Bölcsi 2 éves kor alatt (beszélgetés)
Jaj, rossz lehet hallani a sírását. De legalább azt is hallod hogy abbahagyja. Egyébkémt a leírtak alapján nagyon ügyi. Legalábbis én kiegyeznék ennyi sírással! :)
Jaj, rossz lehet hallani a sírásá. De legalább azt is hallod hogy abbahagyja. Egyébkémt a leírtak alapján nagyon ügyi. Legalábbis én kiegyeznék ennyi sírással! :)
Sziasztok! Na, csütörtökön, pénteken már ott aludt.
Reggel nagyon sír, szerdán mikor mentem érte délben sírt, csütörtökön 1,5 órát sírt egy folytában reggel, mikor ott hagytam. Aztán megebédelt, és lefeküdt aludni. Magától ment az ágyához. Pénteken, ahogy bekanyarodtunk a bölcsi elé, már sírt. Zokogott, a gondozónők úgy fejtették le a nyakamról. Na, ez kegyetlen volt.
Aztán hallgattam, kb 5-10 perc alatt megnyugodott.
Hát szóval haladunk, de ez nagyon nehéz lelki folyamat mind a kettőnknek.
Hogy sikerült? Remélem minden oké volt! :)
Ma fogom először ott hagyni 1 órára a bölcsiben. Ha jól megy, ebédre is.
Jajj , én azon is aggódom hogy nem fog e szenvedni hogy éhes, ha valamit nem eduik meg...
Ne aggódj, a kisfiam a 2. hét keddjén aludt ott először :) Az ebéd az más dolog, a mai napig hadilábon áll vele, és sokszor meg is értem, mert elég "cifra" dolgokat tudnak főzni. Van hogy csak reggelit és uzsonnát eszik, aztán otthon jól bevacsorázik :)
Hú, mintha csak magamat hallanám! :)
Kíváncsian várom a fejleményeket!
Perpill a 3. nap után elképzelhetetlennek tartom, h a gyerekem megegye az adagját ebédre és hogy ott aludjon. :)
Nekem az volt mókás, mikor rájöttem, hogy a gondozónők bármikor el tudják altatni a piciket. Mi a mai napig nem tudjuk elaltatni, csak ha ő akarja.
De jó! :) ezek a gondozónénik tudnak valamit! ( remélem a miénk is)
Majd írj még hogy alakul :)
Akkor, amikor átölelte, abban a pillanatban nagyon megkönnyebbültem. Azt hittem ezek a dolgok fájni fognak, de nem! :)))
Sziasztok! Hát túl vagyunk rajta, kb másfél órát voltunk. Nagyon szimpatikus a gondozónő, Viki az első 5 percben átölelte a lábát, később puszit is adott neki. Hm... Hihetetlen volt, mert közvetlen a lányom, de ennyire egy vadidegennel sosem. Mintha nem most találkoztak volna először. Ki tudja, lehet, h nem is. ;)
Sok sikert holnapra, majd meséld el molyen volt az első napotok! :) Én szívesen megyek vissza dolgozni, de ha rajtam múlik csak később mentem volna.
Nekem ugyanezek a félelmeim vannak. Ezeket a gondozónénikkel is szeretném megbeszélni majd.
De jó olvasni, Tüncyke, h pozitív fordulat van :) Mi kedden kezdünk, teljesen kivagyok.
Amúgy abban biztos van igazság, h aki szívesen megy vissza dolgozni, annak könnyebb. Hát én nem! Abszolút nem hiányzik.
Én nem a gyerek miatt aggódom, be fog tudni szokni, mert elég nyitott kislány idegenekkel is, hanem engem kiborít a tudat, h innentől egy nevelő többet lesz vele, mint én. Meg hogy fogják e szeretni? Bízni fog e bennem? Nem fogja jobban szeretni a gondozónőket, mint minket? Ááááááá....
