Egyedül maradtam a kislányommal (beszélgetés)

Most ahogy elolvastam ismét a címet:

Egyedül maradtam a kislányommal!

... ne érts félre, tudom, hogy időbe telik, míg lelkileg feldolgozod, míg belerázódtok egy olyan napi ritmusba, ahol valóban arról szó az életetek, hogy (nem egyedül!), hanem ketten együtt éltek a kislányoddal!

... és egyszer eljön az idő, amikor azt mondod, milyen jó, hogy így alakult, hiszen az életben ki nem léptél volna abból a kapcsolatból, és akkor az életben nem ismerted volna meg ... és akkor az életben nincs részed ilyen-olyan boldogságban....

Biztos, hogy évek telnek el még odáig! De legalább az esélyt megadod magatoknak! Mert megérdemeltek egy jobbat, egy boldogabb, szebb jövőt!

Köszönöm szépen :)

Tény, hogy nagyon sokat segít, hogy itt le tudom írni nektek, mert csak egy barátnőm van akivel ezt megbeszélhetem, de szegénynek vizsgaidőszaka van, meg a kislánya is ott van nem szeretném még ezzel is terhelni folyton.

Nagyon fáj még mindig, de örülök, hogy sikerült elintézni a bölcsit, és remélem a munkahelyemen is el tudom intézni a dolgokat, mert az sajna csődbe ment és beleolvadt egy másikba. Kicsit bonyolult, a bent maradt szabijaimmal van gáz, de hiszem sőt inkább tudom, hogy menni fog ez nekem, nekünk a lánykámmal.

Persze most is egyfolytában a telefont nézem, hogy hív-e, fáj, hogy nem hív, nézegetem gtalk-on, hogy elérhető, mégsem ír rám, meg mindenről ő jut eszembe, de tegnap óta nem sírtam :) mondjuk hosszú még az este :(

köszönöm, hogy itt vagytok, hogy válaszoltok, meghallgattok, illetve elolvastok :D őszintén javarészt ti tartjátok bennem a lelket, mert ide leírhatom azt, amit senkinek nem tudok elmondani :(

A legnehezebbjén már túl vagy!

Mert mindig a végső elhatározás, és a megszokottból való kilépés első lépése a legnehezebb

Most már ne görcsölj, hidd el a többi már jönni fog magától, egyik nap a másik után, majd berázódtok, és érezni fogod, ezt kellett tenned! Ha bármi gondod-bajod van, és úgy gondolod, mi itt vagyunk, akkor is itt leszünk!

Sziasztok!

Ma elintéztem az emelt családit és a bölcsit. Szeptembertől már mehetek is vissza dolgozni, ha minden jól megy, és ha a számításaim helyesek, legkésőbb decemberre már albérletben leszünk. Addig a mamámnál fogunk lakni. B tegnap nem hívott. Egyelőre még ma sem. Nem beszéltünk, így a bölcsit se tudja, hogy sikerült elintéznem. Igyekszem erős lenni és a céljaimra koncentrálni, tehát a munkára,albérletre meg a beszoktatásra. Persze gyomorgörcsöm még mindig van, fogytam 5kg-t és a szívem is sajog, de tartom magam!

szerintem bármennyire is nehéz, próbáld meg nem erőltetni ezt a kapcsolatot, és nem ugrani a párodnak, ha arra kerülne a sor, hogy te elfogadod ezt a helyzetet, nem veszekszel többet és akkor milyen jó lesz. gondolj vissza arra, hogy mennyire boldogtalannak érezted magad vele, nélküle is ugye most ezt érzed. de csak akkor lenne jó kapcsolat, és akkor lenne érdemes folytatni, ha ő is úgy látná, veletek akar lenni és ezért tenni is akar, változtatni az eddigieken

az nem lenne kapcsolat, amiben te visszafogod magad és tűrsz, csakhogy veled legyen :( az élet elrendezi az ilyen helyzeteket, ha nincs erőltetés. mert ha ő rájön, hogy mégis veletek akar lenni, normálisan, párként, apaként, akkor oda fog figyelni rátok. ha meg csak elege lesz éppen az egyedüllétből, és látja, hogy te úgyis visszafogadod, akkor meg csak örök tűrés és rossz érzés maradna :(

Az első házasságomra emlékeztet kicsit az eset. Együtt járni jópofa volt, de az esküvő meg a gyerek után már inkább csak a "legényéletét" élte volna tovább, nekem meg szó nélkül kellett volna hazavárnom.

