Diófa a kertben (beszélgetés)

Értem, sajnálom.

Fiatalok vagytok akkor nagyon:)

Kedves Nitta!Örülök, hogy végül jól alakult minden!:)

Ez mikor történt veled?Azóta teljesen rendbejöttél egészségileg?

Hány évesek vagytok a férjeddel?

Köszönöm a cikket!

Adtál nekem gondolkodni-valót... Sokat! :( Csak hát van az a helyzet, amiben az ember lánya nem tud egyedül okos lenni.

A történeted sok ponton akár az enyém is lehetett volna. De melletted ott állt az anyukád. Engem meg amikor meglátogatott, a betegen összeütött almalevesemet is megszólta: hát te még egy almalevest e tudsz megfőzni! (szerintem normális esetben egy kis levest ő hozhatott volna, hiszen a beteg lányát jött meglátogatni) Meg ő kijelentette, hogy az én rökamém túl puha, nem ül ott. Én betegen a konyhában ültem vele széken de nem bírtam és bementem a szobába lefeküdni. De nem jött utánam, hogy kislányom főzzek-e teát vagy valami, hanem egy darabig ült a konyhába, aztán kijelentette, hogy akkor ő megy! A férjem meg szinte mártírnak érezte magát, mert ő vásárolt be és időnként főzött is, de nagyon kényszerűen. Végül 2 hónapi lázas fekvés után én mentem magánorvoshoz, mert már nagyon odáig voltam és sem a körzeti sem a kihívott ügyeletes nem segített.

A többit nem írom. De hasonló a szituáció. Csak azzal a különbséggel, hogy gyakorlatilag mellettem senki nem állt.

Örülök, hogy jól alakult az életed története.

de könyvet azért ne írjál

Ahogy beléptem, és megláttam a cikk címét nem érdekelt más. El kellett olvasnom, és intenzív emlékeket, és érzéseket váltott ki belőlem.

KÖSZÖNÖM!

Kedves Nitta!

Nagyon is megértelek, én is átmentem hasonló dolgokon. 28 évi házasság után akart a párom elmenni,mindenki tudott már rólla csak ahogy ez lenni szokott én nem. Nem beszéltem le rólla, csak belebetegedtem. Maradt. A mai napig beteg vagyok és már sosem fogok meggyógyulni. Együtt vagyunk, segit nekem, de már semmi sem a régi, a bizalom elveszett, nem lehet semmivel visszaállitani és vele ment a boldogság is. Ma már egyetlen örömöm, ha a kisunokámmal vagyok és vele foglalkozhatom, őérte érdemes élnem. Tudom, hogy ez igy nem teljes, de ez van. Várom a tavaszt, hogy a természet ismét olyan legyen mint szokott és ez megnyugtatja a szivem-lelkem. Várjuk hát együtt és bizunk enne, hogy egyszer minden a régi, vagy ahhoz hasonló lesz.

Nem szabad ilyen negatívnak lenni.

Sehol sem írta a cikkíró,hogy szenvedne attól,mert adott egy esélyt a házasságának.

A férfi belátta a hibáját,és úgy gondolom,hogy újraértékelte,hogy mi az ami igazán fontos az életében.

Nagyon szép volt, könnyek szöktek a szemembe. Kicsit azonosultam egy-két dologgal. A kis, rejtett optimizmus benned is megtalálható ("ugyanúgy süt a nap"), és ez nagyon tetszik!

Sok szerencsét, jó egészséget kívánok neked az életben!!!!

Nagyon megható történet,és örülök,hogy a férjed visszatalált hozzád,te pedig képes voltál új esélyt adni neki.

Nem értek egyet azzal,hogy ami eltört,az már soha többé nem gyógyul meg újra.

Én hiszek abban,hogy lehet újra bizalmat adni és kapni,ha az emberek meglátják egymásban újra a jót és a szépet,és képesek hinni a másikban.A változásban,a dolgok újraértékelésében.

Nagyon szép és boldog életet kívánok nektek,És még azt is kívánom, hogy soha ne kelljen megbánnod,amiért újra egy pár vagytok.

Biztos vagyok benne,hogy a lelkedben újra lesz tavasz!

Köszönöm ezt az erőt adó szép történetet!

Mi egy válás közepén vagyunk:hasonlóan átérzem a fájdalmadat,amikor kiderül a "rejetgetett" másik nő.Iszonyúan tud mardosni a féltékenység,úgy fogja a lelekdet mint egy hatalmas erős kéz,és szorít nagyon...

Én azt a tanácsot kaptam,hogy főként addig édes a férfiaknak a titkos légyott,amig titok.Utána talán már nem annyira vonzó ,hiszen alapvetően minden olyan lesz neki mint a "többi" hétköznapi kapcsolat,csak hát a szex természetesen iszonyúan nagy vonzerő...

Én is próbálok lelki hamvaimból újjá éledni,és természetesen a gyerkőcnek ésszel és szeretettel mindent megadni ami erőmből és lehetőségeinkből telik és biztonságot teremteni.

De természetesen neki is hehetetlen nagy öröm,amikor APA JÖN!!!!És ezen nem is szabad,nem is akarok változtatni...

Jó egészséget kívánunk szívből neked!!!!!!!!!

Nagyon szépen írsz!!!

Remélem minden rendbe jön az életedben és megtalálod a lelked nyugalmát te is.

Könyvet kellene írnod. Nagyon szuper készséged van hozzá.

Minden döntés nehéz, mindíg sérül valaki. A gyerekek most örülnek, jó Nekik.

Épülj fel minél hamarabb! Ehhez azzal is hozzájárulhatsz, ha nem gondolsz mindig a múltra. Próbáld magad túltenni rajta, és nyiss az új dolgok felé.

A diófa tavasszal kizöldül, tedd "azt" te is.

Sok szerencsét, jó egészséget és sok boldogságot! ☺

Gyors gyógyulást kívánok Neked! Én is sokáig voltam beteg, az én férjem jó ember, mellettem volt a bajban, emberfelettit nyújtott abban az időben és most is mindenben rá támaszkodik a család. Ezért érzem át azt amit írtál és a megbocsátásodra csak annyit mondok: az ember megbocsát, de nem felejt. Amikor a legnagyobb bajban nem állnak melletted, ott valami eltörik és azt már nem lehet meg nem történtté tenni.

Mégegyszer jó egészséget kívánok Neked és sok boldogságot Anyukádnak!