Elítélendő ha egy anya kimegy Németországba dolgozni, otthon hagyva a 7hónapos babáját, az apukájával? (beszélgetés)

Hasonló a szitú a barátnőméknél is. Annyi különbséggel, hogy ott 4 gyerek van. APukának nincs munkája, így a család menni kényszerül.

Anyuka fog kint dolgozni, de megy apuka is a 4 gyerekkel, és ő marad otthon amíg a feleség dolgozik, a 6 hónapos babával. De ők mindannyian mennek.

1000 Euró családi pótlékot kapnak kint a 4 gyerekre.

Neked kell látni, hogy valóban a nyomor miatt történtek-e a dolgok... Ha tényleg a barátnőd, akkor segíteni kell neki... Úgy, ahogy lehet. És semmiképpen sem a nyelvedet köszörülni rajta.

Nem mondtam, hogy azt csinálod, mielőtt nekem esel, csak felmerült...

Elitélendő??

Istenem..

Ma erre mondani valamit, amikor egy éve se hittem, hogy lesz olyan car mint most, hogy azért fogyok, mert hetek óta nem laktam jól?

Most azt mondom elitélendő, jövő héten meg megyek én is..

Hát, ha tényleg a napi éhezés vitte rá, akkor szükségesnek tekinteném, és teljesen mindegy, ki mit ítél... Ki nem carja le? Viszont minél hamarabb megszüntetendő állapot, mert rámegy ő is, a baba is, és főleg az apuka... Nomeg a kapcsolat.

Hogy mit lehetne tenni?

Menjen apuka is a babával. Ki kell számolni, hogyha szittert fogad kint, akkor kijönnek-e. Esetleg nem tudna menni, nagymama, nagypapa, nagynéni, testvér, akárki, valaki aki egy-két hónapra kisegítené őket, és nyelvet gyakorolna közben? A barátnőmék most ezt csinálták..

Aztán apuka nem tudna ott valami állást szerezni? Vagy anyuka se adja föl itthon..

Az bizti, hogy nőként sem könnyű megélni, ha elmegy a férj. Én voltam így, bár nem hosszú ideig. Egyrészt volt bennem egy hajszál szakmai féltékenység. Hogy de jó neki, fejlődhet. Aztán nem hajszál nem szakmai féltékenység... Ki tudja mi adódik ott?? Aztán meg annak a napi gondja, hogy a gyerekek összes baja, hányása, sírása mindig csak rám vár... Ez ne igazság.. No szerintem ezt egy egészséges férfi még kevésbé bírja... Ki mint vet, úgy fog aratni.

Szükség törvényt bont. Nagyon sok helyen ténylegersen nincs semmi munka, enni, rezsit fizetni, meg törlesztőt kell.

Hiába nagy a kötődés, ha az utcára kerülnek.

Nekem sincs gyerekem, de én határozottan azt mondom, hogy ne menjen, ha csak teheti. Vagy vigye a babát is. Az első év meghatározó minden gyerek életében, az ekkor anyával kialakult kötődése, kapcsolata hatással lesz az összes többi későbbi kapcsolatára. Óriási trauma egy ilyen gyereknek, ha az anyja elhagyja őt. Ezzel megnő a kockázata rengeteg pszichés betegségnek a későbbiekben.

Költözzenek inkább kisebb helyre, húzzák meg magukat és igyekezzenek akkor több pénzt keresni, ha már kicsit nagyobb lesz a baba.

Persze megértem, hogy nehéz helyzetben vannak, és érthető lesz az anya döntése, ha végül is kimegy. Nagymamára hagynák a gyereket egyébként? Az még a jobb verzió.

Én mindenképpen felkeresnék valakit az anya helyében, aki legalább abban segít, hogy hogyan könnyítheti meg önmaga és a baba számára ezt az elválást.

Van 4 gyerekem...Én megpróbálnám kivinni magammal apát és a babát is.

Nem tudnám itthon hagyni, és megszakadna a szívem, ha látnám, h tőlem tart, apát meg imádja.

De az első kérdésedre az én válaszom: nem elítélendő.