"Elengedés” (beszélgetés)

:,)

Gratulálok a cikkhez Lhara!!! Szeretem, ahogy írsz..

Mért volna véletlen

Amikor egy ember meghal?

Gazdag lesz képekben

Soha nem hallott éneket hall

Láthatja még egyszer

Azt amit elmulasztott

Lenn, idelenn

Ahol élt

Így utazunk

Utazunk zuhanunk

Hazavisz hazahív

Ez a híd…

Mért nem vagyunk

Angyalok vagy ördögök?

Mért itt lakunk

Poklok és Mennyek között?

Félúton eltévedve

Nem tudjuk mért

Idegen idelenn

Ez a lét

Így zuhanunk

Zuhanunk utazunk

Hazavisz hazahív

Ez a híd…

Mindkettő, kedves Katallin.

Köszönöm. Igyekszem, mert a "házi őrizet", a kanapéfogság igen rosszul hat rám. Már mennék mielőbb a dolgomra... főleg mióta menekülök ebből a szörnyű házból, kész katasztrófa néhány nap lázas állapot.

Lhara!

Jobbulást!

...Bár érzem a szavaidon, hogy még a betegség sem keserít, mert összekapcsolod az élménnyel, hogy találkozol a gyermekeddel...

Rosszban a jót, jóban a rosszat(?)... Ez a Bölcsesség? ...Vagy a Túlélés Tudománya?

Azért mégis: jobbulást!

Szigorú Főnök Ő! ... és nincs apelláta... és... nincs pejoratív értelmezésű kifejezés a szótárában. Fényes szavak, csillogóan kristálytiszták... még ki sem rúg, ha akadékoskodó, halogató, vagy süketelő halláskárosult módjára értetlen vagyok.

Símogat a hangja, fénybe burkol és a világ bajai már nem érintenek. Véd és erőt ad. Még az emiatt érzett hálám is visszasugározza rám, hogy az a fény is engem éltessen. Csoda, hogy teljesen megnyert magának? ...örökre.

Az én gyönyörű gyermekem, a kisebbik meg itt dalol az étkezőbe behurcolt hangosítással és zenei alapokkal... próbál... Ritka élmény. Már nem lakik itthon, de próbálni hazajön... de ilyenkor nem vagyok itthon általában. Betegnek kell lennem ehhez az élményhez... Nem baj. Jó így. Aztán megint elmegy a dolgai után az én fiam is... ha kilép az ajtón, máris azt akarom látni, hogy jön be... ha sikerül, nem fáj annyira. Ilyen az élet.

Tehát a Múzsa... Vagy kényszer... Vagy ihlet... Vagy "a" Főnök... Nem baj, Lhara, akárhogy nevezzük, a lényeg, hogy jó dolgokat "diktál"... Minden sorodból a szeretet sugárzik, intenzíven... ...Ha beszélsz azzal a Főnökkel, kérlek, mondjad megneki, hogy diktáljon sokat...

:-)

Nem szeretnélek, kedves Katallin, tévedésben hagyni. Az itt aktivizált cikkeim nem a megjelnésük sorrendjében, idejét közvetlenül megelőzően íródtak. Ez is már legalább öt éve. A minőségüket magam is meglehetős kritikával szemlélem a legelső visszaolvasásuk óta (mert ugye amikor íródnak, nem lehetséges. Egyfajta automatikus írás az, amit művelek... Tehát jön a kényszer, neki ülök és mintha nem én írnám, mintha diktálná valaki... csak folyik, időnként ömlik, alig tudom elég gyorsan kezelni a billenytyűzetet vagy forgatni a tollat, ceruzát... mikor mi akad a kezem ügyébe. Ezt magam is, a mai napig furcsának találom, de így van.), de aggyal hiába próbálom formálni, nem változnak. Volt még az elején, amikor főleg a rövidebb, líraibb dolgok érkeztek, hogy nem voltam megelégedve miután visszaolvastam. Több napig forgattam, alakítottam és amikor végre elégedettséggel hátra dőltem, láttam, hogy ez valójában a legelső verzió, mert megtaláltam a cetlit az "eredeti" verssel, amiről bemásoltam a gépbe. No, azért kellett még néhány ilyen "bizonyság" erőteljes logikai lényemnek, hogy elfogadjam nagy nehezen, hogy minden úgy jó, ahogy "lejön". Egy ideje már ezzel is minden rendben van.

:))) ...és elképzelhető, hogy ha most nem ismertél rám, akkor valaki más diktálta ezt nekem, mint a többit, amelyeket ugyanevvel az emberilénnyel azonosítottál, akit a személyemben megismerhettél.:))) A titkárnőt, aki uaz, a főnök viszont változott.:)))

Elengedni... bár könnyű lenne! ... de emberi érzések vegyület mossa, hatja át állandóan örökkévalólényüket... az ember pedig szenved. Ennek meg kell lennie. Csak a szeretet segít.

"Szöveg-darálás..."

Hát igen... Néha... De ha mégsem csak annyi, akkor jót tesz... Valójában CSAK akkor ima, egyébként tényleg csak szöveg... Darálás...

Lhara válasza, szavai szebbek, igazabbak...

Különben pedig:

Köszönöm, Lhara, ezt is. Bevallom: ebből az írásodból nem ismertem Rád. Tisztul a stílusod, erőteljesen. Írjál, írjál, írjál...!

A téma fogott meg ma reggel, ahogy ideültem a géphez... ...Elengedni... A szüleinket, amikor eljön az ideje... A gyerekeinket... (Mikor jön el az ideje... Töprengek... Most kísértem ki a Kicsifiamat... Elutazott...)

Nagyon szépen írsz. Sajnálom a mi történt.

Én a Mamám vesztettem el, már három éve. Hihetetlen sok mindent tanultam tőle: tiszteletet mások iránt/felé, az olvasás szeretetét, általa csodálkoztam gyerek szemmel először a világra.

Nagyon sokszor gondolok rá és soha nem fogon elfelejteni!!!!

Köszönöm.

Már 12 éve történt... Sikeresen elgyászoltam.

Szeretett hozzátartozónk, aki nincs már az elők sorában fájdalmat okozott az elvesztése és ezt belsőleg, ami belülről érzel azt egy kivülálló nem tudhatja, de az emléke örökké élni fog a szívedben

és sohasem fogod elfelejteni őt. Az utolsó pillanatokban reménykedünk, hogy valami csoda folytán meggyógyul és tovább élhet, de hiába már nem lehet segíteni. Fogadd őszinte részvétem Ágnes