Egy kutya elvesztése (beszélgetős fórum)
Tojok rá. Én nem így gondolom. Fogadd el.
Az a kutya többet ért, mint sok ember.
A kutya az kutya, nem kéne ennyire érzékenyen érintsen.
Sziasztok.2022.Február 5-én hunyt el 14éves westi szuka kutyusom.Reggel 4:40kor kivittem hogy elvégezze a dolgát,be hoztam ivott vizet és feltettem az ágyra és a szemem láttára ment el.csak le feküdt egyszer csak meg ált a légzése és ennyi.akkora sokkot okozott hogy el nem tudom mondani.az nap szinte egész nap zokogtam.nem is tudtam senkivel beszélni.44 éves vagyok egyedül,a kutya volt. ő volt a mindenem.Tudom korai de úgy érzem kell másik kutyus mert így érzem.utána néztem amire lesz kiskutya addigra úgy is el telik pár hónap.bízom benne addigra csak fel tudom dolgozni a jenny kutyus elvesztését.az okosok azt mondják hogy 5 fázis van.én a másodiknál tartok.keresem azt hogy hátha tehettem volna valamit.tudom hogy valószínű hogy nem,de ezen kattogok.
Szombaton lesz egy hónapja, hogy nincs velem Gery. Azóta valami letargiába estem, egyszerűen nem tudok magamhoz térni. Az első hét sírás és nem alvás után valószínűleg legyengült a szervezetem, és most 3 hete mindenféle változatos betegségtől szenvedek. Nem szívesen megyek haza, nem akarok újra és újra szembesülni azzal, hogy már nincs ott. Anyáék is ugyanígy vannak. Most ott tartunk, hogy nem beszélünk róla, mert nem akarunk sírni, de ott van a levegőben. Ezt tényleg csak az tudja átérezni, akinek nem csak volt egy állata, hanem azt családtagként szerette. Még pár hete kutyás esküvői fotókat nézegettünk, és úgy terveztük, hogy szerepe lesz a nagy napunkon... Jelenleg az esküvőhöz sincs kedvem. A legjobb az egészben, hogy amikor véletlenül van egy jobb napom, biztos, hogy valaki odajön, és elkezd beszélni róla. "Nem is tudom, mit tennék, ha az én kis drágámmal történne valami." "Hallottam mi volt veletek, utána csak arra gondoltam, hogy az én kutyám/macskám/hörcsögöm/tevém..." Aztán mosolyogva végig hallgatom, mennyire jó neki, és mennyire imádja. Persze nincs is baj azzal, sőt! Csak talán nem nekem kéne most elmondani... Soha semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Csak majd idővel hozzá szokunk az új helyzethez, és beletörődünk, mert egyszerűen nem tehetünk mást. Ilyen az élet. Elmúlik.
A szüleim szeretik az állatokat. :) De értem, mire gondolsz. Én sajnos társas házban lakom már 3. éve, előtte meg koliban laktam még az egyetemen. Valahogy sosem éreztem felelős döntésnek, hogy ide a lakásba állatot hozzak. Úgy éreztem, nem lenne jó neki, mivel a napok nagy részét én is és a párom is a munkahelyen töltjük. Napi 8-9 órában egyedül lenni, bezárva... Ez szerintem nem jó egy állatnak. Anyáéknál azonban minden megvan ahhoz, hogy jó helyen legyen ott bármi. Nagy kert is van, nagy hely, csendes környezetben. Ezért volt ott a kis Gery. :) Először még emlékszem, hogy anya megengedte, hogy hazavigyek egy, két kiscsibét. Úgy volt vele, majd levágják... Apával elmentünk az állat piacra és 12 kis japán gatyással mentünk haza. Apát mindenre könnyű rábeszélni...:D 12 évet éltek velünk. Annyira édesek voltak, anyukám is imádta őket. Öregségükben haltak meg szegények. Gery nagy pajtásai voltak, mivel már egész pici korától velük játszott, sós bántotta őket. Képzelhetitek, milyen üres most a porta állatok nélkül :(
Úgy ne vállalj semmit, hogy szüleiddel van, te meg hétvégén mész. Ezt se a szüleid se a választott állat nem érdemli meg.
