Elmegy mellettünk az élet (beszélgetés)

Szia!

Mindennapos ez az életérzésed és egyáltalán nem tudsz rajta változtatni?

Kicsit belenéztem az interaktivitásodba. Látható, hogy kb. 15 éve nyavalyogsz. Egyedül vagy. Aki melletted van, az nem jó. Olyan szekér után futsz, amelyik nem vesz fel. Nem csodálom, hogy partravetett halként érzed magad.

Vannak olyan hozzátartozóid, akiket szeretsz és viszontszeretnek? Gyerek, testvér, szülő, rokon?

Nem az élet megy el mellettünk, hanem az élet történései.

Van amikor máson segít az ember, közben elfelejt magára gondolni és akkor pár döntése másképpen történik.

De nem megy el mellettünk az élet, hiszen ezt éljük.

Ha bánatunk van, akkor az az életünk, ha örömünk, akkor az.

Inkább mondjuk azt, nem mindig döntünk okosan, mert ha minden esetben jól döntenénk, egy idő után csak felfelé mennénk és közben magányosak maradnánk.

Hiszen az ember rossz döntései közben ott vannak a barátok, a rokonok, az ismerősök, akik segítenek megélni és túlélni azt.

Ne mond azt sosem, hogy elmegy melletted az élet, mert ott éled, benne vagy a közepében és hiszed, vagy nem ez mindig így lesz.

Részvétem és megértem a bánatod.

Ennyi!

Röviden, tömören, lényegében erről van szó!

Ha tétlenül ülsz, és azon keseregsz, hogy elmegy melletted az élet, akkor az úgy is lesz!!!

"Az élet egy nagy játék!" Ha nem veszel részt benne, könnyen partvonalon kívül találod magadat!

Ne várj, cselekedj!

Ne gondolj, ne aggódj a holnap miatt, csak a "ma" a fontos, élj a mában!

Tedd meg minden nap, amit meg kell tenned, és a többi majd jön magától!

Tibeti tanítás:

"Élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen azt végig nézned!"

Amikor megszülettünk, mindenki örült, csak mi sírtunk. Éljünk úgy, hogy amikor eljön az idő, mindenki sírjon, csak bennünk legyen megnyugvás, és belső béke!

Nem azt mondom, hgy reszvetem, hisz sztem mindenki maga erzi at azt, hgy kit veszitett... Dolgoztam korhazban, es tudom, mi a halal, de ezt nagyon kulonbozoen dolgozzuk fel.

Mint mindjak, nem annak rossz, aki meghal, hanem, aki itt marad. Szenvedes... Maga a hianya annak a valakinek...

Almaimban visszater, simogat, megolel, mellettem van- a nagymamam. Sosem tudom elfogadni, hgy elment es egyaltalan nem vigasztal ,hgy 87 eves volt. Hianyzik :(

Sajnos, mint mindig , most is nagyon felzaklatódtam a temetésen. Át is fagytam.

Jó lett volna, ha legalább itt vagy. Olyan jó lenne valakivel kibeszélni.

Tele vagyok remegéssel a hidegtől is és az élettől is.

Nekem miért nincs senkim, akihez odabújhatnék, aki megkérdezné, hogy bírtam, hogy vagyok?

Miért? Miért?

Kár, hogy ilyen messzire utaztál a kolléganőddel.

Értelmetlen halál volt ez. Nem tudom, mert nem látok bele, hogy miért kellett idáig jutnia. Több mindenen jár az agyam. Úgy félek!

Az egyik ismerősöm ezt osztotta meg a FACEBOOKON:

[link]

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…

Várunk, én is várlak.

Az egyik volt munkatársam is ott volt a temetése. 6 évig voltak együtt a párjával. Sajnos csak hétvégeken, 2-3 hetente. Hol külföldön, hol távol dolgozott a srác. Zsuzsi várta-várta. Nagyon szeretett volna gyereket. Nem akart lassítani a srác. Zsuzsi elgondolkodott, hogy 35 éves, mikor lesz már gyereke. De nagyon szerette a fiút és szereti most is így várta-várta arra a pár napra. Mígnem karácsony előtt kiderült, hogy a srác azért nem akar lassítani, mert nem bír a vérével és nőzik.Bármennyire is szerette Zsuzsi, és bárrmennyire is belehalt , hogy szakított a fiúval. Sírva mesélte: lehet sosem lesz már gyereke. Hiába várt. Nem lesz ismét 30 éves.

Ez a nő, akit temettek alig volt idősebb tőlem. Még élhetett volna. Mi lesz, ha én is meghalok pár év múlva? Nem is éltem.

volt egy morbid megosztás is a FB-on : Élj úgy, hogy ne kelljen a papnak sokat hazudni, mikor temetnek.

szépen elbúcsúztatták, még ha mindenki tudta a rosszat is.

Belegondoltam hány esemény volt már az életemben jó is és rossz is és mindet egyedül kellett megélnem, feldolgoznom.

Rólam, mit mondanak majd a búcsúztatómon? És mit gondol majd a gyászoló?

Ki lesz majd a gyermekeim mellett, ki bátorítja majd őket?

Majd nekem is mondják, hogy milyen csodálatos anya volt, a gyászolók meg összesúgnak, hogy dehogy!

És kitől fognak búcsúztatni?

És ki lesz majd mellettem, ha nekem lesz halottam?

Ki lesz a támaszom?

20 évesen még annyi mindent remél az ember. Azt hiszi előtte az élet és mindent megvalósítgat.

Apropó REMÉNY. Tegnap megnéztem a Gyilkos elméket. Abban mindig idéznek valami okos gondolatot valamelyik nagy okostól. Most a gyermekrablásokról volt szó. Volt egy nő, aki 8 éve elrabolt gyerekét még mindig, már-már tébolyodva keresi. Az idézet ez volt ( a szerzőjét nem tudtam megjegyezni): a REMÉNY meghosszabbítja a GYÖTRELMEKET.

Mit remélhetek én még az élettől?

Gyalázatos,hogy már csak egy szép temetésben gondolkodhatom.

Már csak ennyi van előttem? Hova tűnt az életem?

Mindig csak vártam. A nyamvadt újságokat sem olvastam el, mert vártam, hogy nyugdíjas leszek és akkor lesz több időm.

Évtizedeket vártam a férjemre, hogy majd normális család leszünk.

Egy temetéskor mindig rájön az ember, hogy nincs elég idő az életre.

Minél idősebb vagyok annál félőbb, hogy egyre kevesebb időm van.

NINCS IDŐM. Mindent, ami még hátra van élni kell.

Neked írom, mert nincs senkim, akinek elmondhatnám. vagy felteszem a Hoxara.

Neked sincs időd.Ne várj senkire. Azzal légy akivel jól érzed magad.

Ezt is küldtem már :

"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni." - Napoleon Hill.

Én sosem mondtam neked, hogy én vagyok a legjobb és a legjobb alkalom.

Nekem Te vagy az. Erre már nem kell várnom.

Ne várj, hát a legjobbra, kezd el, kezd a családoddal, bárkivel,

Nincs időm. Ha túlélsz, legalább a temetésemre gyere el.

Nagyon hiányoztál ma este ( is)

[link]

Sose bánd, ne szégyelld! Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.