Ezt az anyja is pártolta persze, mert ő nevelte úgy a fiát, hogy elé kell tenni a meleg ételt, amikor hazajön, és nem kérdezni, merre járt.

Egy darabig próbáltam elviselni, mert én is szerettem, de végül tarthatatlan lett a helyzet, és elváltunk.

Később két gyerekkel is megtaláltam az igazit!

Bocsánat ezért!Ott kezdődött a probléma,hogy a párod egyáltalán nem akarta a babátokat, azt írtad (egy másik fórumon),hogy el is akart akkor hagyni ez végett.Szóval,szerintem igazából részéről nem egy nagy szerelem vagy.

Részemről:gyönyörű a kislányod és Te egy fiatal, helyes, (női szemmel nézve is) szép lány vagy! Tessék talpra állni!Már ANYA vagy!Nem vagy egyedül és eztán sem leszel!Mint Enissa is írta várni.Idővel benned is rendeződnek a dolgok, talán másképp látod majd ezt az egész helyzetet.Nagyon sok kitartást és erőt kívánok!

Ne szégyelld, hogy sírsz, hiszen szereted a kislányod apját. Most mondhat bárki, és bármit Neked,fáj az elveszítése. Ez tudományosan is olyan, mint a gyász. Normális reakció Nálad.

Viszont kívülállóként úgy látszik, ez a szerelem nagyon egyoldalú. Majd rájössz, de még most "gyászolsz". Nem logikus a válasza, hogy Ő ilyen fogadd el ilyennek. Ha nem ilyen volt amikor megismerkedtetek, akkor piszkosul nem normális a mostani viselkedése. Csak azt tudom újból mondani, várj, várj, hogy keressen. Ha nem keres kár utána vágyakoznod, sosem leszel boldog mellette. Mondom úgy, hogy mindig azt vallom, át kell gondolni minden lépést, és menteni a menthetőt, DE nem mindenáron.

köszönöm szépen, bárcsak úgy lenne :( bármit megtennék, hogy újra együtt legyünk :(

nappal kibírom a sírást a kislányom miatt, de két napja nem tudok enni, aludni, és ilyenkor sírok, mint egy hisztis gyerek :( szégyellem magam, de belepusztulok úgy fáj :(

Azt mondja, hogy ő ilyen és fogadjam el, ha meg nem tudom elfogadni akkor nem tud mit csinálni :(

ma felhívott és azt mondta, hogy szerinte nem fogunk kibékülni, de nem tudja, lehet, majd meglátjuk, majd kialakul.

én nem keresem őt. de nem tudom meddig várjak, és hogy bizonyítsam be, hogy nem fogok veszekedni?

szerintem nem a te hülyeséged volt, kérdés, hogy a párod miért nem akart ennyire veletek lenni, főleg ha te már eleget balhéztál miatta. mert úgy képzelné a közös életet, hogy ő a másik szobában éli le? :)

ha van esze, és szeret titeket, neki is hiányozni fogtok, szerintem se keresd, és azért ne várj a végtelenségig, mert nehogy már úgy érezze, ha kiszórakozta magát és mégsem jó neki egyedül, bármikor visszafogadod

Mondanám, ne sírj, de sírj, ha muszáj. Nem (csak) benned van a hiba, sőt. Lehet valaki piszkosul irigy Rád és szítja a tüzet.

A Te életed, te tudod mit akarsz tenni, magamból kiindulva, hagynám, nem kaparnék utána, kivárnám keressen ő. Ha visszasírod magadhoz, hidd el örökké alul maradsz.

Most néztem a fotókat, szép nő vagy egy gyönyörű kislánnyal, hagyd kuncsorogja vissza a párod magát. Nehéz lesz, de jövedelmező hosszú távon.

Kívánom, hogy legyetek boldogok!!

Te érted félre a helyzetet, nem azzal van a baj, hogy leírtad, te csak így tudod elképzelni az életed, hanem nekem olyan éllel jött le, hogy ledegradálóan leírtad a fórumindítót, hogy bezzeg 1 gyerekkel már nem kapkodnak érte.

Nekem nem kellett átélni idegen apával nevelni a gyerekeimet, de több ismerősöm neveli így, és az új társ, férj, teljesen úgy neveli a gyerekeket, mintha közös gyermek lenne, persze, normális anyával, csak így is lehet, mert megválogatja a nő is normál esetben, hogy kivel köti össze az életét a gyerekek miatt.

kösz. azt hittem már én vagyok hülye gondolkodású.