Mindenki azt mondja a közelemben is, hogy hozzunk másikat. Egyenlőre még nem megy. Szerintem sokáig így lesz. Azóta nem megyek haza. Egyszer mentünk haza megnézni a sírját, és annyira fájt, hogy nem tudok azóta haza menni. Még mindig minden nap megkönnyezem. Anyáék is azt mondták, soha többé nem kell kutya. Arra gondoltam, valamilyen más állattal fogok próbálkozni. Igaz, már elég sok mindent a nyakukra hordtam. Kb. 12 éves koromtól össze szedtem már teknőst, halat, nyulat, japán tyúkot, aztán lett Gery.
Szegény kutty, szegény te!
10 évesen a dogocskám gyomorcsavarodást kapott, persze fogalmam sem volt róla. Másnap már nem tudott felállni, vittük az orvoshoz, visszamentem két óra mulva , már csak a nyakörvét adták a kezembe
Lementem a pincébe megnézni és jobban bőgtem mint szüleim temetésén
Én sem vállaltam be másikat pedihg ajánlottakk szinte ugyanolyat
Most a szomszéd tacskóival haverkodom. Kedves kutyák
Ha nem vagy idős, vállalj be egy másik kutyácskát.Majdhogynem nincs jobb társ nála.
Szerintem ügyesen küzdesz a dolgokkal, viszont azt gondold meg kétszer, hogy érdemes-e magad olyannal hitegetni, vagy olyat elképzelni, ami nem lehet igaz!
Idővel meg fogod szokni ezt a helyzetet, de ehhez sajnos kötél idegek plusz sok türelem kell.
Kitartás!
Köszönöm! Néha tényleg kicsit könnyebb, ha valakivel megoszthatom. De ez a nap és a holnapi sehogyan sem könnyű. Holnap reggel lesz egy hete, hogy elment. Pont azon gondolkoztam, hogy én már több éve elköltöztem, és csak hétvégente voltunk együtt. Anyaéknak nehezebb, mert ők mindig vele voltak. Néha még azt képzelem, hogy most is otthon van, csak én dolgozok és nem tudok hazamenni hozzá...
Írd csak ki magadból, ha az segít!
Örülök, ha vigaszt tudsz lelni a vele kapcsolatos dolgokban, Anyukád ezt máshogy dolgozza fel, jól teszed, ha ráhagyod.
A múlton ne rágódj, emlékezz ezekre a szép pillanatokra, meríts ebből erőt és meglátod, egyre többször tud majd az agyad elvonatkoztatni.
Nekem is kint a képe a falon, a hűtőn. Nem telik el nap úgy, hogy ne nézzek meg néhány kis videót róla. Lehet ez furcsa, de engem ez nyugtat. Hogy láthatom. Mosolygok rajta, hogyan bolondoztunk együtt. Anya azt mondta, nem akarja még làtni. Megértettem ezt is. Szerintem mindenki máshogy dolgozza fel.
Nehéz kérdés az altatás. Én is sokat gondolkoztam rajta, mikor nyáron először lett nagyon rosszul. De utána láttam, hogy milyen boldog. Többet jatszottunk vele, mint bármikor, pedig sosem volt elhanyagolva. Jobban becsültük a perceket, mindent megadtunk neki. Én úgy érzem, hogy kaptunk akkor még fél évet. Csodálatos fél évet. Tényleg szenvedett abban a 4 nagy rohamozásban néhány órát, míg nem jutottunk orvoshoz. De utána annyi boldog pillanatunk volt együtt. Máig sem tudom biztosan, hogy jól döntöttem-e, vagy sem. De en úgy voltam vele, hogy amit Isten megteremt, azt ember ne vegye el. Ha elaltatom, annyi boldogság veszett volna el.
Ma egy hete lett rosszul a kis Gery. Tegnap volt az első nap, mikor nem sírtam. Elmentem kicsit kikapcsolódni a barátnőmmel. De ma reggel újra belém vágott ez az egész. Egy hete ilyenkor szegényke már tudta, mert elbújt, félt. :(
Bocs, de nekem kint van a falon a kutyám képe de nem piszkál sebeket. Sőt! Jó érzés legalább így látni.
Azt írta, hogy fél, hogy elfelejti.
