Bakancslista vs. unalom (beszélgetés)

Senki nem tudja, mennyi ideje van még hátra. A bakancslista nálam a mindennapok része. :)

Nekem ha már csak egy hónapom lenne hátra mindenképpen valami jócselekedetet hajtanék végre. Tehát eladnám a házat és a pénzből segíteném azokat az embereket, akik kéregetnek az utcán, vagy csak fekszenek egy matracon az aluljáróban. Elhívnám őket étterembe. Azt szeretném ha nekem köszönhetően lenne egy kedves, kellemes pillanat az életükben, amire emlékezhetnek, egy finom ebédre, egy kellemes órára, amikor ők is átlagemberek lehettek és elfelejthették mindennapi gondjuk, hátrányos helyzetüket. Én ezt tenném ;)

Nekem is van bakancslistám, érdemes csinálni.

Ja! Nagyon fárasztó. D

Az idézett történet nagyon igaz. Bár a sört nem szeretem, aki igen, annak lám az is beleférhet! :)))

Ez a netbarátnő behúzhatná a kéziféket. :(

ez a "befőttesüveg" nekem nagyon tetszik

Hogyan nem tud az unalom beférkőzni a hétköznapjainkba?

Akadnak „lerágott csontok”, amiket újra és újra „megrághatunk”, mert mindig marad rajtuk valami „harapnivaló”. Talán ilyen a kérdés a: Mit kezdenél az életeddel, ha megtudnád, hogy mindössze egy hónap van még hátra belőle?

Ugrás a teljes írásra: Bakancslista vs. unalom