Az én szülés tervem (beszélgetés)

Én csak jót tudok mondani a kórházi szülésemről, annak ellenére, hogy a szüléskor láttam először az éppen ügyeletes orvost meg a szülésznőt. Másik városban szültem, mint ahova terhesgondozásra jártam, tehát senkit nem ismertem, nem volt fizetett orvosom.

Nem volt gátmetszés, nem kaptam injekciót, nem nyomogatták a hasamat, a csecsemősök csodálatosak voltak... Baba-mama szobába kértem magunkat, és a csecsemős nővérek nagyon sokat segítettek a szoptatásban, mivel eleinte gondok voltak.

Igaz, a kórház ronda és lepuukkant volt, omladozó falakkal, de a személyzet mindent megtett értünk.

Köszi, neked is! :-)

Amúgy én megtettem - mármint ezt a tájékozódást. Hááááát.... Csak néhány dolog: A vajúdóban (ami többágyas, tehát csak akkor lehet benn apa, ha más épp nem szül) van egy vizsgáló ágy, az ágy szélén (ha felfekszel, pont a két lábad között) van egy szemetesvödör, amiben ott pang a használt vatta, meg mindenféle egyéb, vérrel (is) szennyezett szemét. A szülőszoba hatágyas (tehát megint csak szerencse kell, hogy egyedül legyél), csak hanyatt fekve, kikötözött lábakkal lehet szülni, rutin a gátmetszés, a fájás közbeni vizsgálat, a kézzel tágítás és a hasra gyakorolt nyomás a kitolás alatt, valamint a rutinból adagolt oxitocin. A WHO ajánlásai ellenére, ugye, ahol kifejtik, mekkora káros!!! hatása van ezeknek!

Babákat 3 óránként hozzák szopizni, éjjel tápszert kapnak a csecsemősöktől, mert éjjeli szopi nincs - illetve ez mostanra változott, lett baba-mama szoba.

Láttam a csecsemősnővéreket, akkor se bíznám rájuk a gyerekemet egyetlen másodpercre sem, ha fizetnének... Tisztelet a kivételnek. Szoptatási segítség, tanács nincs.... Ilyen helyen nem kívánok szülni, gondolom, ez érthető. Ja és nemrégiben volt egy műhiba, a doki továbbra is praktizál, a kórház fizetett helyette keményen... S ami a legdurvább: azóta max. 3 órát engedik a nőket vajúdni. Ha azalatt nincs baba, akkor császár. Az utóbbi hónapokban szinte nem volt természetes szülés. Mert félnek, nehogy megint per legyen. No comment.:-(

Közben már olvastam, hogy otthon szültél:) Gratulálok hozzá, és a babához is:)

Azért írtam ide a szülésemet, mert szerintem sokan paráznak a kórháztól, pedig nem biztos hogy kell.Most már bármikor be lehet menni, körül lehet nézni, és tájékozódni lehet a kórházi rutinról.Én ezt nem tettem meg, és nagyon meglepődtem azon, hogy kezeltek.Engem is folyamatosan ijesztegettek míg terhes voltam, meséltek az elmaradott módszerekről, bunkó szülészekről, érzéketlen rosszindulatú orvosokról, ahogy ez itt lenni szokott.Kis túlzással kb meghalni mentem be a kórházba, mert nem volt orvosom, és csak rosszat hallottam.Rá kellett jönnöm, hogy ezek a történetek nem igazak, a szülés nem kín, hanem a legcsodálatosabb élmény, és mindezt egy kellemes környezetben,( a falak rondák voltak, de a berendezés új) és figyelmes emberekkel körülvéve tapasztaltam meg.A szülésorvosos fórumba leírtam részletesen, szóval most nem ragozom.

Ha valakinek ellenérzése van a kórházzal, menjen be, és kérdezzen bátran, mert lehet, hogy alaptalan az aggodalma.Ezután még mindíg dönthet másképp, ha nem felel meg.Csak ennyit akartam mondani:)

Jó babázást neked:)

Óóóóó, ha ismernéd nálunk a kórházat.... nagyon gáz! De szépen megszültem itthon a lányomat, a következőt is így szeretném!

