Családi probléma! (beszélgetés)

Tud nekem valaki segíteni hogy mit és hogy tegyek?!

Elmesélem az én történetemet Van egy barátom vele már 5 évbe együtt vagyunk és jól meg vagyunk nem is vele van a baj hanem a drágalátos apámmal.Amióta a barátommal vagyok azóta folyamatosan a háta mögött szekálja tehát az én szemembe mondja hogy milyen egy lusta disznó mikor ez nem is igaz!!!Mert dolgozik keményen!Engem is állandóan piszkál de nem csak engem hanem az egész családot ebbe bele értem a csicskaságot is tehát csináld ezt csináld azt meg hogy én is egy lusta disznó vagyok !Terrorizálja a családot még anyum is fél tőle nem csak én nem lehet neki visszabeszélni mert felrobban.Anyum nem is mer elválni mert fél mivel hogy megzsarolt minket hogy ha elmer válni és a gyerekeket magaddal viszed akkor kinyírlak anyáddal együtt meg ilyenek ! Nem iszik meg nem dohányzik és nem is jár sehova és egyszerűen megbolondult rajtunk tölti le a dühét és csak a pénz kell neki!!!!!!!!

Amikor segítek neki pénzileg akkor jaj kislányom úgy szeretlek de bezzeg mikor egy árva fillért nem adok neki akkor meg le vagyok szarva meg egy szarházi vagyok mikor szinte mindent én csinálok itthon mindent!!!!!!!!!Elegem van nem bírom ezt tovább nincs munkahelyem nincs semmim és még van képe ezt csinálni nincs munkahelye mert nem is keres csak anyum dolgozik de ő is csak decemberig utána miből fogunk megélni nem megy dolgozni csak helyben szaldgál mindenhova de hogy a munkáját végezné azt már nem és még én vagyok a lusta disznó én főzök rá én mosok én vasalok rá minden és én vagyok leszarva? nem tudom mit csináljak nincs pénzünk hogy kifizessük a számlákat nincs szinte még étel se a szánkba!Ha anyum el is válna hiteles ház van nekünk is és havonta kell 30000Ft befizetni az OTP-nek de miből?Mivel kettőjük nevén van a ház elkell osztani mindent de ő nem hiszem hogy bele egyezne!Jah és még valami van egy Mamám aki apai mama! Állandóan biztatja hogy ígycsináld a családdal úgy csináld meg hasonló( csak egy előző délutáni beszélgetésből pl=Apám:Nincs kit vinnem betonozni kit vigyek?

Mamám: Hát vigyed a gyereketek betonozni! a gyerekeket hát normális? most őszintén?!

Ebből van elegem állandóan ideges rajtunk tölti le kiabál csak a ház úgy visz hangzik tőle.Nincs hová mennem el innen egy nyugodt és békés helyre Anyósomékhoz nem megyek mamámékhoz nem megyek mert nincs hely, házunk nincs még a barátommal hova menjek? Mit csináljak? Segítsetek kérlek

Egyetértek. Sajnos nem vezet semmire az "üljünk le és beszéljük meg" módszer. További veszekedések, vádaskodások, sértődések forrása csak.

Ha elköltözöl és látják, hogy jól megy a sorod, akkor se. Tűrj amíg tudsz, aztán költözz el, amint lehet. Nem azt mondom, hogy szakítsd meg a kapcsolatot a szüleiddel, csak éld a saját életed. Tapasztalatból mondom, hogy az ilyen szülőknek akkor se lehet megfelelni, ha a párod lenne az angol trónörökös, te pedig az idei szépségkirálynő, vagy amit akarsz.

sziasztok'

Nekem se fényes a helyzetem. Sajnos 30 évesen a szülőkkel élek, és most nincs munkahelyem se.

Sikerült az utolsó ECDL vizsgám, és most úgy néz ki,hogy egy darabig nővéremékhez költözök,mert Pest közelében sokkal több esély van arra,hogy álláshoz jussak. Itt , Miskolc fele rossz a helyzet, egyre több a munkanélküli. És anyámmal nem valami jó a kapcsolatom, néha nagy vitáink vannak, nagyon beleavatkozik a dolgaimba, átlépi a határt, úgy kezel, mintha tinédzser lennék. Szeretnék külön életet élni, csak jönne össze pár dolog.

Sziasztok!

Nekem is hasonló a helyzetem:( sajnos.

Szüleimnk nagyon sokat köszönthetek az életben mert mindig mindehol segítettek csak egy szó kelett és már ugrottak is.

De ugyanakkor mostanra már úgy kezelnek mint egy óvodás, a barátommal akivel lassan 1 éve vagyok együtt teljesen mindegy mit csinálok, csinálunk.Próbálnak irányítani,de felnőtt vagyok és van önálló elképzelésem...

Eddig az volt a baj hogy sokat vagyunk nálunk mindig ott van, mostanra inkább én megyek hozzá mivel egy településen lakunk 10 perc gyalog is az út, de amikor hazamegyek akkor látom hogy ideges, feszült, Barátom is kijelentette anyum viselkedése miatt inkább nem jön hozzánk. Mikor otthon voltunk akkor fogták és elvonultak be a szobába nagyon rosszul esett, ha a barátommal vagyok akkor mindig mi vagyunka rosszak akár mit is teszünk vagy csinálunk.

Ha nem jön fel a párom akkor azt mondják mert emberszámba se nézi őket ha feljön akkkor meg aza a baj. ilyenkor mit lehet tenni?

A jövönkre és a kapcsolatunkra gondolva lakás vásárláson gondolkozunk de ilyen válság helyzetbe sajnos a hitel lehetőség is nagyon nehéz.

Mindketten tisztességessen dolgozunk a párommal és mégsem vagyunk jók.

Én rengeteget segítek otthon eddig is mostanra is segítek amikor csak tudok de mióta a párommal is együtt vagyok szeretnék azért vele is többet lenni, mert a munkabeosztás végett nehéz.

Próbáltunk már leülni velük de abból mindig csak nagy vita lett.

Valaki tud erre mondani valamit?

A beszélgetés sokmindent megoldhat, de nem mindenkinél válik be. Nálam pl. az volt a probléma - az én részemről -, hogy hamar felkaptam a vizet. Valaki megkérdezte: ha nem tudok higgadt maradni, és felnőtthöz méltóan viselkedni, akkor miért várom el, hogy úgy kezeljenek? Igaza volt. Erőt vettem magamon, nem fortyantam fel - igaz, ettől még ugyanúgy óvodásként kezelnek, de már nem úgy viselkedem, és bizony sokszor okozok meglepetést 1-1 érett, megalapozott kijelentéssel. :)

Szerintem ilyen ügyekben nem igazán lehet tanácsot adni: mindenhol vannak problémák, és nincs 2 egyforma helyzet, ill. megoldás. Nincs mindenkinek beváló "recept"!

Remélem, sikerül megoldást találni!

Lehet, hogy irigyelnek valamiért. Például a barátod miatt, aki megbecsül téged. Vagy mert tanulsz és vinni akarod valamire. Lehet, hogy nekik nem adatott meg, vagy féltékenyek, hogy te magadnak meg tudod teremteni a későbbi biztos hátteret.

Sajnos a tapasztalat beszél belőlem és hadd ne írjam le a koromat. Fel a fejjel, menni fog, nekem elhiheted.

Amint alkalmad adódik rá, költözzetek össze a barátoddal, ha látják, hogy jól működik a kapcsolat, szépen boldogultok az életben, bizonyára megváltozik Rólatok a véleményük.

Viszont amíg rájuk vagy szorulva, próbáld meg tűrni a stílusukat, megváltoztatni úgysem tudod őket. Ne vitatkozzatok velük, ha kötözködni akarnak, ne vegyétek fel a kesztyűt.

Szeretném, ha írnál róla, hogy változott-e már a helyzet?

Én csak annyit fűznék hozzzá, hogy általában mindíg aki jó szivű és jót akar a másiknak az a rossz. Nem mindíg történnek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy költözz el otthonról, tudom nem könnyű a mai világban, de másképp kikészülsz idegileg.

Nem értem, hogy az ilyen szülő minek vállal gyermeket, ha ennyire elfogult mindennel szemben!

Hallotatok már olyanról ,hogy a saját szüleid és testvéreid rosszat akarnak neked és a barátodnak?

Sokszor nyilvánitják ki a rossz kívánságukat!PL:REMÉLEM A BARÁTODAT MAJD JÓL MEGBÜNTETIK.,vagy meghuzzák a vizsgán,vagy hogy ez vagyaz legyen...STB.(tisztázzuk a barátom nem csinál semmi rosszat)!Legtöbször mi vagyunk a rosszak,a szemetek!De ha valamilyen segitség kell a szüleimnek (anyagi vagy más fajta) akkor persze a páromhoz fordulnak,de akkor is úgy tesznek mintha megkéne köszönni a páromnak hogy segithet a szüleimnek!!!Nagyon lenézik,pedig nincs miért!Mindíg bele kötnek,még abba is hogy milyen cipőt hord!PL:Apámnak csak az a régifajta egyszerű bakkancs a cipő télre,de a párom vett egy tépőzáras art-ot azt is hallgattam hogy milyen szar!mindíg minden baj!Azt se lehet mondani,hogy azért mert féltenek vagy ilyesmi mert velem is világ életembe így bántak!MINDÍG ÉN VOLTAM A CSALÁD FEKETE BÁRANYA!!!sokat macerálnak engem is!Őket semmi nemérdekel!Dolgozok ,mellette tanulok,30.000ft keresek ebböl haza adok 15.000

fizetem a tandíjamat ,napközbe a kajámat,a tankönyveimet stb... (ha a párom nem segitene ki nem is tudnék meglenni,de ő a rossz!)

Délelőtt dolgozok ,délután sulizok este vagyok vagy 2 órát a barátommal,ha össze tudjuk egyeztetni,de ezért is mindíg azt hallgatom hogy csavargok!!Már bulizni ,és máshova se járunk,hogy ne legyen itthon duma!Nem tudom hogy mit tegyek,csak én vagyok ilyen helyzetbe,vajon miért ilyenek velünk?