Elfáradok a társaságban, örülök ha nem kell sehova menni,... (beszélgetés)

Nem gond, szerintem nem tilos beleszólni :)

Én is szoktam erről álmodni. Lehet, hogy tényleg beszélnünk kellene?

Tanultunk egy vagy két évig, ha jól emlékszem. Szerettem az agyinkát, a cirillbetűkre máig emlékszem, de arra a szintre nem jutottunk már el, hogy képes legyek orosz anyanyelvűekkel levelezni. Lehet, hogy érdemes volna invesztálni kicsit ebbe? :)

Maghiarul és angolul leveleztem ilyen formában, ahogyan említed. Nagyon imádtam csinálni!

Ez már egy haladó szint, még az én normáim szerint is. Bár réges-régen volt még archeológiai lelet pumpás töltőtollam is, valamelyik nagyszülőmé lehetett. Sajnáltam, amikor végképp működőképtelenné vált. Lehet, hogy legközelebb régi pumpás tollat kellene organizálnom eBay-ről?

Ez egy ilyen dolog: a patronokban, ha sokáig állnak, összesűrűsödik a ténta és úgy tűnik, mintha csak félig lennének megtöltve. A megoldás: a patron "megnyitása" (tollba belenyomása) után kivenni, lehetőleg desztillált vizet csöpögtetve bele még az orrunkat is összekenni és a patron tartalmát kihígítani.

Milyen gyártmányú volt ez a virágmintás, fém toll, ha lehetek indiszkrét?

Nekem több kedvencem is akad, jelenleg egy keskenyedő hegyű, sima fekete Inoxcrom - aranyszínű csíptetővel és középrésszel - van üzemben, lilás színnel ír pillanatnyilag!

Balkezesként jobb felé írni, úgy látom, nagy kihívás: a balkezeseket vagy így, elfordított papírral látom írni, vagy a sor fölé tartott kézzel. Vannak balkezesek, akik szó szerint rézmetszet szépségű írást tudnak így produkálni!

Nem engem kérdeztél - bocs Angelique2😅 - de nekem volt. Ugyan nem orosz kapcsán, mert mi már nem tanultuk.

Mai napig visszatérő, örömteli álmom, hogy kinyitom a postaládát, és tele van levéllel. ☺️

Egy időben a kis golyókat is gyűjtöttük a töltőtoll patronjából. Szépen meg kellett fürdeni őket, hogy ne maradjanak tintásak, majd átlátszó dobozva vele (olcsó játék hülyegyerekeknek🤣).

Hogy fel voltunk háborodva, amikor egyes patronok csak félig voltak megtöltve!

Nekem az egyik kedvencem egy fém, virág mintás töltőtoll volt.

A nagy respekt mégis a bal kezeseknek járt, külön technikát fejlesztettek ki, hogy ne kenjék el az írásukat, ha jól rémlik, 90 fokban elfordították a füzetet, és úgy sikerült nekik.

Óhhhh értem. Gondoltam is, hogy van valami, aki leszívja mások energiáit, annál biztosan lehet valami... (értelmesen meg is fogalmaztam mindezt. Ezt teszi a kialvatlanság és az önkéntes koffeinmérgezés kombinációja, elnézést.)

Érdekes, hogy már hozzá is szoktál az ilyen pszichoszomatikus lázakhoz! Szerintem néha mindenkivel előfordul, hogy ha stresszes vagy kimerült, akkor könnyebben kap el valamit - de ezek az egyéjszakás hőemelkedések sajátosak.

Igazán király, hogy ennyi közös attitűdünk van. Lehet, hogy beszélnünk kellene? Van egy kis gyűjteményem töltőtollakból, és velük (még én is) olvashatósági rekordokat döntögetek!

Betárcsázós internet, óhhhh, a régi szép idők.... csak azon fogom a fejemet, hogy amikor a lakosság még vígan szenvedett ezzel, az ADSL technikája már tizensok éve megvolt, csak lakossági használatra nem volt még.

Áhhhh, hát szakmai gyakorlat után én is bent maradtam társaséletet élni, meg önként vállaltam gépterem-felvigyázói feladatkört, csak hogy hajnali kettőig darvadozhassak az interneten! Darvadoztam is. Amikor hazautaztam, benyomásaim szerint az általad leírt pokoljárást tapasztaltam meg én is :)

Nagyon kedvelem a nőcit, nem is energiavámpír típus, csak mostanában elég gatya az élete,és keserű kissé.

Abszolút pszichés eredetű volt a kisláz, de nálam ez jellemző amúgy is. Ha nagyon kimerülök mentálisan, vagy lelkileg, lazán befigyel a hőemelkedés/láz, amit egy éjszaka alatt letudok.

Ugyanez! Hagyományos módon is imádtam levelezni, de írni is, lehetőleg töltőtollal. Úgy tudtam vele olvashatóan jegyzetelni fősulin, hogy csodájára jártak.

A kétezres évek elején, mikor kezdett elterjedni a net és a fórumozás, teljesen ráfüggtem. Nem volt otthon normális net még (csak a betárcsázós, ami mialatt kínlódott, foglalta a vonalat, Faterak még épp akkor támadt mindig telefonálhatnékja. 😂) Volt hogy bent maradtam meló után, mert nem bírtam otthagyni a társaságot. Hétvégén meg a poklot jártam, hiába voltak ott az IRL barátaim, kutyául szenvedtem a virtuális haverok nélkül.

Egy okos ember mondta erről: milyen érdekes, hogy ma, amikor ennyi csatorna áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kontaktot teremtsünk egymással, ennyi ember él magányosan! (Lásd a hikikomori jelenségét.)

Hozzád hasonlóan, én is akkor szoktam leadni az energiáimat, amikor másokkal interakciózok. Közeli ismerősökkel ez kevésbé jelentős, de olyan emberekkel, akikkel nem vagyok annyira szoros kapcsolatban, mindig kimerítőnek élem meg!

Amikor először váltam internetfüggővé, iszonyat felszabadító volt, hogy a chatszobákban bármikor találhattam magamnak társaságot. Eszméletlenül élveztem! És, az írásbeliség nálam is mindig előtérben volt. Nem véletlen, hogy annyira imádtam régen a levelezőpartneresdit: a levelezőpartnereimmel, akik többségével soha nem találkoztunk személyesen, sokkal jobban megnyíltunk egymás előtt, mint akár az osztálytársaim, akár a házbeli gyerekek között erre képes voltam :)

Hú, az ilyen energiaszivattyú egyénekkel valami nincs rendben. Értem, hogy ő boldog volt, amiért feltöltődött, de a Ti rovásotokra?

A kimerültségtől sikerült belázasodnod, vagy esetleg lappangott Benned valami, ami az élmény hatására jött elő? Vannak ilyen érdekes pszichoszomatikus egybeesések...

Nem fog szépen hangzani, de szerintem az is benne van, hogy már annyiféle szórakoztató eszköz/lehetőség áll rendelkezésére a modern embernek, hogy nincs rászorulva, hogy a rokonsággal üsse el az idejét.

Én szerintem bármilyen korban ilyen lennék, introvertált vagyok, nagyon gyorsan fáradok emberek között, ráadásul gyermekkorom óta szeretem az írásbeliséget, így külön örvendek a chat funkciónak. 🤭

Fu de utálom ezt. Kérdezik hány éves vagyok? Mondom 38. Erre, Jé, nem is nézel ki annyinak. Most komolyan, hogyan kellene kinéznem? Vagy mennyinek? 😃

38 vagyok, annyinak is nézek ki. Pont.