Egyedül vagyunk? (beszélgetés)

magány, ami valamely élethelyzetből egyszercsak rád zuhan"

Teljesen egyetértek, nálam jobban ezt most senki sem értené meg.

de ami rád zuhan, az a sorsod.

egy sima baleset is gyökeresen meg tudja változtatni az eddigi életedet.

Újra kell tanulnod dolgokat amiket eddig gond nélkül tudtál.

Szia Narnia!!

Nagyon tetszett az írásod, És sajnos , azt mondhatom IGEN MINDNYÁJAN EGYEDÜL vagyunk ott benn egészen mélyen a lélekben mindenképp.

Ezt bizton mondhatom, hiszem 72 vagyok régen nyolc unokás mami és még a férjem is él. Nagy családom van. Sőt még lányom, most kismama, nagyon -nagyon várjuk a babát.

DE és itt a lényeg:nincs lelki társam .

A férjemmel régen megromlott a kapcsolatunk, eltávolodtunk testileg lelkileg: Így egyedül vagyok.

Bár nem tudom hány éves vagy ??DE azt gondolom még sokkal fiatalabb. Így aztán sohase add fel!

Mindenképp akárhogyan is. de nyiss az emberek felé.

Mert a magány ŐL.

Mert mindenkinek kell egy őlelés. odabujás.

Kívánom találd meg a társadat.

Ezzel egyet értek.

Az önként választott magány, amikor jó egyedül, az valóban békét teremt.

Sokszor elég egy kis időre is, az ember magara talál feltöltődik, megbékél.

Viszont van az a magány, ami valamely élethelyzetből egyszercsak rád zuhan,vagy hosszabb idő óta egyedül vagy, s már érzed, hogy jó-jó, de valami/valaki hiányzik.

S erre akaratlanul is rá tudsz fókuszálni.

Ígyvan:)

A bölcs akarat nélkül cselekszik.

Szavak nélkül tanít.

Minden dolog hatását fölveszi magába.

Létrehoz, de nem birtokol.

Teremt, de kiengedi kezéből, amit teremtett.

Művét beteljesíti, de nincs belőle haszna.

Így hát semmije sincs, ezért nem is veszíthet semmit sem.

( Popper Péter )

Nagyon szépen leírtad amire egy társra vágyó ember vágyik.

Kűzdünk, elvisszük a hátunkon a hétköznapokat, sőt még jól is érezhetjük magunkat a bőrünkben.

De akkor a lenne a legjobb az élet, ha ezt a párunkkal kézenfogva tehetnénk.

Igen drága.

Nagyon sokan egyedül vagyunk.

A legrosszabb dolog ami történhet velünk az életben.

A legkellemetlebebb az, hogy igazából nagyon tenni sem tudsz érte, mert ez 90%- ban szerencse.

Sajnos ez van, nemtudunk mit tenni.

Az idő nem keres alkalmat a nagy szavakhoz,csak előkerül egy kósza gondolat,egy érzés,egy illat,egy érintés,mely rég a múlté már,de mégis...támasztja válladat egy kéz,mely igazát lesi s keresi szemedben mit látsz túl a falon...

Így tarta hát lámpást behúnyt szemed elé az idő,még járhatsz kedved felé...

Jelnek tekinteném...

Bármennyien is vannak körülötted, van társad vagy nincs, vannak gyermekeid vagy sem, mindig egyedül vagyunk.

Legalábbis a nagy fordulópontokon, nagy döntésekben. Magadban bízz, magadban higgy!

Sajnálom a helyzetet amiből/amiért íródott.

Viszont nagyon tetszett.

Kívánom szívből a legjobbakat.❤️