Elbuktam, mint anya. A teenager gyerekem minden idegszálam... (beszélgetős fórum)

Egyet sem érdemeltél meg. Csak a bántalmazód beléd"verte", hogy miattad bántalmazott téged.

Rettenetes.

Hú, erről most sok dolog eszembe jut.:)

1, nem buktál el, teljesen rendben van, hogy így érzed,

2, az enyém is pengeti az idegeimet, nincs olyan tizenéves, aki miss tündibündi, jó persze, biztos van, csak ritka, mint a fehér holló.:P

3, sokszor érzem én is, hogy nincs türelmem, de aztán rájövök, hogy muuuszáj, mert én vagyok az anya,

4, tudom, hogy ez most bénán hangozhat, de beválhat: engedd el a dolgokat, és csak szeresd, (nálunk bejön ez, de lehet, hogy másnál más a megoldás kulcsa)

5, ez a korszak is elmúlik, pár év és jobb lesz.:)

Most nagyot csalódtam benned.

Engem soha nem vertek. És az én generációm is dolgos.

A szüleim, főleg az apám tudott úgy nézni, hogy fül-farok be. Én is átvettem a 'kicsik" istápolásánál. Én még a szüleim szerint is katonás vagyok, de a tesóim gyerekei imádnak velem lógni, mert mindent lehet, ha feltakaritjak a kupont időre. A programhoz időre kelünk, kicsit nyafognak, de utána szeretik, hogy van idő mindent megnézni, kiélvezni.

Este még nincs kibúvó. Takarítás van. Nem kelünk kuplerájban. És nekem elég egyszer rájuk nézni ha hisztiznek. Soha nem ütném meg őket.

Tudják, hogy én már egy òraval előttük fent voltam, hogy minden kész legyen. Meg egy órával később fekszem le.

Meg hogy együtt nézzük a baromságokat.

Hogy mondhatod bárkiről, hogy a verés segít?

Hallgasd meg kérlek:

[link]

Nádpálca? Lovaglópálca? Korbács? Magával a veréssel sem értek egyet. De ezek az eszközök nagyon durvák 😱 Sosem lennék képes egy embert megkorbácsolni. Pláne nem a saját gyerekemet.

Ráadásul ha egy mai majdnem felnőtt fiatalt ilyen durván fizikailag bántalmazol, fel is jelent. Megjegyzem jogosan.

Összességben írom, mit gondolok erről az egészről, mert nem akarok egyesével válaszolni egyes hozzászólásokra.

Anyának lenni - minden szépségével együtt - nehéz. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az bizony a "bezzegék" táborát gyarapítja. Vagy egyáltalán nem mond igazat. Mert olyan nincs, hogy valakinél soha ne szakadna el a cérna, ne sokallna be. Csak szebb úgy előadni, mintha ő lenne a megtestesült türelem, és szerinte nincs olyan, amit ne lehetne megoldani, csak alkalmatlan anya van, mert bezzeg ő...

A másik, amikor olyan ad ké-ret-len tanácsot, akinek gyereke sincs, csak játssza a hozzáértőt.

Minden korszakban vannak nehézségek a gyereknevelésben. Minden ember más. Ami egyikünknek nagy nehézség, a másiknak nem akkora. Nem vagyunk egymás helyzetében. Nem tudhatjuk, mi zajlik más családok mindennapjaiban.

Pont ezért nem elemezgetek soha senkit. Nem húzom le. Nekem az, amikor valaki ki meri mondani, hogy nehéz időszaka van, fogytán a türelme, igenis elszakad a cérna, tehetetlennek érzi magát - sokkal emberibb, mint a "mindent meg tudok oldani, csak akarni kell" típusú hiper-szuper anya.

Semmi gond a vallomásoddal. Ember vagy, nem robot.

Köszönöm!

Én biztos nem vagyok szuperanya.

Félek, borzalmas nyár elé nézek.

Eszembe sem jutna megütni!

40 èves vagyok,nem tudom milyen generáció vagyok. Engem sem ütöttek,akkor mièrt üssem a gyerekem?

Nádpálcát próbáltad? Ha nem kapsz a lovaglópálca vagy a korbács is hatásos

Ne gyertek a maszlaggal hogy nem lehet a csimótának egy jó verést megereszteni!

Én is kaptam és kaptunk az ipari iskolában is rendesen. Azért olyan dolgos a mi generációnk

Melyikek is vagyunk mi? XYZ vagy alfa?

Ilyen a természete. Már kicsi korában is láttam.

Nem hogy nem jobb,egyre rosszabb.

Neki nem lehet jót tenni,minden rossz.

Mindent megkap,de az sem elég és csak duzzog vágja a pofákat.