Családi viszály - Ti mit tennétek? (beszélgetés)

Szia :) biztos, hogy hibáztam. Sosem állítottam, hogy nem. Más generáció vagyunk anyósommal sok mindenről máshogy vélekedek, meg amúgy sem vagyok én olyan ártatlanság szóval tuti,h én is vétkeztem. Lehet,h nekem vannak nagy elképzeléseim de ha bármikor is megbántottam az nem volt szándékos. Nyugodtan szólhatott volna ha valami olyat mondtam esetleg...

Próbáltunk sőt próbáltam már vele beszélni. Nem megy. Már nem. A fejébe vette,h egy ku...rva vagyok, mert "elvittem a fiát és az unokáját". Próbáltuk persze magyarázni a bizonyítványt, hogy okkal költöztünk el. Mert ha minden olyan marha szép és jó lett volna, nem költöztünk volna el egy akkor még alig 3 hónapos kisbabával.

Azt sosem kérném páromtól,h válasszon. Az édesanyja aki felnevelte, szerette és óvta őt. És ő szereti is természetes módon az anyukáját de már elértek arra a pontra,h nincs köztük anya-fiú kapcsolat. Mert ha beszélnek akkor csak veszekednek, kiabálnak...

Szia!

Nálunk hasonló a szitu, igaz bátyám, párja, anyám közt és köztem, csak én 200km-re vagyok, de így is elég kavarások vannak:(

Nem tudom hány éves az anyósod, de biztos te is csináltál valami olyat, ami félre érthető volt, mert az anyósok ekkor robbannak..

Nálunk a nőci anyámat piszkálja, bátyámat kisajátítja, pl ellenem fordítja, szóval én azt tudom írni, hogy le kéne ülni őszintén beszélni, mert a párodnak nem jó ez...egy nő nem teheti meg, azt, hogy akkor anyád vagy én, mert az anya az anyja..és minden pasi ragaszkodik az anyjához, még akkor is ha nem mindig mindenben van igaz a mamának...

Igaz nem tudom a körülményeket, hogy mibőlll lett ez a nagy ellentét...biztos párod anyjának is vannak csínytevései..az is kérdés, hogy mikor jött a baba, mennyi együtt élés után, mert talán az anyósod gyorsnak ítéli meg a tempót...lehet az ő kapcsolatuk sem volt igazi de a beszélgetés, az őszinteség a legfontosabb szerintem

Jó, értelek:)

Szerintem nem jól használod a kapcsolatok jelzőjét, azért értjük félre. Nem múlt, hanem inkább háttér vagy hasonló jobb lenne, mert a múlt az olyan lezárós számomra.

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad :)

Anyósnál pont hogy nem ez van. Mikor ott laktunk 100x berontott a szobába sohasem kopogott.

Meg olyanokkal jön a páromnak,h de hát ők a családja nem mi. Mert minket elhagyhat őt meg sohasem...

Igazából ez 2 év eredménye. Eleinte nem vettem róla én se tudomást mert úgy voltam vele,h majd elmúlik az egész. Aztán teherbe estem és minden csak rosszabb lett. 100 meg egy példát tudnék még mondani - sajnos - de szerintem felesleges.

Nem tartom őket jó embernek, de biztos vannak náluk rosszabbak is. Én azt nem szeretném,h nulla legyen a kapcsolat, már csak a párom miatt sem. Én csak egy alapvető emberi kapcsolatot szeretnék/szerettem volna.

De milyen kavarások? Én el nem tudok képzelni ilyet.

Ha a férjemnek az anyja bármit mondott volna rólam, akkor a férjem biztos csak annyit mondott volna, hogy ezt most fejezd be anyukám, ahogy a nővérének is ezt mondta volna és bárkinek a családjából, aki esetleg mondott volna rám valamit.

Én pont így rendezem le. Ha bárki bármit mond a férjemre, azzal rögtöm közlöm, hogy lehet véleménye és azt tartsa meg magának vagy akárkinek, engem nem érdekel, majd szólok, ha szükségem lesz a tanácsára. De pont így viselkedek a férjemmel is és ő is velem. Ha eszünkbe jutna valakire valamit mondani, akkor vagy egyezik a véleményünk és vihogunk azon vagy közöljük a másikkal, hogy ezt be is fejezheti.

Nem tudom mi lehet az, amit mondhatnak valakire, hogy attól kiboruljon a bili. Kit érdekel? Attól, hogy valaki ezt állítja még nem lesz igaz, tehát felesleges rajta kattogni.

