Egyre gyakrabban menekülök mások "panaszkodó társasága" elől. (beszélgetés)

Én az emberek elől (en bloc)🙂

jav: én sem értem...

Én összeférhetetlen, vagy pletykás emberek elől is.

Ez is igaz, de én sem szeretem mindig és hosszútávon hallgatni.

Én is. :)

Megértelek. Némelyek nagyon letudnak húzni. Azokkal minimalizálom a kapcsolatot.

Ja és a nem baj opcióra szavaztam természetesen.

És némelyik ember a semmin nyavalyog. Egyik kolléganőmtől is mást sem hallok: szemét a szomszéd, milyen ronda a testvérem miért nem plasztikásztat, szemét az anyám, huzat van, melegem van stb. Aztán állandóan rámír éjjel ahelyett hogy a pasijával foglalkozna meg a rosszindulatával. Nem tudom mit akar tőlem. Ja és még ő papol az életkedvről. 1 órát se kell eltöltenem vele hogy elsírjam magam. A többiek is ezt mondják. A mellette ülő kolléganőjét évekig piszkálta hogy kövér kb 5 kg felesleg volt rajta, és hogy úgy is meg fog halni pár hónap múlva. Aztán kicsinálta ezzel idegileg szegényt. Múlt hónapban elszakadt a cérna nálam is, mondom neki legalább a munkámba ne szólj bele légyszíves, mert ugye ő ott nem főnök. Amit a főnökasszony kér arra is tojik és neki áll feljebb. Vannak toxikus emberek, le kell őket rázni. Nem egyszerű. Sok sikert hozzá, és fel a fejjel.

Inkább más panaszát halld, mint neked legyen panaszra okod.

Én épp ez miatt nem hívom a kolléganőmet. Tudom, hogy beteg a férje, sajnálom is, de most úgy érzem nem bírnám el az ő panaszait is. Ettől meg lelkifurkám van... Szerintem nem baj, ha időnként eleged van a panaszkodó emberekből. Lehúznak és az neked sem jó.

A vallomás: "Egyre gyakrabban menekülök mások "panaszkodó társasága" elől."