Most olvasom még csak ezt a válaszod. Szuper jó, minden rendben lesz akkor vele! :) de jó
Jó azért ezeket a pozitív dolgokat olvasni, hát én izgalommal várom már a bölcsi kezdést. A betegségek valóban hozzátartoznak sajnos.
Jaj, sajnálom hogy nehezen megy! Én ugyanettől tartok. Nekem még szopizik is, alváshiz is, de nagyon kell elalszik anélkül is. Nehéz menet lesz és csak 16 hós lesz akkor az én pici fiam.
Remélem nálatok csak hosszabb idő kell hogy beszokjon. Legyél erős, kitartás. Írjál majd hogy alakul tovább. :)
Köszönöm a bíztató válaszodat! :) Ma volt a 7. napunk, és végre pozitív változás történt! :) Igaz reggel még nagyon sírt, már a parkolóban is, tudta hogy hova megyünk, de aztán napközben már azt mondták, fele annyit sem sírt, mint eddig. Enni is evett egy keveset, és el is tudták altatni, igaz így elsőre csak félóra sikeredett. Viszont ébredés után sem sírt, mikor mentem érte is jókedvűen fogadott! :) Remélem a kezdeti nehézségeket letudtuk.
Nekem nehezebb volt a munkahelyre vissza-illeszkedni mint a gyereknek a bölcsibe beszokni :) 21 hónaposan kezdtük a bölcsit, és szerencsére szeret járni azóta is. Ha eleve társaságkedvelő, extrovertált a kisgyerek (mint a mi kisfiunk) , akkor természetesen könnyebb, de a mi bölcsinkben a félénkebb gyerekek is előbb-utóbb beszoktak, senkiről nem tudok akit ki kellett volna venni. A mi életünket inkább a betegségek nehezítették meg, többet volt beteg az első 6 hónapban mint előtte egész életében :( De ez sajnos a közösségbe szokás része.
Szia! Ne aggódj, pár nap alatt senki nem szokik be teljesen. Nálunk volt olyan pici fiú, akihez még a 3. héten is ( 2 hetes a beszoktatás) be kellett hívni az apukát (apuka készenlétben volt a bölcsiben egész nap) mert sírt az alvásidőben. Aztán beszokott, csak lassabban. Úgyhogy ez nagyon változó. Olyan kislány is van, aki egyszerre kezdett a fiammal ( tavaly szeptember) és a mai napig keservesen sír mikor elmegy az anyukája. A gondozónők szerint fél óra is eltelik mire megnyugszik szegénykém. Utána viszont szépen eljátszik a többiekkel.
Én leszek az ellenpélda, sajnos. Az én kisfiam jelenleg 20 hónapos, első gyerek a családban. Sokat voltunk kettesben pici kora óta, mert apa messze dolgozik, és keveset van itthon. Nagyjából én voltam mindig az egyetlen biztos pont az életében. Nagyon érzékeny baba volt, nagyon anyás is, de az utóbbi időben már én is úgy vettem észre, hogy nagyon nyitott és érdeklődő, barátkozós lett. Szinte itthon már unta magát. Nekem adódott egy lehetőség, hogy most szept. 1el mehetek dolgozni, de új munkahelyre, mert költöztünk, így örültem, hogy ebben a városban sikerült, ahol lakunk. Egyértelművé vált a bölcsi. Tavasszal be is írattam, nemrég kezdtük el a beszoktatást. Első nap együtt egy órát voltunk. Csodás volt, úgy ott hagyott, hogy csak lestem. Ezen felbuzdulva 2. nap elmehettem félórára. Azóta is baj van. Az anya hiány. Az én kisfiam keres, sír, (beszélni még nem igen tud), hüppög, zokog, néha kicsit megnyugszik, majd kezdi előlről. Nem játszik, csak nézi a többieket, nem ül le velük enni, egyáltalán nem működik együtt. Pedig érdekelné, de nem megy. Ma volt a 6. napunk. Már másfél órára hagytam ott, sírva válunk el, és úgyis fogad. Pedig elbúcsúzok, mondom hogy jövök vissza!! Értelmes gyerek, de ilyenkorra már elönti az agyát a kétségbeesés. Én azt látom, hogy a többi gyerek boldogan játszik, szépen ülnek esznek, jó néha van 1-1 sírás, de átlag mindenki beszokik pár nap alatt. Nah, az én fiam nem. A gondozónő szerint van ilyen is, idővel majd megszokja. Jah... én pozitív voltam, most is így állok hozzá, biztatom, vigasztalom, mesélek jókat a bölcsiről, hogy lehet játszani, stb. Mióta elkezdtük, újra rosszul alszik, nehezen alszik el itthon is, és nagyon nagyon nagyon anyás lett, matrica üzemmód. Már régóta nem szopik, 11 hósan hagytuk abba. Most ott tartok, hogy a jövőhéten kezdenék dolgozni, de már jeleztem, hogy ki is venném azt a jövő hetet szabadnak. A gondozók szerint is szükség lesz rá... Nem tudom mi lesz velünk.
Köszönöm a választ! Kettősség van bennem, mert a munka is hiányzik kicsit, de még az anyaság az ővele foglalkozás erősebb. Mindenesetre úgy megyünk majd, hogy minden szuper és jó lesz. :) és majd kalakul. Ha minden jól megy 6 órában dolgozom majd egy darabig. :)
AZt figyeltem meg, ha anyuka maga is szívesen megy vissza dolgozni, akkor a gyerekkel sincs gond a bölcsiben. Ha anyuka nem szívesen megy vissza, inkább csak anyagi vagy valami egyéb kényszer miatt, akkor a gyerek is megszenvedi. Hiába próbálja valaki azt mutatni a gyerek felé, hogy a bölcsi jó dolog, ha legbelül nem így érzi.
Szerintem a bölcsi jó dolog, mind a három gyerekem volt bölcsis, 24, és 21 hónaposan mentek, semmi gond nem volt velük, örömmel mentek. Na jó, néha reggelente előfordult egy kis pityergés. Arra viszont fel kell készülni, hogy az első évben sok betegséget összeszednek a többi gyerektől.
Köszönöm a válaszokat, történeteket. Kíváncsi vagyok továbbra is akik írták hogy mist mennek majd hogy alakul. :) meg mindenkire, történetekre, vékeményekre, tanácsokra, praktikákra. Na és félelmekre...nekem abból több is van. :( pl. Mi van ha nagyon sír, itthon is ha apával van, olyan vígasztalhatatlanul tud sírni szegényem, hogy levegőt is alig vesz. Ilyenkor persze rögtön a bölcsi jut eszembe, hogy mi lesz. De tudom ez csak ottfog kiderülni hogy reagál. Csak az ember lánya sokszor rémeket lát... :)
És ez még csak egyik nagy félelmem..hajajj
:) aranyos. Köszönöm, bízom benne.
Igen, próbálom felé nem mutatni és addigra lerendezni magamban, mire megyünk.
Én kisfiam márciustól bölcsis és most Julisban töltötte a kettőt..ha beadom még van egy színészi sírás amin már csak nevetünk,ugyanis ahogy kilépek a látókörből,csak a nagy semmit hallom:-)
Állítólag többször oda rohan a dadusához megölelni napközben..jókat eszik,nagyokat alszik,szeret ott lenni.
Kislányomat anno 23hónaposan adtam be..vasárnap már azt kérdezte mikor lesz bölcsi:-)
Szóval nem lesz gond,neaggódj!:-)
Ha rajtad látja a kétségbeesést, félni fog. Ha nem mutatod, mint minden ilyen korú gyerek, ismerkedni fog...
Köszi:) igen, a szoptatást tervezem folytatni. Itt 10 napos a beszoktatás. 3. nap kell először otthagynom rövid időre. De azt mondták gyek függő lesz. Izgalommal várom...
További ajánlott fórumok: