Az igazság a szülésről (beszélgetés)

Szívemből szóltál.

Én szenvedtem, iszonyúan, sokáig mind a 4 gyerekemmel.

DE nem emlékszem a szenvedésre, csak a gyomrom összeszorul a dühtől, mind a mai napig amit az átélt beavatkozások miatt éreztem.

A fájdalom elszáll abban a pillanatban amikor kezedbe veszed a gyerekedet.

De a beleavatkozás okozta stressz örökre ott marad. Amikor a megváltozott tudatállapotodba "elsüllyednél" és együtt működnél az ösztöneiddel, kirángatnak az orvostudomány rideg és fölösleges beavatkozásai.

Én olvastam ezt a cikket, mielőtt szültem, meg most is. Érdekes módon, amikor a szültem, nem jutottak eszembe ezek a sorok (volt jobb dolgom), de utólag meggondolva bizony így csináltam, és nem bántam meg. Nagyon könnyű szülésem volt, bár betegen mentünk a kórházba, de ezt nyilván nem csak ennek a pár sornak köszönhetem.

Igaz ami igaz, nyomtam, mikor kellett, nem nyomtam, mikor mondták, hogy most ne, nem kiabáltam, nem nyögtem, nem volt hozzá erőm azt hiszem.

Bizony hallgattam a dokimra és a szülésznőre is (utóbbi gondolom tapasztalatból is beszélt) mert velem ellentétben nekik több tapasztalatuk volt e téren... Akkor még. :) Most sem csinálnám másképp, mint akkor.

Abszolút pozitív élmény volt, sokkal rosszabbra számítottam, mert egy csomó mindent elolvastam előtte. Mégsem mondom, hogy kár volt, mert jól sikerült az egész, így volt jó.

Én ezt nem olvastam eddig, de ha visszaemlékszem a szülésemre, teljesen igazat adok neki! Én nem tudtam sajna csendben végigcsinálni és a nyomások végefelé sokszor kiment a szusz!

Szerintem az az ember aki nem hallgat a dokikra, akármilyen beavatkozásról legyen szó, az csak saját maga ellen cselekszik, még akkor is, ha nem így gondolja!

Én próbáltam csinálni, amit mondanak, csak nem mindíg jött össze! :o)

Elolvastam a cikket is + amit irtál.. Ha az én szülésemet veszem alapul, akkor mindkettőben van igazság..

Lehet hihetetlen lesz, amit leirok, de tényleg igy volt..

Egyik részről mi a férjemmel két fájás közt (persze ketten voltunk csak a szobában) arról beszélgettünk, hogy milyen saját bizniszt kéne csinálni 2év után, mikor visszamennék dolgozni+ néha még nevetgéltünk is, fotókat csinált rólam két fájás között és még mosolyogtam is... Viccesen hangzik, de tényleg igy volt.. abszolút nem a fájásokra koncentráltam..

viszont, mikor fájt, akkor sirtam, nyögtem, néha szinte orditottam... de mikor elmúlt, akkor mintha mi sem történne hétköznapi dolgokról beszélgettünk.. Persze az más kérdés, hogy meginditott szülésem volt, és "csak" 4órát vajúdtam.. és fogalmam sem volt, hogy mire kell felkészülnöm, mi vár rám, mivel még sosem szűltem... + a szülésznő és az orvosom annyira pátyolgattak, hogy néha úgy éreztem, hogy nem is szűlni fogok...

Ja, még majdnem a szülés előtt pisilni is kikéretszkedtem... :-)))) Azt hitték viccelek:_)))

Lényeg a lényeg, nagyon fájt a szülés és én is sirtam, bőgtem, kiabáltam, de minden szülés más, és nem lehet összehasonlitani, hogy kinek milyen fájdalmai vannak és mekkora az ingerküszöbe..

Mindenkinek az enyémhez hasonló szülést kivánok!

Hát sajna én is császáros lettem a végén úgy hogy előtte 9 órát keményen végigvajúdtam, így rohadtul kifáradva léptem be a műtő ajtaján. Nagyon sz*rul voltam az utánalévő 2 napban, utána azonban már egyre jobb lett, 6 nappal később meg már simán főztem otthon. Én 3 héttel a műtét után már abszolút nem éreztem a sebemet...

