Első 3 hónapunk hármasban (beszélgetés)

sziasztok, én is első gyerekes vagyok, a kislányom holnap lesz 4 hetes. mi egyelőre küzdünk. nem a házimunkával, azt uralom (van mosogatógépem juhuuuuu) és volt segítségem is az első két hétben (anyósom főzött ránk és vasalt is, anyukám szintén), de a mi kis lánykánk minden este 8.00-23.00 óráig ordít, bármit is teszünk, csinálunk a férjemmel, megnyugtatni nem tudjuk. azt mondják az okosok, hogy a 6 hetes vízválasztó után ez megszűnik, meg azt is, hogy volt akinél ez egy évig is eltartott. nos, majd kiderül. sajnos ez felőrli az idegeinket, mert amúgy ezt leszámítva Gréti egy tündér. szép és egészséges. sok sikert és kitartást kívánok minden már és leendő anyukának.

egyébként tényleg egy csoda!!! a legnagyszerűbb dolog a világon és semmi más nem számít már! :)

Gera, gratula ehhez a cikkhez is! :) Biztosan sok első gyermekes anyuka tud azonosulni vele. Örülök, hogy úgy érzed, sikerült megtalálnod az egyensúlyt.

Egyetlen dologgal nem értek egyet: szerintem az apuka igenis besegíthet a házimunkába. Nyilván ilyenkor ő a családfenntartó, dolgozik és fáradt. De az anyaság sem mellékállás ám! :D Legalább annyira kimerítő, mint 8 óra a munkahelyen, ráadásul ez napi 24 órás elfoglaltság. Persze ideális esetben ezt magától feléri ésszel, és nem kell noszogatni, főleg, ha már a baba előtt is volt otthoni munkamegosztás.

Csak ennyit szerettem volna hozzátenni. Kívánom, hogy nőként, feleségként és anyaként egyaránt ki tudj teljesedni! :)

Márti, ezt olyan jól megfogalmaztad, annyira igaz!!! :))) Bár mi még csak az első gyereknél tartunk. :P

Épp ezt akartam írni! :) Jó cikk egyébként. Ami nálam "lejött" 4 év után, hogy amikor nincs gyereke az embernek, akkor mennyire SZABAD - de mégsem tudja úgy igazán értékelni és mindig rohan... Amikor megszületik az első gyerek, akkor mennyire borzasztóan elfoglalt lesz az ember, és úgy érzi hogy semmire nincs idő... És amikor megszületik a második gyerek, akkor döbben rá (és persze a tapasztalattal a háta mögött) hogy amikor még csak egy volt, akkor mennyire SZABAD volt, egy baba mellett még mennyi mindenre jut idő... :D Kár hogy ezt mindig csak utólag tudjuk meg és érezzük át... :D

De persze szép feladat ez az anyaság, a feleség lét és a női lét is, csak nem mindig egyszerű... :)

Sok boldogságot nektek!

Mi is Noncsinak becézzük:) vagy Noncusnak:)

Szép cikket írtál:)

Köszönöm, hogy elolvastátok!!! És köszönöm az együttérzést és megerősítést,hogy ezeken a "nehézségeken" kimondva vagy kimondatlanul mindannyian átes(t)ünk!

Jó egészséget kívánok nektek és persze sok türelmet és kitartást!

Szia!Nagyon jó hogy ezt leírtad,mi is így vagyunk Noellel!!Ő 14.-én lesz 4hónapos!

Tényleg meg kell tanulnia az embernek,hogy a munka várhat.Mindenre lehet szakítani egy kis időt hogyha az ember szeretne,de akadnak napok amikor egyszerűen nem megy!

Sok boldogságot!

Ez annyira szép, ahogy leírtad.

Én is most tapasztalom.

Ma 5 hetes a fiam. És mindent meg lehet oldani, már most úgy érzem. Pedig nekünk sincs segítségünk sajnos.

És imádtam ahogy megfogalmaztad, hogy Noel az első, a második és a végtelen.

Én is ezt érzem!

Köszönöm, hogy elolvashattam! <3

Gratulálok!

Ahogy elolvastam a soraidat, még el is pityeredtem. Ugyan úgy érzek, mint Te. Egy ilyen kis csöppség maga a CSODA!