Erre válaszoltam, amit. Nem azt mondtam, hogy rendezzen be szentélyt neki az idők végezetéig... Egyébiránt a seb nem fog begyógyulni, ha ignorálásba menekül valaki.
Majd a topikindító eldönti, hogy az Ő lelkivilágának mi a jó. Ne haragudj, ex cathedra kijelenteni valamire, hogy baromság, mert Te nem értesz vele egyet...
Azt is megírta, hogy egyenlőre nem tudja, (talán még nem is akar foglalkozni azzal) hogy mi lesz, ki lesz.
Valószínű, hogy folyamatosan jártak vele dokihoz, ha iyen jellegű gondjai voltak, szóval nem értem, miért kell valakibe páros lábbal beleszállni ilyenkor még, meg kelteni benn a bűntudatot. Ez nem segítség, ne haragudj!
Sajnálom a kutyusodat, de gondolj bele, mennyit szenvedhetett a betegségével. Elment, mert el kellett mennie. De már szegényt akár hamarabb is el kellett volna altatni, hiszen segíteni nem tudtál és jobb, hogy már nem szenved. Olyan ostobaságot meg ne csinálj, hogy mappák, meg képek, meg a falra kitenni, hiszen csak a sebeket piszkálod meg. Annak a "sebnek" be kell gyógyulni. Biztos, hogy szeretted a kutyusodat, de lesz másik. Kell is. Csak nem szabad mindenben Geryt keresni. Gery más volt, Gery ezt nem csinálta, Gery ügyesebb volt, stb.....
Szia , teljes megertesem igen ezek a kutyusok normal megelnek magas kort . Mijenk egy bichon frise - bolognese kis keverek 20 eves lett. Magyar szarmazasu ferjem alatorvos soha nem vacionaszta be semi ellen . De, nem tedtuk ki semi kihivasnak az egesz eletet tiszta helyeken töltötte inkab kocsival kivittuk egy jo hosszu setara a termeszetbe mind a koszos jardakon a varosban.
Kottara tudom min mesz at talan az idö majd ujra az utatba hoz egy par huseges kutya szempart !
Nekunk a kis sir Timothy volt az igazi jo barat kis fekete gomb szemei es a tipikus bichonos " kutyamosoly "
Dehogy őrülsz meg!!!
Nem fogod. Csinálj egy mappát, benne videók, képek. Párat akár ki is nyomtathatsz, kiteheted valahova, ahol látod.
Köszönöm a válaszokat. Nem tudom mennyi idő múlva lesz kicsit könnyebb, de 5 nap nyilván nem volt elég. :( Olyan félelmek törnek rám, hogy mi van ha elfelejtem. Én nem voltam sajnos vele a halálakor, kb 1 hete láttam utoljára, és erősen gondolkozom, hogy milyen érzés volt a szőre a tenyerem alatt... Fakul az emlék! Nem akarom elfelejteni semmi pici mozdulatát... Lehet, hogy éppen megőrülök.
Átérzem, amin most átmész. 😔
Mikor 4 éve elment a kutyusom, én is rengeteget sírtam miatta. Mindig is családtagnak számítottak nálunk a kutyák.
Kellett majdnem egy év, mire eljutottam oda, hogy szeretnék másik kiskutyát.
Szerintem adj időt magadnak!
Az én kutyámat is elkellet altatni a mai napig nem tudtam új kutyát beengedni a szívembe pedig már 10 éve hogy itthagyott ..
Szia!
Nagyon sajnálom a kutyidat. Nekünk is van 2 saját kutyunk. Ők is benn élnek velünk és családtagnak számítanak.
Szüleimnek volt egy kaukázusi "kislányuk",akit sajnos 3 éve kellett elaltatni,mert sajnos melldaganata volt,és 2 honap alatt olyan súlyos lett,a legagresszivabb fajta ,hogy nem lehetett mást tenni. Azt a kutyit még en választottam anno 10 éve,mert 10 éves lett volna abban az évben. Sajnos ki kellett hívni az állatdokit,aki befecskendezte neki azt a szert. Én nem voltam ott,mert már nem éltem velük,de elmentem elbúcsúzni tőle. Még most is rám tör a sírás,ha rá gondolok. Nagyon nagy lelkiismeretfurdalásom van,hogy így kellett elmennie,de nagy fájdalmai voltak. Imádtam azt a kutyit is,és még mindig imádom...
