Csak szerintem hülyeség? (beszélgetés)

Én nem lehetek többet itthon, más városban járok egyetemre.

De amúgy persze , hogy nincs logika abban, amit mond, hiszen abban sincs logika, amit csinál.

Abban sincs logika, amit mond.

Egyszer az az indok, hogy ő dolgozik és felügyelet nélkül lennének a kutyák.

(Miért jobb a konyhában felügyelet nélkül bezárva lenni...)

És ha Neked igazad lenne, és többet lennél otthon, akkor Te felügyelnéd a kutyákat?

Nem tudom, mivel lehetne hatni rá.

Mások is dolgoznak, két kutya remekül elszórakoztatja egymást az udvaron. Már bocs, de nem mindegy már akkor, hogy egy kutya piszkát vagy kettőét takarítja el?

A bichon szegény előbb-utóbb neurotikus lesz, akkor majd az jön, hogy ez a fajta idővel megbolondul?

Nem lett ez jobb semmivel sem.

Ma megvolt a nagy " beszélgetés " : hát anyám elkezdett szó szerint hisztizni, hogy ő neki állása van hétköznap és mit gondolok én, hogy itt fogja hagyni a kutyákat az udvaron, felügyelet nélkül.

Aztán meg el kezdett pocskondiázni engem is, hogy nem tudok semmit és könnyen beszélek én, mert én nem vagyok sokat itthon.

Hát mondtam nem beszélek könnyen, de bele kell gondolni a kutyák alapvető szükségleteibe is.

Hiába, folyton a magájét fújta és közben ideges is lett, becsapta az ajtót.

Ennyit erről.

Budapesti bérlakásban kezdtem kutyát tartani, 14-15 évesen.

Folyamatosan van kutyám azóta is. Már 25 éve falun lakom.

Mivel a kutyám a társam, és mivel azt akarom, hogy jó legyen együtt és megértsük egymást (mert a kutya is úgy okosodik, mint a kicsi gyerek, ha beszélünk hozzá és ha mindig láthat minket, láthatja a gesztusainkat és a reakciókat), a bejárati ajtón van egy megfelelő kutya- és macskabejáró.

Már a második komondorom van velem sorrendben,és egy pumi keverék van mellette. Azaz egyik sem öleb, de ha olyan kedvük van, itt hevernek el a szék mellett. Bármilyen időjárásban.

Ezért nincsen szőnyegem, mert nekem az az élettelen textil kevésbé fontos, mint az "élő gyapjú". Van műanyag padló és meleg papucs.

De a komondor tudja, hogy télen, ha csúszik az udvar, vigyáznia kell rám. Ha elcsúszom, odajön és megtart, míg rá támaszkodva felállok. De el sem csúszom, mert figyel rám, és ha látja, hogy bizonytalan vagyok, akkor odajön mellém és bekísér.

Néha, ha szerelő érkezik, vagy valami miatt ki kell nyitni a kaput, akkor arra a rövid időre meg kell kötni. Ezt tudja és elfogadja, szépen odajön és engedi, mert amint az "akadály" elhárul, az első, hogy őt elengedjük.

Nem tudom, milyen örömünk lenne egymás társaságában, ha csak etetéskor látna engem.

Én még azt is el tudom fogadni, hogy valaki egy kutyát tart a kertben házőrzőnek, egyet meg bent házikedvencnek, oké, még elmegy. A kutyák falkaállatok, egymást közt felfogják, hogy van rangsor, maguk közt le is rendezik, ha az nem egyértelmű.

De könyörgöm, ha már bent van a kutya, akkor mi az, hogy az egyik helyiségbe be van zárva és ott van hagyva? És 2x mehet ki egy nap? Ez tényleg állatkínzás, igazi agyamentség...

Igen, ezen a problémán kívül jól vannak tartva.

Egy normális beszélgetést tartok én is szem előtt.

Több ajtó van, terasz, stb.

Úgy van megépítve, hogy a kutyát ahova betesszük ( konyha ), az udvarra nyiló ajtót zárni lehessen. A konyhának ezenkívül még van ablaka, nappali közti ajtója, stb.

ismerek olyat, aki nem engedi a kertbe a kutyáját, vagy csak a kert egy részébe megkötve, mert összeugrálja a veteményest és mindenhova odacsinál. olyat is, aki nem engedi be a házba a kutyát, mínusz 40 fokban sem

azért gondolom a kutya jól van tartva, nem kínok között szenved :) valószínűleg egy normál beszélgetés, hogy próbáljátok meg, hogy kint van, figyeltek rá, tanítgatjátok, mit ne csináljon, célravezetőbb, mint szó nélkül kiengedni mindig

Nem lenne sok értelme kinyitnom az ajtót, ha anyám két mozdulattal úgyis megfogja a kutyát, visszateszi a házba és bezárja az ajtót.

Elakarom intézni a dolgot, de úgy, hogy valóban megoldódjon.

Nem arról van szó, hogy rá kéne készülni időben, én sem akarom húzni az időt.

Mint már leírtam, jelenleg anyám hajthatatlan.

Ehhez hozzájárul az is, hogy a kert egyik részében még dolgozik egy munkás ( bár nem lenne köze a kutyákhoz ) , de amíg ez az aktuális helyzet, addig az a kifogása van, hogy " kint még dolgoznak ".

Miután ez a munkás is elmegy és végre nem lesz több mondvacsinált ok, akkor elfogom érni azt, hogy kiengedje a két kutyát az udvarra. Addig is azon leszek, hogy minél gyakrabban kint legyenek.

Szerintem ez mindenki számára egyértelmű, hogy ketten mindketten boldogak lennének.

Anyámmal is megfogom értetni, idő kérdése csak.

a másik kutya a kerti sloziba jár, hogy nem mocskol? :)

egyszerűen mondd meg anyukádnak, hogy kínzás az állattal szemben, amit művel, és a kutya is a másikkal érezné jól magát. most mindkettő magányosan elvan külön, nem lenne kézenfekvő megoldás, ha együtt lehetnének?

Nem hátrálok meg, ne aggódj.

A családi békét biztosan felrúgom addig az idő erejéig, amíg beszélek, mert anyámat zavarni fogja, hiszen legbelül ő is tudja, hogy helytelen, amit tesz, csakhát ez a kényelmes megoldás.

Engem nem érdekel, ilyen vagy olyan módon, de elfogom érni, hogy változtassak ezen, csak biztos akartam lenni benne, hogy jól látom a dolgokat. Ezért írtam ki a témát.

Én ezt nem tudom megérteni, hogyan lehet két kutya között különbséget tenni.. :(

A szomszédunkban pont ez megy, az egyik kint a másik állandóan bent, még a jó időben is, pedig ő szeretne akkor kint lenni.

Amelyik kint van, mindennap nyüszít este, mert ő is be szeretne menni.., télen pedig olyan rossz látni ahogy az ajtóban vacog, miközben a másik a meleg házban van.

Bár ezeknek eleve nem való kutya mert bánni nem tudnak vele. :(