Egyedül fogom felnevelni születendő gyermekem (beszélgetés)

Már 9hónapos kislányom,egyedül nevelem,az apja nem költözött még mindig hozzánk,de rendszeresen látogatja,szereti.Gondolom ez már így is marad.

Mostanában többet merek töprengeni azon,hogy más férfi fele nyissak,hogy találjak valakit magam és picim mellé,de nagyon nehéz félek....

Helyesen tenném szerintetek?

Szia!

Igen megszületett a gyönyörű kislányom,párom imádja,de még nem költöztünk össze.

Remélem,hogy minden rendben lesz,csak nehéz elfelejteni ahogy viselkedett terhességem idején...

Puszi

Mi történt veled azóta? Megszületett a baba?

Szorítok nektek!:)

Lenyűgöző, s tiszta gondolatok.Öröm volt olvasni:)

Az biztos, minden szavaddal egyetértek:))Kár, hogy az anyagvilág más.

A babád fejlődésére, a magad lelki békéjére csak is te tudsz hatni. Felejts el az önsajnálatot és a kétségbeesést. Gondolj arra, hogy ezt az élethelyzetet neked kell megoldanod. Ne veszteségnek, hanem szükségesnek értelmezd. Valamit el kell veszítenünk, hogy az újnak legyen helye és értelme az életünkben. Ennek így kellett történnie, és ha szeretnél, sem tudsz rajta változtatni. Örülj annak, amid van. Gondolj csak bele micsoda édes nehézség, édes boldogság és édes teher, édes öröm az, hogy babát vársz. Nem mindegy, hogy pár nélkül boldogan, vagy párral, de magányosan, problémákkal élsz. Azt olvastam ki a soraidból, hogy elég fájdalom, keserűség és csalódás ért. Engedd el ezeket a gondolatokat és érzelmeket, bocsáss meg valakiknek. Segítsd a párodat a szereteteddel, hogy visszataláljon hozzátok. Ha mégsem így történik, akkor sincs baj, hiszen nem rajtad múlott a közös család újra alakítása. Nem a te hibád, ha mégsem sikerül. Képes vagy rá, hogy a lehetőségeid szerint a legjobb anya legyél a kisbabád számára. Ne felejtsd el, hogy ő választott téged. Veled akar élni, és azt akarja, hogy te legyél a mamája. Hát viseld méltón ezt a kitüntetést. Ne mérgezd és zavard őt abban, hogy nem várod, nem szereted eléggé, hogy nem vágysz rá. Ő már akkor szeretett téged, amikor még csak mikroszkóp alatt volt látható. Ugyanis tudja milyen vagy, ismeri az erősségeidet és gyengeségeidet és neki pont te kellesz. Olyannak szeret amilyen vagy. Nem akar megváltoztatni és nem kritizál. Kell ennél több? Mutass egy férfit, vagy egy másik embert, aki így viszonyul hozzád.

Ne félj a holnaptól, biztosan megtalálod a lehető legjobb megoldást az életed és életkörülményeid alakításához. Én bízom benned, te is bízz magadban.

Minden jót!

köszi szépen,így van,összeszedem magam

nagyon örülök a kisbabának,hogy lesz nekem

lehetsz boldog úgy is ha egyedül vagy ha másik partnerrel neveled fel...

a boldogságod nem egy férfin fog múlni...

hanem leginkább rajtad...

időnként közbeszólnak a körülmények, de abból is igyekezni kell a legjobbat kihozni...

Kívánom, hogy legyél nagyon boldog...

nehezen, de magammal törődtem, rengeteget sétáltam...

és amikor csak módom volt összejöttem azzal az 1-2 emberrel akikre számíthattam...

összebarátkoztam a védőnőknél egy kismamával, sőt az utcán álltunk le beszélgetni... kiültem a játszóra a többi kismama közelébe...

Nem fogom eltiltani én sem tőle,aztán majd ha megszületik ki tudja lehet még össze hoz bennünk a sors újra,mikor meglátja.

Egyik barátnőmmel is ez történt.

A gyerekfogantatáshoz két ember kell, a védekezéshez elég egy is, s nem kötelezően a nőnek kell ezt megoldani.

Sajnálom ami veled történt, mi is hasonló cipőben voltunk. Minden jót!

Nehéz erre a válasz. A gyermeknek biztos jobb, ha érzi foglalkozik vele az apukája, főleg amikor az oviban jön szóba, az én apukám téma.

Nekem van ismerősöm nem jöttek ki egymással, de az anyuka úgy döntött, ha az édesapa igényt tart a gyermeke láthatására , ő nem tesz ellene semmit. Nagyon jól tette. A gyerekének így lett egy szerető édesapja akinek a feleségével is kijött, és lett egy édes mostohája. Az anyuka azzal érvelt , nem a gyerekkel nem jött ki az apuka, ők nem jöttek ki, (igaz őt is a férje hagyta el, de nagyon kulturáltan kezelte) vele bármikor történhet valami, és akkor a gyermeket valakinek fel kell nevelni és ha az apuka szereti a gyermekét, akkor az a legmegfelelőbb a számára, gondolta ő.