Természetesen nagyon reménykedek benne, hogy a következőt sikerül természetesen megszülni, a császár utáni napon viszont még azt mondtam, hogy nekem tuti nem lesz még egy gyerekem...

Azóta azért meggondoltam magam.:)

Így szülés után olvasva elég nagy badarságnak tűnik a cikk: én is megígértem, hogy nem fogok ordítani, de ordítottam! Megígértem, hogy mindig azt teszem amit mondanak-ez sem ment, sajnos! Egyszerűen nem voltam magamnál a fájdalomtól! Én is olvastam elég sok mindent a szülésről, tudtam, ha nem úgy teszek ahogy kell, ki fogok fáradni, és nem marad erőm a végére, MÉGSEM MENT! Az első két tolófájásnál a közelben sem volt orvos. Mire jött a harmadik, már látszott a baba feje, és egy kitolással kint volt a baba, úgy, hogy szinte alig nyomtam!

Szerintem mindenki ösztönösen azt teszi, amit kell, és ami a hasznára válik!

Nekem öt gyermekem van hármat simán szültem az utolsó császár volt. (ikrek far és haránt fekvéssel)

Mindegyik terhességemet jól viseltem és 40. hétig hordtam a babákat.

Nagyon fontos a megbízható orvos de szülésnél igazából egy tapasztalt jó szülésznőre van szükség.

Mindegyik apás szülés volt, ami nagyon sokat segít. Szerencsére az orvosom olyan helyen dolgozik, ahol nem macerálják a kismamát feleslegesen. A szülésznő és a saját orvosomon kivül senki nem macerált. Nem volt beöntés. Lehetett sőt kötelező volt inni és szőlő cukrot eszegetni. Nem kellett gátmetzést végezni.

Én végig hallgattam az orvosomra illetve a szülésznőre és tettem amit mondanak. Nagyon gyorsan meglettek a babák. Két fájás között lazítottam illetve készültem a következőre. És ezt ők mindig mondták. Nagyon összeszokott jó páros volt.

Van a családban olyan ismerősöm, aki nem csinálta azt amit a doki mondott. Nagyon szenvedett is. Majd egy idő után mondta az orvos, hogy eddig úgy szültünk, ahogy ön akarta, most pedig szüljünk úgy ahogy én mondom. És pillanatok alatt meg lett a baba. Ő is annál az orvosnál szült akinél én.

Fáj. Hát persze, hogy fáj. De elviselhető és tudod, hogy nemsokára a kezedben lesz az a picurka , akit 9 hónapig a pocakodban rejtegettél.

Epidurális: macerás és sokkal több szövődménnyel jár mint maga a szülés. Szerencsére nálam ez fel sem merült. Az orvosom sem részesíti előnybe.

Legutoljára császárral lettek meg a lányok. Hát nem kívánom senkinek. Borzalmas volt. Engem altattak mert gyorsan indult meg a szülés és cselekedni kellett.

Én mindenkit bátorítanék arra, hogy normál úton szülje meg gyerekét ha erre van lehetősége. Akkor fáj de hamar elmúlik. Császár után bizony minimum 6 hétig borzasztó és se ülni, se feküdni. Szóval

csak természetesen.

-6-os dioptriával, kontaklencsével a szemeimben szültem mind a három gyerekem. Látni akartam őket a legelső pillanattól kezdve.

Nem az erőlködéstől függ, nem attól, hogy nyitva vagy csukva van-e a szemed. Emiatt kár fájdalomcsillapítót kérni, ami a babónak se tesz jót.

A legutóbbi kutatások szerint (szemészemtől hallottam) szülés miatt nem lehet retinaleválás. Első gyereknél még kellett külön szemészi engedély a hüvelyi szüléshez, a másik kettőnél már nem.

Ösztönösen tudod majd, mikor mit kell tenned, s ebben a szemed védelme is benne van!

Én még nem szültem, és nem is vezettem, kísértem szülést, mint a kedves doktor, de kicsit más elképzeléseim vannak a szülésről.

Szeretnék hinni a józan paraszti észben és önmagamban.

Nem hiszem, hogy a természet úgy tervezte meg a szülés folyamatát, hogy vajúdás közben a tévénézéssel vagy akár egy pulóver megkötésével kellene a tudatunkat távol tartani a testünkben végbemenő természetes folyamatoktól.

Szeretném hinni, hogy a komplikációmentes, normál körülmények között folyó szülésről sokkal többet tudnak azok a nők, akik már egyszer, vagy többször végigcsinálták, mint egy férfi, akinek még a menstruációval járó kellemetlen tünetekről, fájdalomról sincs fogalma.

"Szeretem" olvasni, amikor férfiak nyilatkoznak a fájdalomról, ami a nőkre vár szüléskor, olyan természetességgel, mintha tudnák milyen is az.

"Nyögés, sírás, ordítás, akármilyen variációja ezeknek"-ről: ha véletlenül a doki nagy lendülettel félreütne a kalapácsával és az ujját találná le, gondolom egy hangot sem adna ki ezek szerint, mert minek? így is fáj, úgy is fáj, nem?

A súlyemelők a nagy erőkifejtéskor hangot adnak ki, ha jól emlékszem. Talán nem véletlenül. Nem azt mondom, hogy kötelező üvölteni, de ha hagynának minket, szerintem mindenki tudná mit kell tennie.

"Ne vitatkozz az orvossal vagy a nővérekkel. Abszolút vesd magad alá Mindennek, amit mondanak. Ha valami olyat mondanak, amiről úgy érzed, hogy nem vagy képes végrehajtani, akkor is hajtsd végre. Ha valami olyat mondanak, amiről úgy érzed, hogy teljesen lehetetlen végrehajtani, AKKOR IS azonnal csináld meg."

Egyes férfiak még mindig jobban szeretik az agyatlan nőket, akiknek még kérdésük sincsen, nemhogy véleményük.

Gátmetszéssel kapcsolatban:

Ki vetetné ki a vakbelét csak azért, mert egyszer lehet hogy vakbélgyulladása lesz?

"Na és ha most megijedve ülsz a computer előtt, akkor majdnem elértem a célom."

Milyen orvos az ilyen???????

Szeretném, ha az orvosok megmaradnának orvosnak. Jó orvosnak lenni éppen elég nagy kihívás. Ne akarjanak parancsnokot, vagy Istent játszani. Kellő alázattal álljanak a szülő nőhöz és a szüléshez. Az ő feladatuk, hogy a rendellenességeket, komplikációkat kezeljék, nem pedig hogy előidézzék.

Kis hazánkban is akad elég nagy tudású, emberséges, a szülést nem " egy rendkívül kellemetlen folyamat"-nak tartó orvos. Szánjunk időt és energiát arra, hogy megtaláljuk őket, ha van rá lehetőségünk.

:-))

Nekem is:-)

Szia!

Az én egyik szemem -2.5-es, a másik -5-ös, simán szültem kétszer természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül. A szemeimnek az égvilágon semmi baja nem esett.

Sziasztok!

A segítségeteket kérném! Babát várok, a 15.hétben vagyok még csak, de már most is tele vagyok kételyekkel azzal kapcsolatban, hogy fogok e tudni természetes úton szülni, ugyanis -5 dioptriás mindkét szemem.

Számtalan orvost megkérdeztem már, az egyik azt mondja meg is vakulhatok, a másik hogy semmi gond, a harmadik hogy majd szülés közben eldől hogy mennyire árt az erőlködés stb, egy szóval már fogalmam sincs kinek higyjek.

De még azzal sem lenne semmi problémám, ha természetes úton szülnék ugyan, de fájdalomcsillapítóval, hogy ne kelljen annyira erőlködni, azzal meg az a probléma hogy nagyon érzékeny vagyok a lidokain alapú érzéstelenítésre (két csepptől elájulok). Igazából arra lennék kiváncsi hogy van e nektek etéren tapasztaltotok, tudjátok e hogy milyen hatóanyagot tartalmaz az epidurális érzéstelenítés, vagy ismertek e olyan orvost akinek adtok a véleményére, nem tudom kinek higyjek, és amitől a legjobban félek: semmi pénzért nem szeretném császárral megszülni a babám, főleg nem altatásban.

Előre is köszi :)

Szia!

Bp és csak írd be a keresőbe, hogy gyengéd és talán az első lesz, de megnézem gyorsan a linkjét pill.

szia yourserenity,

nem talalom az iwiwen az oldalt ez egy klub? melyik varosban?

koszi!

Yve

Sziasztok!

Egy kedves ismerősömmel elkezdtük összegyüjteni az anyukákat akik csendes/gyengéd szüléssel szültek de azokat is akik így születtek.

Várjuk ide azokat is tagnak, akik szeretnének így szülni.

Itt fogjuk publikálni az

- orvosokat,

- kórházakat,

- az anyaukák (engedélyezett) történetét,

- a szükséges szakanyagok címét, beszerezhetőségét,

- az esetleges tanfolyamok helyét idejét.

Körlevélben minden tagot értesítünk ha valami felkerül.

Az iwiwen ezzel a névvel találod meg: Akik a Csendes/Gyengéd módszerrel szül ettek -tek (vagy szeretnének így szülni)

Először is a cikkre reagálva,nekem nem volt negatív érzésem a témával kapcsolatban!Sem a férfi látásmódból adódó nyers , talán érzelem mentes beállítottságból,sem a realitása nem döbbentett meg inkább a tényszerűsége ragadott meg!

Mint ahogy a példaként említett sport által kiváltott küzdelem itt is a túlélési praktika szivárgott inkább.

Egy férfi a kiüzdelmet látja mindenben és a szüláésben is valószínűen ezt ragadja ki,a nő a spirituális részét szeretné megtapasztalni,de mint a hogy a gyermekének sem fogja egy következetes szülő azt mondani egy fájdalmas beavatozásra hogy semmiség,esetleg nem is fog fájni,hiszen ezzel becsapná,úgy nem hiszem hogy a szülésre készülő nőnek szemellenzőt kéne feltennie a várható történésekkel kapcsolatban!

A legrosszabbra készűlve milyen felüdülés lehet egy kellemesebb élmény,de ha bekövetkezik legalább nem váratlanúl!

A hozzászólók között említette valaki a Pest és vidég szöges ellentétét,ezen is el kellene gondolkodni,pláne a korházi átalakítások idején,másrészről ahol van választási lehetőség is,sem biztos hogy erre van az illető kismamának személyes igénye,lehetősége.Azt hiszem a legtöbb,pláne nem előszőr szült nőnek az otthon maradottakkal is gondolni kell(segítségek,anyagi lehetőségek,stb.)ez még szerintem a szülési terv nevű divatra is vonatkozik!

Azért szerintem a legtöbb gyermeket váró kismama átesik a ló tulsó oldalára!Előtérbe helyezve a saját érzéseit a valós vagy vélt kockázatokkal szemben otthon akar szűlni,vagy az orvost szorítani sarokba a szülési tervével.Szerintem azért mégiscsak tanultak valamit az egyetemen,vezettek már le pár száz szülést.persze nagyanyáink is otthonszűlték anyáinkat,de hány halvaszülés,szülési komplikáció volt akkoriban.

Manapság egy két gyermeket vállalunk és szeretnénk már a kezdeteknél a legbiztosabbat neki és magunknak(az orvosi műhibáktól most tekinntsünk el)Vagy hány 500g-os ,4-5 hónapra született gyermeket tudtak életben tartani,vagy élte meg a felnőttkort?

A tény hogy a szülés fáj pedig tény.ami nem is természetes ugyanis az állatvilágban kevés olan faj van ahol fájdalommal jár.Ennek pedig ez evolúció az oka ami nem tud lépést tartani az emberi civilizációs előnyökkel(jólét,vitaminok,trehesség lefolyása stb.).a A MAGZATOK MÉRETE ROHAMOSAN NŐ ARÁNYTALANÚL ,GYORSABBAN AHOGY A TERMÉSZET ERRE A NŐI TESTET FEL TUDNÁ KÉSZÍTENI ÉS EZ TÉNY!(ezt pedig neves evolúció kutatók beigazolták!)ÓRIÁSBÉBIK,tehát fájni fog csak fel kell rá készűlni és a spiriruális részét is megélhetjük mellette ha a fájdalmat a részévé fogadnánk!

Az orvos a szélsőséges eseteket félretéve pedig az anyát és magzatát is védi a szakmailag helyes,vagy az adottesetben helyesnek vélt döntésével!!!