Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Egy család széthullása - Szüleim elvesztése fórum

Egy család széthullása - Szüleim elvesztése (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy család széthullása - Szüleim elvesztése

2010. okt. 10. 01:03
Nagyon szomorú!!Azt hiszem hálát adhatsz a Jó Istennek,hogy Neked sikerült családot alapítanod,hiszen engem ez is megviselne (lelkileg)
10. a14ge
2010. ápr. 7. 14:19

Olvastam a történeted azt hiszem elég sok ehhez hasonló élethelyzetek vannak a világban.Nagyon szomorú,hogy a szülők nem tanultak meg felellős-

ségteljesen dönteni,tudatosan és ennek ez lett a

következménye.A családok szétesése legtöbb esetben

azért következik be,mert nincs jó minta arra hogyan kell jobban csinálni.Szerintem régebben többet olvastak Bibliát,útmutatót az emberek ami

egy tudatos könyv,amelyben Jézus elég sok példát

mutat az emberiségnek mire vigyázzanak.Sajnos

ezek az erkölcsi és értéktartó mintákat a mai emberek csak mesének és viccnek veszik,pedig a

benne leírtak minden ember számára nagyon fontos

irányelvek az élet minden területére van benne

példa.Elég elgondolkodtató kijelentések formájában

Az életben mindennek ára van,ha nem szeretet és

nem tudatos,felelösségteljes döntést hozunk az

életünk folymán bármilyen terület,helyzet legyen

is az mindíg megbosszúlja magát.Sajnos,ha két fel-

nőtt ember közül csak az egyik veszi fel a terhet

az abban elöbb-utóbb megbetegszik,a másik fél a

rossz döntéseivel saját magát és a családját is

megöli leki értelemben.Ez a leki sérelem aztán megbetegíti a testet is.Ez a biblia szerint törvényszerű,ilyen törvényeken működik az életünk

és vílágunk is.Ezért jó,ha vigyázunk eymásra és

megtanítjuk a gyermekeinket is egymást tisztelni,

szeretni és minél több jó döntést hozni tudatosan.

Mert minden döntésünknek van következménye jó vagy

rossz,de minden tapasztalás tanulásából tanulunk

és taníthatunk is azaz tovább adjuk gyermekeinknek

felkészítjük ez alapján őket,hogy minél kisebb

vagy egyáltalán ne legyen sérülés se lelkileg se

pedig testileg.Mert a fizikai betegséget a leki

egyensúlyunk felforúlása okozza nagyon sok esetben

Ezért mindíg fontos meggondolni,minek mi lehet a

következménye mielött bele megyünk és,hogyan fogjuk feldolgozni úgy minél kevesebb legyen a

fájdalom.Örülök,hogy most sikerült egy jó párkapcsolatban kamtoztatni mindazt a rossz tapasztalatot jóra fordítani amit elszenvedtél.

Minden dologból mindíg tanulni kell és ez viszi

előre az emberiséget a fejldésében.Sok boldogágot

örömöt és felkészülést a mindennapi dolgok megfontolt döntéseiben,hogy sikeres legyen az életetek családoddal együtt.

2010. ápr. 3. 20:05
Nagyon megható, végigolvasva nekem is kicsordultak a könnyeim.Sajnos nagyon sok szülő nem figyel a gyerekre. Nem kívánok számodra mást csak legyél olyan boldog amilyen csak tudsz az ÉLET-ben a szeretteid körében.
2010. ápr. 3. 16:05
Törpimama..szia! Szép család vagytok! Legyetek mindig ilyen boldogok! Nagyon szépen írod, hogy két szerelmem! Itt még nincs is baj, de a későbbiekben előfordulhat....remélem nálatok nem....hogy az apa egyedül kezdi érezni magát. Amikor jön a második baba, akkor szokott ez így lenni, természetes, hogy ilyenkor fáradt, kimerült az anyuka, na ilyenkor érzi elárvultnak az apa magát, és keresgél, barátnőt, alkoholt, hobbit. Kívánom, hogy nálatok ez ne így legyen! Legyél okos, és ha otthon van a párod, őt többet szeretgesd, mint a kisfiad, amikor nincs otthon, akkor meg a gyereket. A házasság mindig a nőn múlik, a tapintaton, az odafigyelésen. Ma már annyival okosabban csinálnék mindent, sajnos késő, az én férjem már megtalálta magának a másik utat. Kívánom, hogy legyél okos, okosabb, mint én!!!! Szeretettel!!!
2010. ápr. 3. 14:52

Sajnálom hogy ilyen hamar megtapasztaltad ezeket a dolgokat.....

Vigyázzatok egymásra!!!

2010. ápr. 3. 14:50

Ez a fórum cim hasonlit a keserű gyermekkor boldogtalan élet történetéhez. Ahol megmondom őszintén a cikkirónak sok szenvedésen nélkülözésen

mentetek keresztül, hiszen felnőttnek és gyermeknek egyaránt jogos az igénye a szeretetre és az emberibb bánásmódra. Ez valóban megtanitott tégedet arra, mennyire fontos az összetartás testvérek között is remélem tartjátok egymással a kapcsolatot. Igen, ahogy irtad ennek ellenére sajnálod, hogy nem láthatták az aranyos unokájukat, hiszen jó lett volna, mert szerették volna őt. Ebben az országban sok ilyen borzalmas dolog történik. Vigasztalásul csak annyit mindezekért kárpótol a férjed és a kisfiad az életkedvet is visszajött, mert ti hárman békében és boldogságban éltek. Kivánok sok boldogságot és szerencsét. Üdvözlettel: Ágnes

2010. ápr. 3. 14:43

Sajnos tudom,hogy mit érzel,bár én nem voltam már gyerek,mikor elvesztettem édesanyámat,és ugyan még él,de azóta édesapámat is.

Sajnos ez a fájdalom soha nem múlik el!Meg kell tanulni vele együtt élni....

Adjon sok-sok erőt neked a kisfiad,és a családod!!

2010. ápr. 3. 14:35
Nagyon szivhez szolo volt a torténeted,sajnálom hogy ilyen nehéz sorsod volt.A továbbiakban sok boldogságot nektek!
2010. ápr. 3. 12:20
Szomorú, hogy ez történt veled, én is sok boldogságot kívánok a további életedhez.
2010. ápr. 3. 10:21
Nagyon sajnálom ami történt,nem lehetett könnyű "gyerek-felnőtt" korod!Remélem most már jó irányba megy tovább az életed,látom gyönyörű családod van,és a kisfiad valami tündéri...!:) Sok boldogságot a továbbiakban!
2010. ápr. 3. 10:03
Szeretném megosztani veletek azt a fájdalmas történetemet, amelyben széthullott a családom. A sok nélkülözés, veszekedés, kiabálások, olykor verekedésekig fajult viták, nem egy boldog időszaka volt az életemnek, de ezek ellenére is a legfontosabb, hogy akkor is egy család voltunk.

Ugrás a teljes írásra: Egy család széthullása - Szüleim elvesztése

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook