Babát várok, de nem tarthatom meg, mert már van négy szép és... (beszélgetés)

Köszi szépen, hogy ezt leírtad, én nem is gondoltam, hogy az a célod, hogy pálcát törj FI felett. De lehet, hogy mégis sikerült. A belső érzelmi vívódás az valóban átfedés, jó, hogy most leírtad. FI posztjaiból egyértelmű, hogy nehéz neki.

Nem akarom szétoffolni a témát, ezért priviben írom meg, hogy miért gondolom azt, hogy egy személyes történet nem feltétlenül segít.

Tudja ő mi a "helyes" út,,felesleges alig burkoltan nyomasztani.

Ismerem én is a mondást"ahol jut egynek ott jut kettőnek is",,ettől függetlenül ezt sem lehet a végletekig fokozni.

Az hogy kinek mennyi az elég maga tudja.

Maradjunk annyiban ,,mindenki jót akar.

Együttérzéssel.

Igen van munkája.

De közel az ötvenhez, 5 gyerekkel nem biztos, hogy tudja tovább csinálni. Illetve a munkáltató akarja-e alkalmazni.

40-es 4 gyerekesként van munkája, írta. A mostani helyzetéhez képest nem romlik a helyzete.

Saját tapasztalat sajnos csak az ellenkező oldalon van. :(

Az is máséval csalán verés, ha biztatjátok, vetesse el nyugodtan, mert ő él együtt utána a döntése súlyával.

Amúgy igen, ő dönt, mi csak véleményezünk.

Ha egy szóval kéne elmondanom, hogy nekem mi jön le a hozzászólásaidból, akkor az a felelősségtudat lenne.

Nincs tökéletes döntés, nincs univerzális jó és rossz, csak egy adott élethelyzetnek megfelelő, számodra helyes döntés van. Te tisztában vagy magad és mások határaival.

A gyász és lelkiismeretfurdalás természetes egy ilyen komplex érzelmi helyzetben, az lenne a furcsa, ha nem így élnéd meg, és azt jelzi, hogy mások érzelmei is fontosak neked. A leírtakból úgy érzem, hogy ha más döntést hoztál volna, akkor nem tisztelted volna a saját határaidat.

Szívből kívánom, hogy maradjon meg a bizalmad a döntésed helyességében. A fekete napokon is. És adj magadnak időt a feldolgozásra.

Köszönöm szépen!

Tudom hogy mindenki csak jót szeretne, és tényleg nekem kell dönteni. Sajnos tudom jól, hogy a családnak sem tenne jót egy újabb kisbaba. Szeretném a gyerekeimnek a lehető legjobb gyerekkort és segítséget megadni,hogy majd ők maguk is ezeket az elveket vigyék tovább felnőtt korban. És ahhoz,hogy biztonságos anyagi feltételek legyenek, kell az én munkám is a családi kasszába. Így van az,hogy nem kell gondolkodni a nyaralás megvonásáról és egyéb szórakozás/fejlesztés ára is ennek köszönhetően van megteremtve. És igen, munka mellett kell tanulni a gyerekekkel, fejlesztésre hozni - vinni a kicsit,jár a nagy lányom táncra... Nem varrhatom mindezt a férjem nyakába. Semmiképpen sem tarthatom meg, de lesz egy fekete nap a naptáramban.:(

Igen, 45 évesen ma már egyre többen vállalják az elsőt vagy a másodikat.

De nem az ötödiket.

Tudom, könnyű mondani, de ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Már az is szép, hogy 4 gyereket neveltek.

Én nem lettem volna rá képes.

Bocsánat. Nem nekem válaszoltál, de azért reagálok.

Tulajdonképpen nem is akartam hozzászólni, mert nagyon érzékeny téma. Ráadásul azokból, amit idáig megosztottál, számomra úgy tűnik, hogy ez a baba nem meggondolatlanságból fogant. Sajnos van ilyenre példa bőven, mármint a felelőtlenségre. De nem is ez itt most a központi kérdés.

Olvasgatom a hozzászólásokat. Látom, hogy valamiféle vita is kialakult abból, hogy a gyerekekre mennyire tartozik az, hogy a baba megszülessen-e vagy sem.

El tudom képzelni - mivel írtad, hogy 9 hetes, korai terhességről van szó - hogy a gyerekeid esetleg nem is tudnak a terhességedről.

Nem is mondom, hogy én mit tennék, ha velem történt volna. Mivel nem vagyok a helyedben, átérezni sem tudom teljes mértékben. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennék együttérző. De igazán csak az képes erre, aki ebben a cipőben jár.

Tudom, hogy mindenki - bármilyen tanácsot is adott - azt jóindulattal tette. Ezt nem vitatom. De - mint ahogy többen is írták - a te tested, a te döntésed.

És valóban: bárhogy is döntesz, érezd majd úgy, hogy jól döntöttél. Ehhez kívánok sok erőt.

Gondolom a logisztikát saját tapasztalatból írod.

Hogyan lehet 5 gyereket "menedzselni."

Ez a tipikus más ... a csalánt esete.

Ha majd lejár a gyed, a munkáltatók csak úgy kapkodnak egy ötvenhez közeli 5 gyerekes anyuka után.

Jajj, hát ezt nagyon túl lihegted. Még csak "véleményt" sem irtam. Csupán egy családi beszélgetést gondoltam bele a gyerekek korának megfelelően. Aki érti jó, aki nem, az is jó.

Szerintem a FI már döntött. Nincs jó és rossz döntés. Az ő teste, a ő családjának az élete. Ennyi.

45 évesen minden vagy, csak öreg nem.

Logisztika: ha megtartod a babát, és megszületik, gondolom elmész GYED-re. Ha most dolgozol, akkor abból jelentős időd szabadul fel, hogy akkor majd nem kell dolgoznod. Tehát igen, a baba gondozása elvesz majd időt a többi gyerektől, de az, hogy nem dolgozol meg egy csomót felszabadít. Kisgyerekkel amúgy is könnyebb a logisztika, mint munka mellett. Munkahelyről elég nehéz munkaidőben elszabadulni, babát viszont viheted magaddal, babakocsiban, hordozóban, tud közben nézegetni, aludni, üvegből vagy egy kendővel diszkréten letakarva magatok mellből is meg is tudod etetni.

Mire a GYED lejár (2 év), az mostantól 2,5 év, addigra legnagyobb 15,5 éves lesz, a második 13,5 körül gondolom, velül már számolhatsz úgy, hogy nem kell hozni-vinni őket, sőt a nagy akár segíteni is tud a kisebeknél. (Lányom osztálytársát gyakran gimis nagytesó hozza-viszi, majdnem egymás mellett van a két suli).

Nem konkrétan azt írtad, hogy a gyerekek döntsenek. Csak azt, hogy mondják el a véleményüket a témában. Vagyis mondják el, hogy ők hogyan döntenének. Ha az egyik gyerek azt mondaná, hogy ő nem szeretne kistestvért, erre anya elmegy abortuszra, érezheti úgy, hogy miatta vettették el, hiszen megkérdezték, mi a véleménye, és ezt akarta. Hiába a szülők hozták meg a döntést. (Persze fordítva sem túl jó, hogy bár én azt mondtam, hogy szeretném a kistestvért, mégsem tartották meg, akkor meg minek kérdeztek meg.)

Van egy ismerősöm, aki kiskorában eltörte a karját. Nem volt hajlandó egyedül bemenni a röntgenre, így az anyukája bekísérte. Utána tudta meg, hogy az anyukája terhes, és nem tartja meg a kicsit. Az ismerősöm gyerek fejjel magát okolta. Azt hitte, hogy azért kell megölni a kistestvérét, mert ő hisztizett, hogy egyedül nem megy be a röntgenre, ami ugye árt a magzatnak, így már nem tarthatják meg a babát. Te felnőtt fejjel tudod, hogy az anyukája azért ment be vele, mert már tudta, hogy úgysem tartja meg a kicsit. De egy gyerek nem gondolkozik ennyire racionálisan.

Nem vagy öreg,,hahó:))

Csak most zaklatott és szomorú.

Tedd amit tenni akarsz,,fejben az ember úgyis tudja,,maximum húzza halasztja.

Eszembe jutott az az ismerős nő, akinek nem lehetett gyereke. Felvették a kapcsolatot egy alapítvánnyal, és egy pár napos kisbabát sikerült örökbe fogadniuk. Nagy szeretetben felnevelték, már huszonéves a lány.

Nem akarlak rábeszélni, de ez is egy lehetőség.Tudom, hogy nagyon nehéz dönteni. Érzem abból, ahogy írsz.

Nekem is vannak gyerekeim, már több unokám is, boldog nagymama vagyok.