Boldogság, fájdalom, pánik, depresszió és az újratervezés I. (beszélgetés)

Sajnos nem divat a pánikbetegség, genetikailag örökölhető, illetve "tanulható". A pánikbetegség a legfélelmetesebb pszichés zavaraink egyike. A váratlan rohamok ugyanis nemcsak halálfélelmet okoznak, de az esetek többségében szinte ellehetetlenítik a páciensek életét. Mivel a pszichológusok szerint lelki tényezők állnak a háttérben, utánajártunk, ez esetben milyen pszichés faktorokról lehet szó.A pánikbeteg személy állandó félelemben él. Nem csoda, hiszen tudja, hogy a pánikroham nemcsak hogy váratlanul súlyt le rá, de rendszerint iszonyú halálfélelmet hoz magával. A betegeknél ekkor olyan fizikális tünetek jelennek meg, mint az erős szívdobogás, a mellkasi fájdalom, a légszomj, az izzadás, a remegés vagy a látászavar. Egy-egy roham akár fél óráig is eltarthat, és érdekes módon nem az otthon biztonságában, hanem útközben: munkába menet, utcán, villamoson, bevásárlás közben éri a betegeket. Talán érthető, hogy a pánikbeteg személyek rövid idő alatt egy elkerülő stratégia szerint kezdenek el élni: ritkán mennek el otthonról, nem járnak társaságba, se vásárolni, azaz minél kevesebb időt töltenek házon kívül, hogy roham esetén ne kerülhessenek veszélybe. Ennek következtében nemcsak hogy izolálódnak, de sem az iskolában, sem a munkahelyen nem tudnak helytállni.

Kívánom, hogy sose legyen benne részed. Nekem volt, meggyógyultam.

Érzelmi dolgokban nekem "könnyen megy" az újratervezés... úgy értem, hogy könnyen el tudom fogadni, ha valaki elmegy, vagy már nem férek bele az életébe (mint barát/szerető/pár... stb.). Úgy értem; aki könnyen teremt kapcsolatokat, az ilyen szempontból áthidalja a gödreit... ilyen ez. Ebben én nem tudok segíteni... sajnos.

Az anyagiak az más tészta. Még nem hallottam hiteles sikersztorit a felkapaszkodásról a lecsúszottaktól; csak a lecsúszottakról mindenféle tévés nyavajgást tele logikai döccenőkkel (inkább oximoronokkal). Aki rám hallgat, az bármit megtesz azért; hogy ne csússzon le. Mert (hajlok arra, hogy kijelentsem): lentről, hathatós segítség / csoda nélkül, nincs visszatérés. Becsület, emberség, tisztesség... kit izgat? Nem tudsz értük kenyeret venni a boltban... :( Ne csússz le - és ezért semmi nem drága! Ennyi a titok... ;)

Sziasztok, en ezt nem ertem manapsag mindenki depresszios meg panikbeteg, mi ez valami divatbetegseg? Az emberek nem ismerik onmagukat ,nincs onbizalmuk, szukseguk van ra , hogy valaki tamogassa oket, hogy megmondja mas nekik kik ok valojaban, hogy szeressek oket mert ha nem szeretik oket akkor elvesznek . Ket eve vagyok egyedul es teljesen kiegyensulyozott vagyok, vannak barataim, tarsasagba jarok.

Onmagaval legyen tisztaba az ember, szerese onmagat, alljon ki onagaert. En is fogytam mar 10 kg t ket honap alatt, de egyedul alltam fel, ez a sajat harcom volt. Erosebb lettem. Emberek vagyunk, de hogy manapsag mindenki depis...ennek oka van. Magadnak akarj megfelelni ne masnak, ennyi embernek ugysem lehet. ONMAGADNAK KELL,BAR LEHET AZ A LEGNEHEZEBB :)

Szep napot

Sziasztok! Szívesen csatlakoznék a fórumba, mivel én is kifelé haladok a depresszióból (gyógyszert már 2 hónapja nem szedek). A mozgás rendszeressé tétele nekem nehezemre esik, sosem voltam sportos. Most épp itthon vagyok betegállományban (sima nátha), és nagyon egyedül éreztem magam, gondoltam, segítene, ha itt beszélgetnék. Szép estét mindenkinek!

