenkinek megfeleljen a dolog.

Ez érdekes dolog...

Szerintem az ilyen versenyeztetés akkor rossz, ha ez alapján vannak megítélve a gyerekek. Persze nem mindegy az sem, hogy ez a tábla kinek szól: a gyerekeknek (hogy minél jobbak legyenek valamiben), vagy a tanárnak (hogy ki-kik mennyire képes, hol tart), vagy a szülőknek (kinek a gyereke a legjobb)?

Az is kérdés, hogy mekkora a jelentősége a gyerekek között ennek a versenynek.

Illetve az értékrend sem mindegy. Nevezetesen, hogy a tanár szemében hogyan változik meg annak a gyereknek a megítélése, aki első, és aki utolsó ebben a versenyben.

Aztán az sem mindegy, hogy a gyerek mit szűr le a helyezésből. Ha nincs jól lekommunikálva ez a dolog, valóban okozhat frusztrációt a gyerekekben. Viszont ez hathat ösztönzően is. Kérdés az, hogy az fenti szempontokat hogyan mérlegelik a gyerekek és a tanárok.

Ez egy jó játék lehet felsőbb évfolyamon. Én tanárként biztos nem ilyen élményekkel gazdagítanám az első osztályt a tanítványaim számára. De ha jól tudom, ezt nevezik a pedagógus szabadságának...

Ennyit a bátorító pedagógiáról...

Meg a versenyistállókról....

Baromságnak tartok minden ilyen kihirdetett listát.

Semennyire sem motiválja az utolsó helyezettet hogy felfele küzdjön, csak még jobban elkeseredik.

Igen, persze a suli is már versenyhelyzet, de minek kell még direkt kitenni, és versenyeztetni a piciket? Első osztályban ráadásul??? Ez még egy átmenet az ovi és a suli között, és rendes pedagógus inkább segíteni ezt az átmenetet, nem produkáltatná és versenyeztetné a piciket.

Pszichológus tanárom felháborodva mondta, hogy egy barom pedagógus az osztály szociometriáját tette ki a falra. Tényleg szomorú.

Szia! Én tanító néni vagyok, és elsőseim vannak. Bár az én osztályom is válogatott (nyelvesek, de teszem hozzá, sok szülő kisírta a szűrésen és fenyegetőzött, hogy ha nem kerül be, akkor botrány lesz, és persze ezek a gyerekek küzdenek pl. beszédértési gondokkal és nem is más nyelven még, hanem magyarul, de ez mindegy...), de nálunk egyedül a magatartás van kifüggesztve, és azt is láthatja más szülő, hogy pl. az ő gyereke jobb, mint az enyém stb.

Az, hogy ha ki van függesztve a teljesítmény, az nem a szülőknek szól, hanem a gyerekeknek. Mi pont emiatt már nem engedünk fel szülőt a terembe, csak az első 2 hétbe jöhettek fel, most már lent megvárják a gyerekeket, vagy reggel lent búcsúznak el tőlük. Ez a gyerekeket motiválhatja egyébként. Bár én ilyet nem tettem ki a falra, viszont én sem adok mindenkinek piros pontot, ha nem olyan a munkája, és igen is látja a gyerek a másik füzetét, hogy mondjuk neki több piros pontja van, mint neki. Lehet, hogy nincs kifüggesztve a falra nálam a teljesítmény, de a tanári zsebkönyvemben ugyanúgy felvezetem a gyerekek neve mellé, hogy ki miben jó és ki miben gyenge.

Ez jól hangzik, de sok esetben nem lehetséges a tanítónénit választani.

Nálunk pl. egy a biztos, a körzeti iskolába nem adom a gyereket, ezért valahová mindenképpen át kell jelentkeznünk. Ez már behatárolja a lehetőségeket. Aztán ha megvan a lakcímváltás (azt már tudjuk, hogy hova, kihez) akkor adott lesz egy körzetes iskola. Azon belül 2-3 tanító közül lehet válogatni ha sikerül, esetleg még a kerület többi iskolájában körülnézni, de arra már elég kicsi az esély, hogy körzeten kívüliként felveszik.

De pl. Pest megyei városban idén az unokatesóék már iskolát sem választhattak, a város központi beiratkozást csinált, és még az sem volt biztos hogy a körzetes iskolába bejut, sok gyereket a környékről a másik iskolába irányítottak). Komoly protekció kellett hozzá, hogy a közeli iskolába és a választott osztályba bejusson...

"Válogatott osztály"

általában rácseszés

Valamennyire mindenképp van összehasonlítás, de ezt még hangsúlyozni, erősíteni is szerintem hiba.

Én sem mondogatom itthon a gyereknek, hogy ő a legokosabb az oviban, de azt sem, hogy ő az egyik legbénább pl. labdázásban... egyiknek sem lenne semmi értelme, csak a gyereket rombolnám vele.

Nálunk a speciális tagozatra járó kisfiamék osztályában is van ilyen. Legjobb futó, legjobb segítő, legszebb versolvasó...

Pedig nem válogatott osztály, sőt...

Ehhez kapcsolódik az is, hogy nagyon nem mindegy, hogyan/miért dicsérünk meg egy gyereket. Én nagyon figyelek rá, hogy akkor dicsérjem, amikor a saját lehetőségeihez mérten is ügyes. És nem elsősorban azért mert "okos" hanem azért ha megküzd valamiért. Az okosság egy adottság, ami valakinek van, valakinek nincs, ez nem érdem. Az érdem az, amikor valaki képes megdolgozni dolgokért, és amikor saját magához képest jól teljesít.

Anno nekem is ezt tanították otthon, és nagyon jól tették...

Nálunk is van ilyen. Piros pontos lista, legjobb olvasó, legszebben író, legjobb magatartás, és még jó pár kategória. Általában a többség belefér valamelyik kategóriába, és nemhogy nem zavarja őket, hanem versengenek, hogy ki mennyi szorgalmit csinál, ki mennyire figyel, stb..

Először engem is zavart, de pár nap múlva láttam, hogy a gyerekeknek tetszik.

Azt viszont megfigyeltem,hogy azok a szülők forrongnak ellene, akiknek a gyermeke az egész órát zavarja, a házi feladata sosincs kész.

Szerintem nagyon rossz gyakorlat, és emiatt nem is íratnám az egyébként kiemelkedő értelmi képességekkel rendelkező gyerekemet olyan iskolába, ahol "válogatott" gyerekek vannak, és ahol már elsőben elkezdődik a gyerekek versenyeztetése.

Az ilyen típusú verseny minden gyereknek árt. Annak is akinek nehézségei vannak, hiszen ahelyett hogy azt keresnék, hogy ő miben tehetséges, miben több-jobb mint a többi (ez olyasmi is lehet, hogy nem érti a matekot de mindenkivel kedves, vagy ő az aki felvidítja a többieket, csak ezt ugye nem lehet pontokban mérni). De ugyanilyen rossz azoknak is akik a kisujjukból kirázzák amit az iskolában követelnek, és könnyedén a lista élén állnak, mert azt az érzetet kelti, hogy ők mindenkinél többek-jobbak, és nekik nem kell küzdeni az eredményekért, Pl. az én lányom most nagycsoportos, hónapok óta tud olvasni, lassan folyékonyan felolvas bármit úgy hogy érti is. Mi értelme lenne őt azokkal versenyeztetni akik az iskolában fognak először találkozni az olvasással... Én azt gondolom, minden gyereket saját magához kell mérni, az eredményeit ahhoz viszonyítani, hogy ő honnan indult, ebből sokkal többet profitálnának, mint az ilyen rangsorolásokból.