én inkább annak a híve vagyok egyedülálló nő és közös gyerek, gyerekek. nálam ez normális

Nekem egy kicsit úgy tűnik, mintha kész akarva félre értenétek:)

Nem lehetetlen gyerekkel újra párt találni, de nem is lehet bárki alkalmas erre, aki egyébként tetszene nektek.

Egyszerűen nem mindenki vállalja fel azt a helyzetet, hogy nem csak a saját gyerekéről kell gondoskodnia. Ez nem csak anyagi kérdés, sőt leginkább nem az. Rengeteg konfliktus forrása.

Én sosem ismerkedtem olyan pasikkal, akiknek gyereke volt. Pontosan azért, mert nem gondoltam azt, hogy könnyedén kezelni tudnám a helyzetet és nem is vágytam rá, hogy kipróbáljam.

Persze, szerencsére sokan gondolkoznak másként, mint Maci vagy én és ez így van jól, legalább az egyedülálló szülők ismét párra találhatnak.

különben akartátok a gyereket vagy csak becsúszott?

mert ha akartátok akkor nem értem a viselkedést még férfi szemmel sem....

Sziasztok!

Nem állítottam,hogy nem vagyok hibás, azt hittem elég sokszor leírtam, hogy a probléma az volt, hogy folyton veszekedtem vele, amiért nincs velünk. Tehát ezt úgy kell érteni, hogy már vagy két hónapja folyton veszekszem vele, hogy na ma se vagy velünk,most se tudtál a gyerekkel játszani stb. Azért szerintem senki nem akar úgy élni, hogy folyton veszekszik vele a másik. Nem mentegetem magam tisztában vagyok vele, hogy hibáztam, mind a ketten hibáztunk és ezzel tisztában is vagyunk. Ebben a helyzetben nem nekem kell esélyt adnom a gyermekem apjának, hanem mindkettőnknek esélyt kell adnunk a kapcsolatunknak. Amit én nagyon szeretnék. Én ebben a kapcsolatban már nagyon régóta boldogtalan vagyok, mert magányos vagyok. Viszont mindig maradtam mert szeretem a párom. és most,hogy szakított velem még jobban azt érzem, hogy igenis ő kell nekem akkor is, ha ő olyan természet, hogy nem igazán él családi életet. persze ez lehet, hogy csak pánik most a részemről de nem így érzem. Szeretem őt és mindent meg fogok tenni, hogy kibéküljünk! Csak sajnos nem valószínű, hogy így fog történni. Ahogy ígérte, ma felhívott, de elég hűvös volt a telefonban. Azt mondta szerinte nem valószínű, hogy kibékülünk, de nincs kizárva, majd meglátjuk, hogy akarjuk-e, majd kialakul. A gyerektartásról és a láthatásról egyelőre nem akar beszélni, azt mondta még nincs itt az ideje, hogy erről beszéljünk. Én már albérletkeresésben vagyok, az mindenképpen kell, ha kibékülünk, ha nem, mert a történtek után nem költöznék vissza anyósékhoz, nagyon fáj, hogy hazudott rólam. A szinte soha nem volt velünk azt takarja, hogy csak akkor láttuk,ha aludni jött. Hazajött a munkából, elvonult szerelgetni a másik szobába. Aztán elment fürdeni és tíz tizenegy körül jött aludni. a kislányunk akkor már aludt. hozzám olyankor se szólt, elaludt szinte rögtön,vagy tv-t nézett, vagy mobilozott. Hétvégén reggeltől estig a sufniban szerelt. Nem jött velünk semmilyen programra, nem játszott a kislánnyal sem. ha mi mentünk hozzá,szólt,hogy zavarja,ahogy nézzük. szóval hétvégén is csak este találkoztunk, többnyire mikor a kislányunk már alszik. hetente egyszer volt szex, többször nem igényelte, azt mondta fáradt, maximum úgy volt több kontaktus, ha én elégítettem ki őt, szex az heti egy max kettő, az is hétvégén amikor nem volt fáradt. Szóval a szinte sose volt velünket szó szerint kell érteni.

A te volt párod nem igazán család centrikus.

Már réges-régen egyedül vagy, csak eddig együtt laktatok.

Meg sem érdemli, hogy szeresd, hiszen ki sem állt melletted! Elküldött.

Milyen ember az ilyen? :(

Remélem megtalálod a boldogságod!

Sok szerencsét kívánok hozzá!