Olvaslak titeket és meglepődöm. Bonyolultak az emberi kapcsolatok, mindenki tudna erről mesélni. Sokunknak van ideje a fórumozásra, természetes, h egy témát hetekig lehet boncolgatni. De most azon lepődtem meg, hogy mennyire nem érzik át egyesek ezt a szituációt és milyen fals elméletekbe mennek bele. Az anyós EsztyMorgent terhesen sértegette és amikor pihennie kellett volna, úgymond dolgoztatta és a gyámüggyel fenyegeti őket a mai napig. Konkrétan terrorizálja és zsarolja a családot. Mindenkinek a szíve-joga eldönteni, hogy ilyen helyzetben mit tesz, vagy mit tenne. De EsztyMorgen azért elég szépen felvázolta, h milyen folyamatokon, békülési kísérleteken ment végig a család, de egyszerűen nem jutnak anyóssal egyről a kettőre.

Tanácsot kértél, én pedig adnék egyet (bár ezt már tegnap is próbáltam, de 0 sikerrel): Felnőtt emberek vagytok, van egy kislányotok. Nagyon sz*r, amikor olyan helyzetbe kerül az ember, amit egyszerűen nem lehet megoldani, de örüljetek annak, hogy egészségesek vagytok, szeretitek egymást és van mit ennetek. "köldökzsínór" ide, vagy oda, a férjed a feje tetejére is állhat, nem lesz jó a kapcsolat - Nem kell túl intelligensnek lenni ahhoz, hogy erre rájöjjetek. Soha nem mondunk olyat a szeretett gyermekünk nejére/szerelmére/szerettére, amit te kaptál az anyósodtól. Kulturált ember így nem viselkedhet nemhogy a rokonával, egyáltalán senkivel. Elhiszem, hogy ez nagyon fáj nektek, de nem szabad belemenni ilyen értelmetlen dolgokba. Élni kell a saját életeteket és, ha majd anyós hajlandóságot mutat 2 értelmes mondatra az irányotokban, akkor lesz miről beszélnetek, addig nem és nem is szabad. Minden jót nektek.

Sehol nem írtam eltiltásról.

Nem tud határozottan fellépni. Se az anyjával szemben, se veled. Te is küldöd, menjen, szeresse az anyját. Egész egyszerűen rá kellene hagyni, amit szeretne. Nem erőltetni a látogatást, anyusnak meg nem áskálódni. Ehelyett szerencsétlen gyermeteg lélek ide-oda csapódik valami naiv családi béke képet dédelgetve, próbál kiegyenlíteni egy olyan viszont, ahol mindkét fél imádja a másikat szidni.

Már elnézést...

Igen, elég sok szemetet nyeltem tőlük. A felét még el se mondtam, mert az már tényleg mindennek a legalja. Attól mert elegem van ebből a sok vitából, és anyósból is.. a párom miért ne mehetne az anyjához látogatóba? Tiltsam el? Hol élünk??? Dedóban? Októberben eljöttünk de párom csak márciusban volt hajlandó hazamenni. Én minden hónapban mondtam neki,h menjen és látogassa meg az anyját mert akárhogy is az anyja. Szeresse, tisztelje, figyeljen oda rá... és nem. Nem kell választania se közte se köztem. Én se örülnék ha ezt vágná a fejemhez bárki. "Csak" nem tud határozottan fellépni vele szemben. Én ezt látom. Próbáltam már 100 meg egy féle "praktikát", tanácsot stb... hogy engem szidnak, a gyerekkel fenyegetőznek az még csak egy dolog. De mindent én se tudok lenyelni és nem is vagyok hajlandó. Nem kell engem szeretni de attól még elvárhatnék egy normális emberi viszont. Legalább.

Úgyhogy nem... nem azért zavarom oda,h veszekedjen az anyjával. Tévedsz, szokás szerint :) ha hazament mindig úgy jött haza,h normálisak voltak vele. Aztán pár nappal később megint jönnek a hívások és kezdődnek a kavarások. Mert a szemébe vagy nem merik mondani vagy nem akarják. Ezt már nem tudhatom..

Ha szarkeveréssel tesz valakit tönkre a család, akkor magának kellene újragondolni, hogy mibe mennyire érdemes beleélni magát.

Én nem javasoltam, hogy asszonyka a háttérből követelje a választást. Nekem sok problémám volt anyósékkal, és a saját férjemtől sem kértem ilyesmit. Viszont az ellenem való áskálódást a férjem maga elvágta.

Meny részéről viszont roppant álszent dolog, hogy már a sokadik fórumot kiírja micsoda szemetek vele anyósék, a férjét meg odazavarja.

Azt gondolom, hogy azt nem is kell elvágni.

Nekem senki nem szabhatta/ja meg, hogy a szüleimmel, rokonaimmal ne tartsam a kapcsolatot és én sem befolyásolom a férjemet. Arra a köldök zsinorra szükség van. Én a fiamnak is mindig azt mondom, hogy valószínű minket fog örökre érdekelni a sorsa, másokat csak átmenetileg.

Én azért nem tartom helyesnek, hogy ne engedd, ne menjen, szakítsa meg a kapcsolatot és hasonló felszólalásokat, mert a házasság manapság nem egy örökre szóló kapcsolat, és ha esetleg a feleség kedvéért megszakít minden kapcsolatot a családjával, akkor hogy kér/kap segítséget, ha szükséges egy válásnál pl.? Vagy bármilyen problémánál. Ha csak egy pillanatnyi pénz zavart nézünk pl. én ha arról van szó, akkor a tesómtól kérek segítséget, mivel a szüleink már meghaltak, és fordítva is, ha öri-hariban lennénk, akkor kitől? senkitől, mert biztos szégyenkeznék annyira, hogy ne tegyem.

Na, mindegy is, én nem akarok igazságot tenni, ötleteimet elmondtam és a véleményemet is.

Olyat senkitől sem várhatunk el, hogy a kedvünkért mindenkivel megszakítsa a kapcsolatot.

A fórumindító nem is ezt akarja, így túl sokat erről felesleges is beszélni:)

Hát nem, mostanában legalábbis :(

Mi itt amúgy is a központ kellős közepén élünk: 100 méterre van a Coop és a Penny, a piac 150 méterre, szóval a nagy bevásárlást meg tudjuk oldani biciklivel is.

Na igen ebben van igazság... a problémát én se nevezném leválási problémának. Párom jutott arra a nevezőre,h költözzünk. Állandóan azt hallom tőle,h sajnálja az anyját de közben meg idegesíti is. Meg haragszik rá,h engem nem szeret. De mondtam,h emiatt ne idegesítse magát. Ne szeressen... csak azért egy kicsit legalább tűrjön meg. Én sem kedvelem túlzottan, de én zavarom jóformán állandóan,h menjen fel legalább az anyja miatt. Anyák napján is én vetettem fel,h mi lenne ha most minden féle előrejelzés nélkül felmenne és meglepné az anyját egy kis ajándékkal.

Sokat beszélgetünk mostanában erről a helyzetről. A párom azt szeretné, ha lenne valamiféle kapcsolat az anyja és a kislánya között. Ezt én még meg is értem. De ha azt látom, hogy két fűszálat nem tesz keresztbe azért, hogy láthassa akkor hova tovább? Mert még mindig ott tartunk,h kocsit nem adnak (mindennel együtt oda-vissza kb 800km benzinpénzt kéne kifizetnünk. Nem tudom,h ez összegben mennyi de biztos nem 2e ft).

Igen, a tüske még mindig bennem van.. rengeteget bántottak, de ezt még fel tudtam dolgozni. Hogy a lányomat bántották szavakkal, ezt nem. Nem tudom megbocsájtani sem elfelejteni max félreteszem a rossz érzésemet és istenemre mondok én mennék. De egyszerűen nem értik meg, hogy nem tudok csak úgy elindulni egy kisgyerekkel nagy pakokkal. Ráadásul úgy, hogy én igaz nem vészesen komolyan... de mozgássérült vagyok.

Szerintem meg igen, ahogy más is írta.

Mi az, hogy a szülő a múlté?

Majd ha a te gyereked ugyan ezt mondja, gondolom tapsolni fogsz örömödben. Egy anyát máshogy Szeretünk mint egy házastársat, tehát vele nem rivalizálunk és akárhogy is állítja mindenki, hogy a házastárs a fontosabb, stb. ez valahol akkor sem így van, hiszen a házasság megromolhat, de a gyerek-szülő kapcsolat jó esetben nem, hacsak a kedves házastárs nem tesz róla. Egy szülőt mindig érdekli a gyereke sorsa, míg a házastársat nem biztos...

Már csak mert különben tudná, hogy ki mellé álljon, és kit sz..jon le nagy ívben, de ez az én véleményem.

(Nekem ha rokon, az sem téma, ha nem szimpatikus, akkor nincs kapcsolat, ennyi.)

Szerintem semmi bántó nem volt a mondatban.

Bár nálunk nem jött be... egyszerűen ott tartunk, ahol eddig.. tanácstalanság, őrlődés.