Nálad mi lesz, előre nem tudni, de az biztos, ha egy gyermeket, embert többen szeretnek az csak jó lehet a lelki fejlődésben. Kívánom a Te gyermekedet is szeresse az édesapja!

Sziasztok!

Én is hasonló cipőben járok. :( 24 hetes terhes vagyok és most hosszú lenne leírni, hogy miért, de úgy néz ki, hogy én is egyedül fogom nevelni a babámat. Nagyon nehéz időszak ez most nekem, nem tudom, hogy egyáltalán hogy fogom ezt feldolgozni. Nagyon sokat sírok és már a terhességnek sem tudok örülni igazán. Legtöbbek számára ez a legboldogabb időszak az életükben, a párjaik körülrajongják őket, lesik minden kívánságukat. Én meg a nap 24 órájából legtöbbször 24-et egyedül vagyok. Barátnőim dolgoznak, este meg a párjukkal vannak. Nagyon-nagyon szükségem lenne a szeretetre, szeretgetésre. Akik egyedül csinálták végig a terhességet, hogy "élték túl" ezt az időszakot?

ebbe nem szeretnék beleszólni...

mi sem voltunk házasok...

apai jogok, akkor is vannak...

Mi nem vagyunk házasok.

Sokan javasolták,ne is engedjem a baba közelébe ezek után erről mi a véleményetek?

ebben igazad van...

én is megbocsájtottam az apjának...

válás után felügyeleti láthatást kértem,

bárcsak a láthatás megszüntetését az apai jogok korlátozását kértem volna...

ugyanakkor bár mi nem voltunk a válás után és nem is vagyunk együtt, tőrődik a gyerekkel becsületesen...

csak néha elfelejti ki hagyott el kit...

El kell fogadnom,csak majd nehogy azzal jöjjön,később meggondolta magát,mert hallottam ilyet is.

Én ezek után nem tudok neki megbocsátani,pont most hagy el mikor a legnagyobb szükségem lenne rá!

ha az apa történetét hallanánk...

ha tudnád hogy a válásomkor, miket hallottam másoktól...kettőnk kapcsolatáról..

csak potyogtak a könnyeim...

Életemben nem gondoltam, hogy ilyeneket fog összehordani az az ember, akit váláskor is még megvédtem, mások ellen...

Miért ne találhatnál egy apát a gyermeked mellé?...

Szerintem minden nőnek a legnagyobb vágya egy boldog család. Abban benne van az apa is, aki nem mellékesen a társad...

Találd meg a gyermeked mellé azt a férfit, aki a te párod lesz és így a gyermeked apja...

Fogadd el, hogy ez is megtörténhet...

hogy te miket nem mondasz...

Tudod az életben vannak befolyásoló tényezők...

Én már tudom, hogy vannak dolgok, amikért felelős vagyok...

De van hogy a körülményekből kell kihozni a legjobbat...

Neked kéne egy pszichológus aki az indulataidat kicsit lecsillapítja..

Hát nem tudom. ha ezt az én történetemre írnád mit szólnék!

De tudod, van hogy az ember annyira szereti a társát, hogy fel sem merül benne, hogy ő nem akar gyereket és életébe először, akkor hal esetleg erről mikor elválnak az útjaik...

Tudod, brutál, hogy azt hiszed a szerelmed kiteljesedőben van és egyszer csak koppansz...és értetlenül ott állsz egy pici gyermekkel a karodon...

Nem mondom, hogy nincs olyan, aki csak pasit akar fogni egy gyermekkel...

De a mi esetünkben ő várta leginkább a babát...

szinte minden héten téma volt...

két évünkbe telt...

na erre szólj valamit...

Jó lenne, ha már ilyeneket mondtok előbb megnéznétek mi van mögötte...

Lehet én is terhesen kerestem volna egy új partnert...

Lehet hogy ma máshol tartanék...

Lehet hogy nem is lettem volna terhes...

és ott a sok lehet...

De most ez van és ebből kell kihozni a legjobbat...

és igenis ha ő terhesen szeretne partnert találni miért ne...

így az új partner talán majd jobban magáénak érzi a picit...

és igenis találja meg, ha ő így szeretné, azt a partnert, aki vigyázz mindkettőjükre...

és még sorolhatnám a dolgokat...

Az aki egyedül marad a gyermekével, nem feltétlenül felelőtlen...

Sőt!

Inkább kitart még jobban és még erősebben...

Sziasztok!

Akkor talán tudunk majd beszélgeti normálisan a témáról.

Várom továbbra is azokat a tanácsokat,hogy elviselhetőbb lenne amit most érzek.