Elpirulástól való félelem, eritrofóbia. Megszabadulnék tőle, de hogyan? (beszélgetés)

Sziasztok! Én is nagyon örülök hogy többen itt vagyunk 😊

Próbálok rajonni mi lehetett az a törés az én életemben ami esetleg a kiválto ok lehetett, de egyenlőre nem jövök rá.

Abban biztos vagyok h szakkozep suliban volt egy nagyon szemét tanár aki kiszurt engem, és folyamatosan piszkalt, feleltetett, ezáltal nagyon lerontotta az önbizalmat.De emlékeim szerint már előtte is pirultam, szóval 100% nem tudom erre az alakra rafogni hogy ő a hibás.

Mindenesetre nagyon rossz szájízzel gondolok vissza azokra az évekre...

Jó ötletnek tartom a Facebook csoportot, csak csinálja meg valaki☺️

Akár ez is lehetne a neve mint amivel itt indította valaki annak idején ezt a topicot.

Találkozás is szóba jöhet részemről is, én Budapesti vagyok.

21 éves vagyok. Örülök, hogy beindult a fórum. Szerintem mindegyikünk életében kell lennie egy törésnek, ami ezt kiváltotta. Én úgy érzem, hogy tegnap meg is kaptam rá a választ. És szeretném is ezt tovább görgetni, hátha sikerülne meggyógyulni. Mit szólnátok, ha csinálnánk facebookon egy csoportot? Szerintem ott nyíltabban lehetne beszélni erről a problémáról, ahol csak mi látjuk, mint az egész internet előtt. Én támogatom a személyes találkozót is. Kíváncsi vagyok, mit vált ki belőlem egy olyan emberrel szemben ülni, aki ugyan azzal küzd évek óta, mint én.

Néha én is úgy vagyok vele, hogy napokig nem érdekel, mondogatván magamban, hogy kit érdekel mit gondolnak mások. De hosszú távon nem tudom megtartani ezt az állapotot sajnos. Van, hogy jobb, van hogy rosszabb. Nem könnyű ezzel együtt élni.

Sziasztok

Lassan én is 40 vagyok és nem tudom mit lehetne tenni. Azt veszem észre, hogy itt sokkal több a hölgy. :) Nem hiszem, hogy mi férfiak kevesebben vagyunk. Nos pár dolgot elértem így is az életben tehát nem panaszkodom csak azért valamiket kicsit másképp csináltam volna. Vagy több mindent megtettem volna. Akik ezt nem értik meg azok úgy gondolják hogy gyáva vagyok gyávák vagyunk pedig nem. Csak épp elkerüljük a kínos szituációkat. Úgy gondolom,ha lenne megoldás a problémánkra még nem lenne késő semmire se. Én kicsivel több min 10 éve elhatároztam magamat, hogy engem ne röhögjenek ki meg ne tartsanak gyávának belemegyek komolyabb vagy kínos szitukba is és nem hagyok ki találkozókat se. Kissebb nagyobb sikerrel. Pár napja egy-kettőt megemlítettem. Ugye a nagy baj a váratlan helyzetekben van. Azt nem tudom kijátszani sajnos. De most komolyan :) pár éve még én is azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel a problémával.

Sziasztok!

Egészen gyerekkorom óta kínoz ez a tünet, a vörösödés.

Minden kiváltó ok, amit leírtatok, nálam is kiváltja.

- váratlan szituáció

- meleg helyiség

- szimpla beszélgetés

- figyelem rám irányulása

- világos helyiség

Azt viszont megfigyeltem, ha eleget alszom és kipihentebb vagyok, nem jön elő annyira gyakran.

Legutóbb a főnökömnél voltam bent, poénkodott és én elvörösödtem. Ő pedig megjegyezte egy másik kolléga jelenlétében. Ez engem elég rosszul érintett és miután kimentem, elsírtam magam.

Volt rá példa, hogy egy kolléga ezirányú megjegyzése miatt kiborultam és sírva elmagyaráztam neki, hogy ez egy betegség és nekem kellemetlen, ha észreveszik és megjegyzik.

Vannak, akik észreveszik, zavarba jönnek és finoman bontják a beszélgetést.

Jó lenne tudni, ki mit gondol erről a jelenségről. Cikinek tartják, szánalmasnak, aranyosnak vagy szórakoztatónak?

Férjemnek ma meséltem el a főnökömnél történt esetet. Az ő véleménye, hogy semmi ciki nincs ebben. És hogy ezt én idézem elő azzal, hogy arra gondolok, hogy basszus vörös leszek és milyen gáz.

Sajnos az, aki nincs ebben a cipőben, nem tudja megérteni, hogy ezt nem lehet irányítani.

Pszichológus sem képes ezen segíteni. Amit leírtatok, mit tanácsoltak, mind vicc. Olyan ötleteket, amitől pont hogy előjön.

Hiszen ha már gondolunk rá, el is vörösödünk.

Amikor jó passzban vagyok és pörgök, nem jelentkezik.

Mikor pl. állok az Aldiban sorban és én következem, már előre stresszelek, hogy a figyelem rám irányul. Pedig valószínűleg a kutya sem foglalkozik velem, de én így érzem.

Vagy ha találkozok váratlanul egy ismerőssel, a váratlan helyzet rögtön előidézi.

Pedig annyira jó lenne nyitottnak lenni bárki felé, szabadon elmondani a véleményem, bekapcsolódni egy beszélgetésbe, beülni egy kávéra egy világos helyre egyet beszélgetni.

De nem, ezek számomra mind stresszfaktorok, attól való félelem, hogy mi lesz, ha...

Mi a fene lehet ez, ami így működik. Mi válthatja ki az agyban ezt a reakciót. Fene tudja. De nagyon jó lenne rájönni, mert megkeseríti soxor az életem. 41 éves vagyok és még mindig nem nőttem ki. Ki fogom valaha? Van rá gyógymód? Tud valami vagy valaki segíteni rajtam vagy ezt csak én tudom megoldani?

Titeket olvasva megnyugtatott a tudat, hogy vannak sorstársaim, akik ugyanazt élik át nap mint nap és értik, mi játszódik le bennem. :)

Szia, örülök hogy vetted a bátorságot, és írtál. 🙂

Én bevallom, egy ideje szinte naponta benezek ide, hátha valaki ír.

Sajnálom, hogy ezzel a problémával szembesültel másfél évvel ezelőtt. Megkerdezhetem hány éves vagy? Ezt azért lenne jó tudni, mert nagyjából tinédzser korban kezdődik, legalábbis sokunknál akkor . Én már 40 leszek, 14 éves korom óta ül ez az átok rajtam. Én már csak így hívom hogy átok... Mert az. ☹️

Sajnos, szakembert nem tudok ajánlani, csak a saját kis huszonev - alatt elsajatitott trukkjeimet, elterelő műveleteimet tudom esetleg megosztani veled.

Olyan érdekes ez az egész, mert amit írtál, szinte mindannyian így éljük meg az egészet. Attól rettegunk hogy nehogy egy ismerős, vagy akár ismeretlen hirtelen megszolitson.

Minden egyes beszelgeteskor én azon izgulok, hogy jön e a gondolat hogy hahó ideje elpirulni... És ha jön, akkor a szélnél is sebesebben pirosodok. Rossz ilyen feszülten a mindennapokat megelni. Bárcsak lenne rá gyógymód. Az a vicces az egészben, hogy én kifejezetten szeretek társaságban lenni, és szeretnék a középpontban is lenni, de mégsem tehetem meg. Figyelnem kell meddig tudom fesziteni a hurt...

Mar többször is írtam,az én véleményem szerint személyes találkozó jó hatással lehetne ránk. Persze nem vagyok benne biztos.. De Ki más érthetne meg engem ha nem ti, akik ugyanezzel a problémával kell megbirkozzatok nap mint nap?

Sziasztok!

Már régebb óta olvasgatom a fórumot, de most jutottam el odáig, hogy írjak is Nektek. Körülbelül másfél éve szenvedek ezzel a “betegséggel”. Jelenleg pszichológushoz járok, de úgy érzem nem segít ezzel kapcsolatban. Azt mondta, ha érzem, hogy jönne a pirulás, gondoljak arra, hogy mindennél jobban szeretnék elvörösödni, mert akkor nem jön elő. Na de egy ilyen helyzetben ki tud erre gondolni, hiszen olyan ciki. Meg se fordul a fejemben hogy szeretnék rák vörös lenni. Csak azt mantrázom, hogy hagyd abba megint vörösödsz és ez ciki.😀 Sokszor érzem úgy, hogy egyre nehezebb ezzel együtt élni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, ahol esély van a pirulásra, de minden programot nem mondhatok le evégett.. Sajnos már a mindennapos kommunikációt is megnehezíti az emberekkel, ugyanis ha szóba kell állnom valakivel, már érzem is, hogy pirulok. Egy éve még otthon is előjött gyakran, mostmár otthoni környezetben nem tapasztalom, viszont ha kilépek a házból egyből stresszelek, nehogy szembe jöjjön valami ismerős.. Úgy gondolom, hogy ez egy mentális betegség. És biztosan kell lennie belőle kiútnak, amire egy éve keresem a választ. Sok mindent másképp tudnék tenni, ha nem vörösödnék egyből, amint valaki hozzám szól. Nagyon megnehezíti a mindennapos életemet, és nagyon kellemetlennek élem meg ezeket a helyzeteket. Szakembert esetleg tud valaki ajánlani? Valami jó praktika esetleg rá?

Pszichológusnal még én sem jártam, de lehet megpróbálom.

Van egy bizonyos Jonathan Berent nevű pszichológus, sajna az USA-ban. Ő már nagyon régóta foglalkozik szoc. fobos, és kifejezetten eritrofobias paciensekkel, és nagy sikereket ér el. Tobb hanganyag is van font az interneten, pacienseit interjuvolja meg. Elmondják mennyit javult az állapotuk stb... Igazabol nem tudom mi a titka, de körülbelül az lehet hogy maga a gondolkodást kell megvaltoztatni, hogy elkell hitesd magaddal, hogy nincs is ilyen fobiad....meg az önbizalmat kell erősíteni.

Itthon nem is tudom ki foglalkozik ilyen mélyen ezzel a problémával, ha valaki tud bármi infót ne tartsa magában. 😊

Most jelenleg úgy érzem nincs ebből kiút.

Számomra az a legrosszabb hogy programokat mondok le emiatt, pl ha nagyobb lányom shoppingolna velem, mindig keresek vmi kifogást mert nekem az a halálom, pedig mennék szívesen.

Olyan érdekes, amíg kicsik voltak a gyerekeim mintha jobb lett volna az egész, kevésbé zavart a pirulas, nem is jött elő gyakran. Ha vásárolni mentünk annyira nem tartottam attól mi van ha jön velem szembe egy ismerős. Valahogy a tudatomban volt h úgyis a gyerekekre lesz majd kíváncsi az a valaki...ezzel tudtam takarozni. 😐 Rájuk tudtam terelni a tekintetét és nem magamra. Vicces az egész...

Annak örülök, hogy mi megint külföldre költözünk a nyáron, így nem kell attól tartanom hogy találkozok ismerőssel.

Egy kis kornyezetvaltozas jót fog tenni. 🙂

Jó lenne, ha más sorstars is ide tévedne.

És jo lenne találkozni hasonló emberekkel személyesen , kibeszelhetnenk magunkat anélkül hogy tartanunk kellene ettől a kellemetlen fobiatol.

Szerintem mindannyian próbálkozunk valamilyen szinten folulkerekedni, lekuzdeni ezt a fobiat ki így ki úgy. Végulis rólad ellehet mondani, hogy jó úton jársz, a gyógyulás felé, hisz olyan kihívásokat bemertel vallalni, amikrol tudod hogy nagy bátorság kellett hozzá.