Örülnék, ha reagálna valaki, és kicsit beszélgethetnénk.

Tipikus magyar mentalitás...

Avagy hogyan húzzunk le mást...

Először is ha mindenki más nem azon a véleményen volt mint én akkor van benne valami igazság h én láttam rosszul. Akkor ennyi erővel a szüleimet is tagadjam meg?

Nem gxőzött megbsenki, én magam gondolom így hosszas beszélgetések után.

Nem egy nap alatt változtam ennyit. A cikk megírása és megjelenése között több hét telt el, ezalatt túl vagyok már 3pszichológiai terápián és egy pár meditációs órán.

Sziasztok!

Már sokkal jobban vagyok. Sok energiát kell bele fektetni abba, hogy jobban legyek. Már 1000x jobban vagyok, gyorsan le is kopogom.

Segít az edzés, az emberek közé menés, hogy nem lustulok itthon, hanem bejárok minden órámra az egyetemen, hogy mindig elfoglalom magam és nincs időm a sok rossz dolgon gondolkodni. Ezek már így vannak, megtörténtek, kialakultak stb... már nem tudok rajta változtatni, azon viszont igen, hogy ezután milyen lesz az életem.

A Páromat nem fogom elhagyni, mert szeretjük egymást és bár nem állt mellettem, nem azért nem állt, mert ne szeretne, hanem azért, mert nekem jót akart. Úgy szintén a szüleim. Meglehetett volna oldani is azt a ,,problémát" amit én akartam, de sajnos úgy hozta az élte, azt csak én láttam jónak. Talán majd idővel bebizonyosodik, hogy tényleg jó volt, hogy rájuk hallgattam.

Pozitívan nézek szembe a jövőmmel, van egy csodás Párom, akivel minden úgy néz ki soha nem volt ennyire harmonikus a kapcsolatunk, mint most. Mert nem csak Ő kell hozzá, hanem én is... és persze, hogy ő sem úgy áll hozzám, ha én is 180 °-ot változtam. Szeretem suliba járni, készülök a második nyelvvizsgámra, van hol lakunk, van mit ennünk, szeretjük egymást, süt a nap, jön a Húsvét...mi kell még??? :)

Kívánok mindenkinek nagyon sok boldog és kellemes ünnepeket!

Már oviba is ingáztam, tehát 31 éve. Ez a hoxázás viszont jó elfoglaltság buszra. Vidéken a szakmámban nem tudnék elhelyezkedni, vagy ami munka lenne, töredékét fizetné.

Tök jó beszélgetni Veletek!

A cikk írója vajon miért nem csatlakozik a beszélgetéshez?

Anie79! Reggeltől estig dolgozni iszonyú megterhelő lehet, elhiszem, hogy így semmire sincs idő, még talán kedv sem, egy ilyen kötöttség nagyon sok energiát kivesz az emberből.

Tudod mit kéne tenned? Elhagyni a párodat, mert csak lehúz téged, nem visz előre.

Összeszedni magad, kitartást gyakorolni, önismeret fejleszteni és nem feküdni egész nap, siránkozva, hogy de szörnyű az élet. Nem tud itt senki Neked segíteni, ha Te nem akarod, nem változtatsz..mások is átmentek borzalmas dolgokon, pánikbetegségen, mégis meggyógyították magukat, ráadásul gyógyszer nélkül,de persze könnyebb hagyni, hogy menjenek a napok és szenvedni tovább...Annyi, de annyi ilyen ember van ezen a fórumon és a legtöbb meg se próbál kijönni belőle....

Szia Szilvi!

Elgondolkodtató amit írsz, köszönöm, és lehet benne valami. Én is tudom hogy gondolkoznom kellene, hogy hogy oldjam meg a problémáimat, a "modell" bennem van, de jelenleg felkelni is alig van akaraterőm. Tehát hiába van bennem a modell, ha nincs hozzá motiváció, akaraterő, ha az élet már csak szenvedés, és feladtam az egészet. Valami tipp esetleg?