Anyósom viccesen kijelentette, hogy úgy is az "övé lesz" a születendő gyermekem. (beszélgetés)

Majd a jövő eldönti. Lehet, hogy nincs ezzel probléma, majd kidolgozzátok a gyerek órarendjét, mikor, kivel van.

A rosszabb verzió az, hogy túlzásba fogja vinni, amire rá fogsz unni. Reméljük, a jobb verzió fog bejönni.

Anyósodnak ez lesz az első unokája?

Én a helyedben mindent megtennék azért, hogy (felesleges) konfliktusok nélkül tudjátok szeretni Te is és ő is a jövendő gyermekedet.

Lehet, hogy egy kicsivel több önbizalom jót tenne Neked.

Nálunk is hasonló volt. Amint terhes lettem, anyósom elkezdett rendezkedni nálunk. Teljesen úgy csinált, mintha mindenhez köze lenne. Semmibe vette a keresésimet. Aztán amikor megszületett a kicsi, mindenbe bele akart szólni, és megsértődött, ha nem úgy csináltam. Érdekes, hogy csak beleszólni szeretett, megcsinálni nem. Például egyszer sem cserélt pelenkát, de azt kritizálta, ahogy én csinálom. Ha nem úgy csináltam, ahogy mondta, megsértődött. Egyszer, amikor beteg voltam, kértem a férjemet, hogy altassa ő a babát, feküdjön mellé az ágyunkba. Erre anyósom elkezdett bemászni a férjem és a babám közé, hogy majd ő ott alszik. Szerencsére a férjem mondta, hogy szó sincs róla. A fb-on nem nagymamás, hanem édesanyás idézeteket posztolt. És még sorolhatnám. Igazából az oldotta meg a helyzetet, hogy megsértődött, amiért nem úgy csináltam mindent, ahogy mondta, ezért büntetésből hónapokig felénk sem nézett.

Azt tanácsolom, hogy keményen húzd meg a határokat. Te vagy az édesanya, ez most a te időd. Az övé is megvolt, amibe te sem szóltál bele. Kitartás! És boldog babavárást!

Kezdettől fogva, következetesnek kell maradni, a lefektetett szabályokat betartva.

Pl. Akkor viheti el, ha odaadjátok, oda, és addig, ameddig ti engeditek. Azt etethet vele amit TE jónak látsz. Biztosan vannak jó öreg módszerei mindenre, de ne engedd, hogy rádtukmálja. A baba napirendjét nem rúghatja fel. Mindezt a gyerek érdekében!

Tilos a csak egy kicsi ezt meg azt adtam neki, tilos az alvásidőt figyelmen kívül hagyni, tilos felülbírálni a te módszereidet pl. öltöztetés, fürdetés stb. Mondja el véleményét, hallgasd meg, de ne hagyd magad irányítani. 6 unokám és 2 dédunokám van. Igyekeztem mindig megfelelni a szülőknek, soha nem okoskodtam, elmondtam amit gondoltam aztán vagy megfogadták, vagy nem. Nem is volt soha különösebb konfliktusom egyikkel sem. De ha pl. azt mondták, hogy nem adhatok neki csokit, akkor nem adtam. Ilyen egyszerű.

Terhesen érzékenyebb az ember.Én pl azon voltam kibukva, hogy anyósom, akivel nem egy városban éltünk, kezdettől

" kisfiamnak , az én kisfiamnak " szólitotta a fiamat, még a férjemet a keresztnevén. Lehet hogy ez ilyen unokázó hülyeség, nem tud mit mondani, csak a szája jár, elesleges beszéd.

Nem tettem szóvá, de nem sok választott el,mert rosszulesett. Különben nem volt egy szupernagyi.

Gondolom van szád, és ha el akarja vinni közlöd, hogy nem. Vagy csak így az éterben állsz ellen, a való életben az van, amit ő akar?

Mondjuk mikor ezeket mondja, hogy ővé lesz a gyerek, miért nem mondod meg, hogy ez neked nem tetszik/rosszul esik?

El nem tudom képzeleni, hogy egy ilyen mondatot még ha vicceskedik is, szó nélkül hagynék.

Szerintem mindig az a lényeg, hogy a gondokat csírájában kell kinyírni, és akkor sokkal könnyebb az élet. Ha csak magadban puffogsz, az mit sem ér...

Mondjuk ezeket az a leendő nagymama egyszer már biztos végigcsinálta.

Szerintem nem is érdemel ilyen stílusú támadást szerencsétlen. Be van zsongva. Meg jó.

Elgondolkodtam a történeten.

Viszont egy elhangzott mondatból bármit is leszűrni badarság, kívülállóként, de lehet neked is.

Hol éltek Ti, milyen messze van a mama?

Eddig mennyire engedtétek belefolyni az életetekbe?

Csak úgy hipp-hopp ott terem nálatok?

A lakásotokban tesz-vesz kérés nélkül?

"Mi nem gyereket várunk, ha ne az ő unokáját."

Ha ezt szó szerint így mondta, akkor félreértetted, szerintem. Örülj neki, hogy be van zsongva, ez a "dolga", ez a normális.

Nyilván nem lesz az övé, és nem fogja elvinni az engedélyetek nélkül, mert majd kezelitek a helyzetet, ha tényleg lesz ilyen. Addig meg örülj, hogy olyan anyósod van, akivel alapvetően semmi baj nincs, és nem szarik rátok.

Nagy általánosságban meg azt a problémát akard megoldani ami van, ne azt, ami talán lesz.

Beteg...

Lehet sz*r anya volt és nagymamaként akar majd jól funkcionálni...lesz még vele gondotok.. :/

Véleményekre vagyok kíváncsi. Félreértés ne essék, kedvelem anyósomat, alapvetően nem tartozik a azok közé akiktől napi szinten kaparjuk a falat. De..

Megvan az a tulajdonsága, hogy úton út félen szereti éreztetni, hangoztatni a fontosságát és nélkülözhetetlenségét, viszonylag nagy EGO-val büszkélkedhet. ( Ő a nagybetűs nő anya feleség a családban).

Nagyon várjuk már a babánkat párommal, anyósom viszont még jobban be van sózva a témától. Szereti érezni h "ő van választva". Mondok egy példát, van sógoromnak egy kutyája nagyon ragaszkodik hozzá van, hogy ha náluk vannak vele is alszik stb stb. Ezt anyósom mindig szereti hangoztatni, főleg másnap reggel hogy "látjátok engem választott" ezt a nap folyamán persze többször . Valahogy mindig neki kell a leg-nek lennie.

Szóval valahol szerintem meg van benne ez a vágy a gyerekkek kapcsolatban is, hogy őt szeresse majd jobban, hozzá ragaszkodjon stb. És ez a rész ahol kicsit nekem elgurult a gyógyszer.

Nincs vele bajom, hogy szeretni imádni akarja rajongásig, tegye. Örülök is neki. De.. magammal szemben, főleg ezt a "vicceskedő" kijelentést, hogy úgy is őt választja majd a gyerek meg az ővé lesz, ezt magammal szemben érzem a tisztelet maximális hiányának. "Mi nem gyereket várunk, ha ne az ő unokáját." Magam előtt látom, ahogy szó nélkül elviszi ha náluk leszünk sétálni, kérdés nélkül, és hasonlók...

Erre a kijelentésre, ti mit reagálnátok, ami kultúrált válasz is egyben még is célba érős.

Vagy alapból mi a véle ényetek?

Köszi, egy leendő anya