Tulajdonképpen én nem pirulok el minden nap, sőt hetek, hónapok is eltellnek pirulas nélkül, de mégis a gondolatot nem bírom kitorolni, hiába elfoglalom magamat, mégis az agyam figyelmeztet naponta, mint mondjuk amikor éhes vagy szomjas vagy és innod v enned kell, hogy hekas ne feledkezz el van egy defekted a pirulas ami bármikor elő jöhet.

És ez a rossz, hogy ott van a gondolatban. Ott van a gondolatban minden egyes emberrel való találkozás alkalmával. Múltkor a kislányom tanarnenije előtt aki egy irtó kedves, halk hangú hölgy lettem rakvoros, nem volt 'menekulesi' lehetőségem. És ahogy elkezdett beszélni hozzám, szinte nem tudtam koncentrálni arra mit mond, csak erre: jön a pirulas, most jön, mit tegyek?

Annyira sz@r volt☹️☹️☹️

Legszivesebben, azt mondanám nagyon magabiztosan minden ilyen helyzet kozben hogy - tudom, tudom vörös vagyok, ne foglalkozz vele, mindjárt elmulik, erythrophobiam van...

Ezt érzem hogy segítene, de ezt ki meri megtenni?

Ahogy írtad, a beletorodes, az elfogadás sokat segíthet.

Én örülök hogy elmondtam a férjemnek, bárcsak nagy nyilvánosság előtt is kikialthatnam. 😄

Fantasztikus, hogy csináltál egy szinjatszo csoportot!!

És hogy milyen bátran kiallsz!

Én biztos nem mernek...

De bevallom, engem a pirulas tart vissza attól hogy mondjuk oktassak. Tok röhej az egész, mindig is utaltam ha néznek, de mostanában mintha ez fokozódott volna. Sztem bebeszeltem magamba hogy ha valaki ugye beszél hozzám akkor jön a pirulas nincs mese, de ha sikerül lekuzdenem, akkor érdekes, mert mehet tovább a beszélgetés! Sőt! Teljesen folbatorodok!

Igazából nagyon társasági ember vagyok, és úgy szeretnék mindenkivel szoba elegyedni. ☹️

Érdekes, mert nálam is ugyanaz a szitu, pl ha meglátok egy ismerőst, én is foltudok rá készülni, és akkor nálam sem jön elő. De ha valaki megszolit, főleg nagyon világos fényes helyen, na akkor végem van.

Pl ha bevasarolok, és mondjuk valakivel találkozok a hűtött részeknel, akkor kevésbé pirulok😄. A hideg levegő jó hatással van rám. A meleg fényes helységeket kerülöm.

Hihetetlen hogy mennyi infó van font a YouTube on, mennyien felvállaljak magukat. Persze, mi magyarok ezt nem merjük.

Szia, üdvözöllek a csoportban. Semmi baj hogy hozzaszoltal, sőt örülök! Ezért vagyunk itt mindannyian hogy segítsük egymást,ha tudjuk, hisz 'egy cipőben jarunk'.😊

Látod, nem annyira aktív jelenleg ez a téma, nem is értem miért nem. Pedig Vissza olvasgatva, vagyunk jó nehanyan.

Igen, szupi lenne találkozni, én például kíváncsi lennék mennyire pirulnék el előttetek.

Mert ugye amikor pirulok akkor nem látom magamat... érzem hogy vörös lehetek de nagyon Jó lenne tudni hogy mondjuk rózsaszínű vagyok, vagy rákvörös 😄Talán csak párszor volt olyan szituáció hogy láttam magam pirulas közben, de legtöbbször csak ugyebár érzem, de nem látom.

Az én életem is sokkal másabb is lehetne, persze panaszra nincs okom, szerető férjem és 2 gyermekem van. De ami a karrieremet illeti, ez a nyavalya akadályozott mindig is hogy 'valaki' lehessek.

Amúgy pár hete elmondtam a férjemnek, szóval legalább tud róla, és bevallom kicsit felszabadult érzés ez! 😄

Szia, örülök hogy jó irányba alakul ez neked, lehet hogy te 'kinövöd'.😉

Az az igazság, hogy nekem eléggé megkeseriti az életemet, annak ellenére hogy én sem pirulok el minden nap. Viszont a gondolatomban mindig ott van,hogy Vigyázz! mert jöhet... es ezért én is inkább kerülöm a kínos helyzeteket. Ilyenek nálam a hirtelen találkozás ismerőssel pl vásárlás alatt, vagy szemtől szembeni beszélgetés bárkivel nagyon erős fényű meleg helységben.

Pl ma is beegtem a lányom tanarja előtt, beszélgettunk, és éreztem hogy pirulok a semmitől... Biztos vörös voltam, láthatta hogy zavarban vagyok, de egyáltalán nem célzott rá, rendes volt, így egy pár perc múlva már éreztem hogy ok vagyok, túl vagyok. És tudod mi az érdekes? Ha mondjuk elpirulok, akkor utanna már nem pirulok többet. Ahoz tudnám hasonlítani, mint mondjuk tele eszed magad és jön egy nagy böff 🤪 és azután jól vagy. Megkönnyebbülés. A pirulas is hasonló számomra..

Olyan más életem is lehetne, ha ez nem lenne😓

Nem azt mondom hogy boldogtalan vagyok, ó dehogy. Csak ez gátol nagyon sok mindenben, és a körülöttem lévők nem tudják hogy van egy ilyen problémám és hogy mennyire megkeseriti az életemet. 😰

Szia!

Én is visszanézek néha, de ahogy látom nem mer írni senki :( Vagy pont azért nem írnak, mert senki nem ír.:/

Hát nekem kezd valamilyen szinten csökkenni ez az egész, talán lehet azért, mert kevesebbszer kerülök kínosabb szituációkba:D

Persze még így is előfordul, de kb heti 1x pirulok el csak, ami nagyon jó ahhoz képest, hogy régebben napi többször is előfordult. :)

Sziasztok,

Néha-néha visszanezek, de úgy látom nem olyan aktív már ez a téma😫

Pedig olyan jó lenne beszélgetni... Megosztani kinlodasunkat ezzel a fóbiaval kapcsolatban.

#137, Life5.: Ne haragudj, hogy csak ilyen későn válaszolok :) Pest megyében lakok, azon belül is Budapesten.

#140, Nyuszi38.: 18 éves vagyok :D

Nemrég érettségiztem, az a durva, hogy ott felelés alatt kevésbé éreztem, hogy pirulnék, mint akár egy családi ebéd alatt...:) Fura...

Szia Nyuszi38!

Nem látom az üzit de keresrm!😁

Szia,

Hidd el, nő, édesanya létemre ugyanolyan rossz ez az egész mint neked. Mert valljuk be: égő.

Ciki ez az egész, én például ostobának, nevetségesnek érzem magam emiatt. Az én szüleim se voltak pirulósak...

Utalok a pénztárnál állni én is, félek hogy mi van ha hamis a pénz amit atnyújtok? 😆

Figyu, én 38 éves vagyok 2 gyerekem van, boldog házasságban élek. És mégis ha egy férfi hozzám szól,legyen az jóképű vagy sem, erzem h jön a pirulas, gyorsan teszek - veszek, ha sikerül lekuzdenem abban a pillanatban akkor jó vagyok... De van amikor nem sikerül.

Elpirulok ha megdicsernek, pedig olyan jólesik.

Ha hirtelen megszolitanak vörös leszek.

Ha sétálunk mondjuk, és jön velünk szemben egy ismeros, szintén. Ezért utalok shoppingolni is nehogy egy ismeros jöjjön szemben.

Múltkor a CBA-ban osszefutottam a nővéremmel, tok vörös lettem... Jesszus de ciki.

Szoval hidd el nem rosszabb a helyzeted neked fiukent mint nekem nőként.

És te hány éves vagy?