Családban vagy egyedül (beszélgetés)

Ez egy bántalmazó kapcsolat. Ha valaki a másikat porba tiporja, az pofon nélkül is bántalmazás.

Én ezt gyerekként megéltem, az apám az a fajta volt, aki a saját egóját úgy növelte, hogy a másikat lehúzta (messze nem ilyen durván, mint a fórumindító férje). Amikor szétmentek 10 éves voltam, és örültem, hogy végre vége az elnyomásnak, felszabadultunk. De sajnos túl sokáig volt ez a minta, és emiatt később én is maradtam pocsék kapcsolatban azért, mert mindenáron meg akartam javítani. Kedves Egyanyuka84 egy dolgot gondolj át, hogy szeretnéd-e, hogy a gyerekeid ezt a fajta viselkedést lássák normálisnak, hogy ezt tanulják meg, és a későbbiekben ez legyen nekik a minta. Én úgy látom, hogy az elköltözés lehet, hogy most még nem lehetséges, csak úgy fél év múlva, de addig nagyon sok mindent el tudsz intézni, fel tudsz készülni tettekkel (külön bankszámla, apukáddal egyeztetni, átgondolni a tennivalókat, kiszámolni a pénzügyeket, ügyvéd, ha kell válás indítása, és lelkiekben is.) A házból sem tehet ki egyik napról a másikra, akkor sem, ha az övé.

Candytuft!Köszönöm😘

Többiek miután ez lett a téma:

Nehéz erősnek,határozottnak lennie egy olyan helyzetben amilyenné a betegségem taszított és még beléd is rúgnak.

Nem elég azon aggódni,hogy jaj csak sikerüljön a műtét hanem még ezt az idegbetegséget is kapod.

Ebben a helyzetben annyira összelehet törni belül,hogy nemtudsz az a határozott ember lenni aki egyébként vagy.

Ha lenne munkám,egészségem többre értékelném magam és ezàltal erősebb lennék de egyelőre egyik sincs és így nehez önbizalommal telinek lenni.

Amúgy pont ez a bajom,ha a pénz probléma amit szerintem már magának csinál nem lenne egy olyan pasi lenne akire minden nő vágyik.

Külsőleg 10/10es romantikus,kedves,vicces jókat lehet beszelgetni vele szóval ez az oldala az amit tenyleg szeretek..de ami most van es ami előjön nála rendszeresen teljesen kifordítja magàból konkrétan mintha 2 külön emberrel élnék együtt.

Na es ezért vagyok még itt mert van az a masik oldal és tudom ha változni tudna ez a felfogása boldogok lehetnénk de sajnos egyre inkább haladunk afele,hogy kiöl belőlem minden reményt és ha rendes is minden pillanatban attól félek mikor valtozik meg újra..

Szóval igen én csaladcentrikus vagyok de ha ez így megy nemfogok tönkre menni mert a gyerekeknek szükségük van rám.

Nagy marhaságokat írsz te! :((

Már miért kellene együtt élni egy nem jó emberrel? Nem a sötét középkorban élünk már...

Ha nem bántalmazza a férje, akkor ezzel a helyzettel, ezzel a férfival kellene megtanulnia - már csak a gyerekek érdekében - is együtt élni. Fel kellene nőnie a feladathoz. Határokat meghúzni, tiszteletet kiharcolni...nem elválni...

Tudom,ezzel nem sokra mész,de az első gondolatom ez,hogy jajj,ezt még olvasni is szörnyű volt..nagyon sajnállak,meg is könnyeztelek. :(

virtuálisan átölellek!! Remélem,sikerül a műtét és a gyors felépülés,és szerintem utána fuss,és ne nézz vissza!

Amiket itt irogatsz,egy kis pszichológusi segítség neked se ártana!

A fórumindító véleményem szerint,elég tré helyzetben van..minden értelemben...gondolom nem a te hű de fain házasságodra kiváncsi,mert itt qva sokan a te helyedben sem lennének .

Nem, nem mindenkinek kell "azzal főznie". Ma már nem. Már nagyanyám is simán kidobta a semmirekellő férjét. Ő tényleg egy erős asszony volt, és szembement a családdal, amely szerint tűrnie kellene. Hát ő nem tűrt.

Ha nem bántalmazza a férje? Dehát bántalmazza. Vagy neked a bántalmazás abban merül ki, hogy veri apu anyut? Lelki bántalmazásról nem hallottál?

