Első karambol (beszélgetés)

Szia Veronika!

Gondolom az autó összetört, mert írtad, hogy nincs mit vezetned.:(

Pedig valamit kellene, mert ez tényleg olyan, mint amikor azt mondják, ha ledobott a ló, akkor azonnal vissza kell ülni, mert utána félni fogsz.

Egyébként egy baleset "emléke" sajnos mindig megmarad.

Velem olyan történt, hogy stoppoltunk, mert nem értük el az utolsó buszt.

Január volt, jégbordás út.

A srác felvett minket - trabanttal - és az első kanyarban megpördültünk, és az autó többször átfordult a tetején. Úgy is álltunk meg, hogy a kerekek voltak felül.

Nem történt nagy baj, de nagyon megijedtünk.

Én azóta is tartok a csúszós utakon.

:)

Alakulok.

A gond általában mindig az utakon van, elég egy olyan vezető aki nem tartja be a dolgokat, és megvan a baleset.

Keedvenceim a romániából érkező kamionosok.

Olyan, hogy holttér náluk nem létezik szerintem, nem egyszer kellett dudára tenyerelnem miattuk.

Volt olyan, hogy egy busz kereke durrdefektet kapott előttem, és a sofőr észre se vette.

Villogtam rá indexeltem neki semmi, megelőztem úgy is próbáltam jelezni nem vette a lapot, erre eldudáltam neki az S.O.S-t, akkor lassított és félre állt, :) persze pislogott nagyokat, de nem igazán zavarta.

Az én első balesetem elég érdekes volt. Sietnem kellett és egy kapubejáróban szerettem volna megfordulni. Túl nagy sebességgel tolattam hátra, illetve esett egy jó kis zápor, ami csúszóssá tette a kapu előtti füvet. Hiába fékeztem nem tudtam már megállni és ahogy illik bedöntöttem a kaput. Ezt követően szóltam az ott lakó idős néninek, hogy ez és ez történt, valamint megmutattam neki az enyhén megrogyott drotfonatú kerítésből készült kaput. Majd megkérdeztem, hogy mivel tartozom. Ő megnézte a kaput és csak ennyit mondott: ,,Ne törődjön vele fiatalember voltak már beljebb is." A kocsival szerencse nem történt semmi probléma, mert orosz tajgatipró volt. Sűrű bocsánatkéréseket követően aztán folytattam utamat.

De olyan is volt, hogy az általam vezetett gépjárműve tolattak bele. Megálltam egy UAZ mögött , és egyszer csak azt vettem észre, hogy az előttem álló gépkocsinak felvillan a tolatólámpája és elindul felém. Mire bármit is tehettem volna már recsegett ropogott az első lökhárító és a motorháztető. Szerencsétlen férfi aki belém tolatott halálra váltan szállt ki az autóból, de aztán mondtam neki, hogy ilyen mindenkivel megtörténhet, az a fontos senkinek nem lett semmi baja.

Szia Veronika!

Nekem volt egy a jogsi megszerzése után kb 1/2-évvel.

Az a lényeg, hogy nem lett komolyabb baj.

A biztosító kifizette a kocsi állítólagos értékét, de jött egy kereskedő, és kipótolta a banknak a hiteles árat és még kaptam is valamennyit.

Nekem az volt a szerencsém, hogy elájultam.

Jégpáncél volt az autópályán, és kiugrott a sebességből (előzőleg jeleztem a szervízben, hogy ezt csinálja) automatikusan ráfékeztem, állítólag kétszer ugrottam át a vízelvezető árkon, ha 50-méterrel később történik a baleset, akkor szakadékba zuhantam volna.

Zúzódásokkal megúsztam, igaz a mellkasom több mint egy hónapig fájt.

Nem tudom magamat hibáztatni, mert a szervíz átnézte, nem találtak hibát szerintük, a fékre lépés automatikus volt.

Akkor azt gondoltam, hogy nem ülök kocsiba többé, de az élet közbe szólt, a férjem nem tud és nem is akar vezetni, ezért tetszik nem tetszik én vezetek.

Viszont miután új autóból egy 85-ös Skodába átültem, az rendesen megtanított a technikára.

Azóta van egy 11-éves újnak vett autóm, egyszer volt vele koccanásom, az is úgy hogy megindult a dugó az autópályán, és hirtelen fékeztek előttem.

Más közúton szerencsére nem volt balesetem.

Sziasztok!

Ki hogyan élte át az első autóbalesetét, ami sofőrként érte (már ha volt)? Sokáig rágódtatok azon, hogy mit kellett volna másképp csinálni, hogy hogyan lehetett volna elkerülni, vagy máskor kellett volna indulni, stb.? Esetleg van itt olyan, akinek már több is volt?

Nekem kb. egy hete volt, és nagyon bánt a dolog, annak ellenére, hogy nem én voltam a hibás.