Depresszió vagy mi...? (beszélgetés)

Az iskolával hogy állsz? Tudom, hogy az otthoni légkört emelted ki, hogy az nem jó, de nekem az az érzésem, hogy ott sincs minden rendben, ezért ott jön rád a "kényszer ".

Illetve nem írtad, hogy mi miatt nem érzed magad otthon jól. Kivel van gondod ? Szerintem ez sem mindegy.

Az ilyen tünetek a legkevésbé ellátottak

Etööl függetlenül, fordulhatsz iskolaorvoshoz ha van felétek, de akár egy "kedvenc" tanárodhoz is, hamár a szüleiddel nem tudod megbeszélni

A neten rengeteg leirást találhatsz, de a lényeg hogy önmagadnak kell tudni hogy miért is csinálod

Lehet hogy most úgy gondolod hogy nem tudod, csak egy kényszer

Nem igy van!

Kerülj pszichológus elé, de van ingyenesen hivható lelki elsősegély is, ott kibeszélheted magad

Lépjél és ne szégyeld magad. Ez a "baromság" ugyanolyan betegség mint minden más, ki lehet belőle lábalni

Jó esetben az lenne a normális, ha egy idegen közegben nagyobb szégyen lenne, mint egy anya vagy apa előtt, egy elfogadó családban.

Az is érdekes, hogy nem veszik észre otthon, hogy beteg vagy.

Ha ki akarsz ebből lépni, esetleg keresd fel az iskola orvost.

Szia!

Arra gondolok, hogy talán az iskolában nem vagy annyira közvetlenül felnőtt felügyelete alatt, "elveszel" a sok diák közt.

Lehet, hogy rossz kérdést tettél fel, mert itt nem az a lényeg, hogy hol és hányszor, hanem, hogy MIÉRT?

Mi váltja ki belőled? Miért nem tudod megbeszélni az érzéseidet, problémáidat a szüleiddel?

Miért nem visznek, vagy te miért nem fordulsz orvoshoz, szakemberhez?

Sziasztok, először használom ezt a fórumot, kérlek ne haragudjatok, ha nem jó helyre írok.

Egy problémával fordultam ide, ami az lenne, hogy mostanában összecsaptak a szelek a fejem felett, több dolog összejött, ami miatt kissé rászoktam a vagdosásra és nagyon befordultam. Mára a napjaim abból állnak, hogy rettegek hazamenni, mert csak szorongok otthol, iskolában akarok lenni, ahol elfelejtem a gondjaimat kis időre, mert lefoglal az iskolai élet. Az van, hogy a suliban ülök órákon, rámjön valami és úgy érzem, ha nem juthatok ki a teremből balhét csapok, ki kell kéretőznöm, egyedül kell lennem és vagdosnom, karcolnom kell magam, fájdalmat kell okozzak magamnak. Otthol nagyon sokat szorongok, úgy érzem nem találom a helyem, nincs sehol menedékem, de nincs olyan, hogy vagdosni akarom magam, legfeljebb párszor. Az iskolában miért akarom? Igazábol nagyon félek hogy a családom észreveszi, mert elitélnének, viszont a suliban is, de nyilván más az, ha a tulajdon anyád, apád ítél el és az ha egy tanár vagy osztálytárs észreveszi. Szerintetek miért más a két fajta viselkedés itt és ott?