Nem, egy egészségesen működő családban közös döntések vannak. Nem apa vezeti a családot. Jézusom...

Elmegy valahova, és hoz neked valamit, és ez neked lényeges? Pfff....

Basszus, nem értem, de tényleg... Tényleg mást értünk a törődésen, szereteten.

Én pedig azt mondom, hogy egy ilyen pacáktól éppen a gyerekek érdekében kell elválni.

Mert ez nem családfő, nem apa. Hanem csak egy hatalmaskodó, kisebbrendűségi érzéssel élő egyed. Aki kihasználja, hogy hatalma van a nála gyengébben, kiszolgáltatottabbak felett.

És nem is kicsit pszichiátriai eset.

Az ilyentől menekülni kell.

Addig amíg nem fenyegetnek az otthonodból való kidobással, addig amíg nem kell rettegned a kötözködéstől, addig amíg meg tudod venni a gyermekednek a gyógyszert üvöltözés nélkül addig ne jelents ki semmit!

Persze, te erős vagy a fórum indító gyenge, váljék egészségedre, de nem tudod mit él át szerencsétlen!!

Ebben van igazság de csak akkor ha a férfi megadja a tiszteletet megbecsülést a nőnek és nőként, társként, partnerként, gyermekei anyjaként, felségként kezeli és becsüli. Hiszen a nő is így tud nőként funkcionálni és megélni mellette a női, anyai szerepeket.

Ha ez nincs meg akkor jönnek a bajok. És a fórumindító esetében vannak problémák rendesen.

Ez süket duma!

Nem kell mindenáron megjavítani mindent, ez a pasas pl. meg se érdemli! A gyerekek miatt... Persze! Sok esetben jobb a válás, nem sínylik meg annyira mint az együttélést.

Na jó, látom már hol a disszonancia.

Hol a csudában látsz te egy erős férfit a kérdező párjában?

Én csak egy önző dögöt látok, akinek jól esik aláásnia a párja önbecsülését, kihasználnia, hogy neki önértékelési gondjai vannak.

Ez nem erős férfi, ez egy undorító lény.

Aztán azt honnan veszed, hogy gyenge férjem van? El vagy te nagyon tévedve :-)

Nem, egyáltalán nem élnék úgy, ahogyan te, de ha neked jó, a te dolgod. Csak ne állítsd más elé követendő példaként.

Szerintem nem. A házasság az én verziómban nem háború. Sajnálom, de nem értelek.

Voltak dolgok ahol ő döntött, voltak ahol én, de legtöbb esetben megbeszéltük. És érdekes, mi is együtt dolgoztunk, tehát nagyjából együtt töltöttük az idő nagyobbik részét.

Viszont nem tudom értelmezni sem a családfő kifejezést, sem azt hogy "gondoskodik rólam". Tényleg nem tudom.

Viszont egyre inkább az az érzésem, hogy neked egészen más a felfogásod a párkapcsolatról, mint nekem. Ami nem baj, én elfogadom, hogy neked ez a jó, csak te is fogadd el, hogy nem mindenki szeretne úgy élni, mint te.

Már ne haragudj, de oldalakon át csak a magad kapcsolatát fényezed , ez a furcsa sokunknak...

Azt írtad, szeret a maga módján.

Engem a férjem ne a maga módján szeressen hanem szívből!

Magam módján a szomszéd macskáit szeretem.

Èrtem.

Fél év. Talán.

Az körülbelül 182 nap…

Neki 182 lehetőség arra, hogy azt mondja, menj el, mert nem tetszik az arcod, amit vágsz.

Neked 182 részlet, amivel az emberi mivoltod, önbecsülésed elértéktelenedésért fizetsz.

182 nap, amikor büntetve vagy a betegségedért.

Nem tudom… még leírni is isznyú. Ebben élni? Azt hiszem én el sem tudom képzelni!

Ok, te így élsz, neked így jó, de nem gondolom, hogy te vagy az etalon, és arra kellene buzdítanod mást, hogy úgy éljen ahogyan te.

Nekem például nem felelne meg az a párkapcsolat, ami neked megfelel.

Nem vagyunk egyformák. És a te felfogásod, hogy "hogyan éljünk együtt" baromira nem segíti a kérdezőt a saját nyomora megoldásában.