Én is azt javaslom,hogy fontold meg egy másik családtag befogadását. Attól Gerykét ugyanúgy fogod szeretni,és hidd el sosem fogod elfelejteni. Már előttem írták,de én is azt mondom,hogy az esetleges új jövevény el fogja terelni a figyelmedet egy picit a gyászról.
Esetleg ne ott legyen a fekhelye,ahol Gerynek volt. Hidd el segíteni fog.
Mégegyszer fogadd mély együttérzésemet!
Segítene pedig, ha kihoznál egyet. Maga a tudat, hogy otthont adsz egy olyan élőlénynek, aki csak senyved rácsok között és arra vár, hogy valaki nagyon szeresse és valaki mindene lehessen, feledtetné veled valamennyire a bánatot.
Mi tavalyelőtt novemberben fogadtunk be egy pumit, aki odaszegődött. Öreg volt már, éhezett, minden csontja kint volt. Nagyon szerettük, chipeltük, oltattuk, porcerősítő kúrát csináltunk neki. 9 hónapot volt velünk. Tavaly nyáron egyszerűen a kora elvitte. De az utolsó pillanatig hálás volt nekünk, az utolsó erejével is azon volt, hogy éreztesse velünk, köszöni nekünk. Az élete utolsó időszaka szeretetben telt.
Minden kis állatot, aki velünk él meg kell gyászolni. Sajnos sosem lesznek velünk örökké. És ez így van rendjén. Sírj, szomorkodj! Ez normális. De ha megteheted, hogy egy másik állatnak szerető otthont adj, akkor tedd meg! Ha nem is most, de hamarosan. Sosem fogja feledtetni veled azt, aki már nincs. De újra örömet, új emlékeket, jókedvet és nyugalmat fog hozni.
Nem volt "kutyahaver" a környéken?
Ha bizonytalan vagy az érzelmeidben, látogass meg egyet! Egyből tudni fogod, mit súg a szíved, vagy ha nem is, talán akkor is csökkeni fog a tátongó űr kicsit...
Én is sajnálom!
De hogy nekem itt a csivi, hidd el könnyebb. Engedj közel magadhoz másik kutyust.
Kedves Gracielita!
Hatalmas ölelést küldök neked így az éteren keresztül!
Bár a kérdés nem nekem szült, de szerintem nem kell és nem is lehet ugyanúgy szeretni két kutyust, hiszem közel sem biztos, hogy ugyanazokért a tulajdonságokért rajongsz benn esetleg, mint az elődje esetében. Fölösleges hasonlítgatni, hogy jobban vagy kevésbé, a lényeg az, hogy kitárod neki a szíved, és onnantól ő oda beköltözik, ha a fene fenét is eszik.
Másokkal meg ne foglalkozz, majd Te rájössz, hogy mikor mit szeretnél. Aki nem érzi át, hogy mit jelent egy kutya, azt csak sajnálni tudom... a kekeckedők meg nyaljanak sót!
Ha most úgy érzed, hogy nem vágysz társaságra (négylábúra sem), akkor először próbáld meg magadból kiadni egy kicsit a felgyűlt fájdalmat, stresszt, utána hidd el, tisztábban fogsz látni a kérdést illetően.
Sajnos betegszenek, halnak meg fiatalabban is kutyusok. Próbálj meg abba kapaszkodni kicsit, hogy milyen jó barátja voltál, és mennyi mindent megtettél azért, hogy betegen is bohókás, boldog családtagként élhetett veled. Ez nem adatik ám meg minden "taknyosorrúnak"! Én nem mondom, hogy kutyát neked most, de azonnal, viszont biztos vagyok benn, hogy nagyon jó helye lenne nálad egy kis tappancs, amikor úgy érzed, hogy újra ki tudod tárni a szíved! <3
Elolvastam. Nagyon sajnálom! Nagyon átérzem! Annyira igazságtalan tud lenni az élet.
Hosszú történet. Cikket írtam fájdalmamban. El tudod olvasni. Búcsú a kutyáimtól a címe.
További ajánlott fórumok: