Az írások hatásai az életünkre (beszélgetés)

Elgondolkoztam ezen. Ha nem is tudatosan "példét véve"- jujjj ezt a szófordulatot de utálom! - azért egy-egy olvasmányélmény sokat adott.

Pl. gyerekkoromban a Doktor Doolitte megfogalmazta a számomra, hogy az állatok persze hogy tudnak beszélni, csak az emberi nyelv más.

A Vilma doktorasszony, Kertész Erzsébet lányregényesített életrajzi könyve csak úgy simán beépítette a, mai szóval, "üzenetet", hogy váltani, netán tanulni bármikor lehet.

És mindenekelőtt a Karinthy fordította Micimackó. Megtanít típusokat, gondolkodásmódokat felismerni.

Találjuk ki, hogy milyen írásokra gondolsz?

A gyermek házi feladatára, egy bírósági végzésre, egy újságcikkre, kiadványra, regényre, bevásárló listára?

Sokat olvastam eddig életemben, de nem tudok róla, hogy tanulságként bármit is beépítettem volna valahova.

Az olvasmányok lelki élményt szereznek, slussz.

Sokat olvastam eddig életemben, de nem tudok róla, hogy tanulságként bármit is beépítettem volna valahova.

Az olvasmányok lelki élményt szereznek, slussz.

Jó lenne, ha egy kicsit jobban kifejtenéd, mire gondolsz, mert ez így nagyon általános.

Igen ritka az az írás, amely azt a belső boldogságot, békességet, elégedettséget adja, ami pl. a dalai láma arcán is látszik, akik tudomásul veszik azt, ami éppen van. Ha tudják, hogy nem érzelmekkel, hanem tettekkel kell változtatni azon, ami éppen zavar. Nem bosszankodnak, nem ágálnak, nem elégedetlenkednek. De ők alapjaiban így élik az életüket, és nem egy-egy írás elolvasása nyomán válnak ilyenné.

Az a fajta boldogság, amelyet egy örömhír, egy kellemes eseményről bekövetkezéséről szól, értesít, és amely nyomán az ember akaratlanul is nevetni, kacagni tud, azt igen, megkaphatjuk.

Áldás, ha az olvasás nyomán megnyugvást, belső békét találunk, de ez igen-igen közel áll az első variációhoz. Vagy megérinti a lelket, vagy elolvasás után megyünk tovább. Embertől függ.