Annak örülök, hogy neked jó tapasztalatod volt, szerencsére van vidéken is jobb kórház. Minden jót nektek!

Sziasztok:)

Én kórházban szültem, ügyeletes orvosnál.A terhességem alatt csak rosszat hallottam a kórházi szülésről, és nagyon kellemeset csalódtam:) Ehettem ihattam, a kitolás előtt egy órával mondták, hogy most már ne igyak, nehogy baj legyen belőle.Az orvos normális volt,a szülésznő úgyszintén.Volt egy kis gond, nem tágultam de már tolófájásaim voltak.Ezért kaptam oxitocint, ami nagyon jól jött. Fiziológiás sóoldatot is bekötöttek, mert 50 fok volt, és nagyon szomjas voltam, de akkor már nem ihattam, ezért kaptam az infúziót.A babákat pohárból itatták, és nem kaptak tápszert.Baba-mama szobában voltam, a csecsemős nővérek mindent megmutattak, segítettek ha valaki nem tudott valamit.Egy gondom volt csak, a vérveszteség.A szülés után két órával még mindíg nem tudtam lábra állni, és nem volt ez így másnap sem.Pedig wc-re azért még el kell menni, és a mosdóba is.Megdöbbenve olvastam, hogy valaki azt hiszi, a szülés után mindjárt úgy fog mindent csinálni, mint ahogy elképzelte.Én is azt hittem, de mikor szembesültem azzal, hogy gyakorlatilag a két méterre lévő wc-ig is alig bírom elvonszolni magam, akkor esett le, hogy miért hívják ezt gyermekágynak.Ez teljesen normális, akik utánam szültek ugyanúgy szédelegtek.A cikkben volt, hogy csendet kér a kismama a kitolásnál, hát nálunk ezt nem lehetett volna megcsinálni, mert mindenki csendben volt, csak én ordítottam:D Igaz az orvos volt a "felbújtó", mert ő mondta, hogy ha úgy könnyebb akkor nyugodtan kiabáljak, de semmiképpen ne tartsam vissza a levegőt, őt nem zavarja:) Volt egy csajszi az osztályon, véraláfutásos nyakkal, és vörös szemekkel jött ki a szülőszobáról.Jólnevelt akart lenni, benntartotta a levegőt, az erei meg elpattantak.Simán meg lehet így vakulni.Csak azt akarom mondani, hogy az orvos az nem ellenség, és az én tapasztalataim szerint semmi felesleges dolgot nem tett, viszont sokat segített abban, hogy gyönyörű egészséges babám lehessen:)

Alexa77:) Nem kell onnan annyira hazasietni, semmi borzalmas dolog nem fog veletek történni szerintem:)Ha nem akarod a tápszert, a lefejt tejet is odadják a babának, most már nem tömik őket mindenáron.Én vidéki kórházban szültem, de se egy nyamvadt cumisüveget nem láttam a kórházban, sem semmi olyat ami a szoptatást veszélyeztette volna, sőt inkább azt szorgalmazták, hogy minél előbb sikerüljön beindítani a tejet.Jöttek segíteni fejni, megmutatták hogyan kell szopiztatni, és nem tévedtek ( sok könyvet olvastam a szoptatásról, mert mindenáron szoptatni szerettem volna, és amit a nővér mondott mind szakmailag megalapozott volt)A harmadik napon besárgult a babám kórosan, ezért elvitték lámpázni, csak háromóránként hozták vissza.Ha ezt nem csinálják a babám életveszélyes állapotba kerül.Ezt otthon te nem tudod megállapítani, mert az én kislányom nem volt sárga( van amelyik tényleg olyan sárga, hogy messziről virít), de a vérképe rossz volt.Lámpázták két napig, és helyrejött, mehettünk haza:)Most két éves, és három hónapos, még mindíg szopizik:)Úgyhogy csak lazán:) Nem érdemes ezen idegesítened magad, inkább figyelj a babádra:)

Nagyon jó volt, hogy mertem mondani, hogy mit szeretnék. Így nem sodortak az események hanem úgy történt ahogy szerettem volna.

Mindenki gondolkodjon el és írja, beszélje meg, mit , hogy szeretne!!!!!!!!!!!!!!

:-)))

Az epeműtétre valószínűleg betegség miatt van szükség.

Egy gyermeket a világra hozni pedig a világ (egyik) legtermészetesebb dolga.

És ehhez igen is egy nő ért, függetlenül attól, hogy hány félévet végtezz az orvosin. Mert bennünk van, a zsigereinkben, hogy mit, hogyan kell csinálnunk. Ha nincs baj, akkor nem kell, hogy feleslegesen maceráljanak minket és beleszóljanak a természet dolgába.

"a dokinál gyakorlatilag elmondtam, hogyan is képzelem el a szülést, ha kórházban történik."

Hát igen mert azok a hülyék ott a kórházban nem tudják mit is kell csinálni. Teljesen természetes ha valaki bemegy egy epeműtétre is majd ő megmondja mit is kell csinálni, nehogy még a manduláját vegyék ki.

Otthonszülés... ez olyan szép lehet! Tudod, egy picit - sőt: nem is picit! - irigyellek érte! :) Az én kislányom ma tizenegy hónapos. A szoptatással nekem sem volt gondom, és most sincs, aminek nagyon örülök!

Sok boldogságot kívánok nektek!

Holnap aktivalodik be a szulestortenet cikkem.

Mostmar lassan 4 honapos a lany, igy eleg sok idom van mellette.

Sziasztok!:-)

A szülés-tervről én is úgy gondolkodom, mint ti, bár ugye mint tudjátok, én is itthon szeretnék szülni.

A legutóbb (tegnap) a dokinál gyakorlatilag elmondtam, hogyan is képzelem el a szülést, ha kórházban történik. Háááááát..... A megdöbbenés a legfinomabb szó arra, amit tapasztaltam. Világossá vált számomra, hogy ebben az országban, de a mi városunkban legalábbis, nem divat bármit másképp csinálni, mint a rutin. Sikeresen kiakasztottam mindenkit, eljutottam a betegjogi-képviselőig, bár legalább ez utóbbi, miután végighallgatott, azt mondta, tulajdonképpen igazam van és minden jót kíván.

Hogy milyen hajmeresztő terveim vannak? Pl. azt kértem, hogy semmiféle gyógyszert, infúziót, beavatkozást ne kapjak rutinból, mindenhez kérjék ki az engedélyemet, ha én nem lennék alkalmas állapotban döntéshozatalra, akkor a páromét. Elmondtam, hogy nem akarok gátmetszést, csak ha a baba élete, egészsége függ rajta. Persze elmondták, hogy teljesen hülye vagyok, mert majd úgy repedek, hogy összeszakad a hüvelyem és a végbelem.... No comment. Ami még benne volt, hogy a picurt csak az én vagy a párom jelenlétében vizsgálhatja meg bárki, és hogy határozottan kérem, hogy azonnal szopizhassunk és ne fürdessék le a piciről a magzatmázat, viszek mindent ami kell, nem várom, hogy adjanak, de csavarják be egyszerűen puha meleg takaróba és adják oda nekem, ha valamiért én nem vagyok rá alkalmas - pl. császár, ami itt altatásban van csak - akkor a páromnak. Hát ilyet még itt nem hallottak. Ja, és határozott kívánságom, hogy szülés után hazamenjünk. Persze erre is az volt a válasz, hogy ilyet nem lehet. Mondtam, hogy dehogynem, utánanéztem, törvény adta jogom. Erre meg kellett keresnem a betegjogi képviselőt, aki, miután megértette, hogy ebben a kórházban (nem is értem, hogy nem tudott róla) nemhogy baba-mama szoba nincs, hanem csak háromóránkénti szopi van, az is csak nappal, éjjel tápszerezik a gyerekeket a nővérkék, azt mondta, most már ért engem és hogy elég, ha írok egy papírt, amit még két tanú is aláír, akkor elmehetünk.

Hát ennyit a szülési tervekről. Mindenesetre én papírokkal felfegyverkezve megyek be a kórházba, ha arra kerülne sor, bár őszintén remélem, hogy sikerül itthon, háborítatlna békességben szülnöm.

Szomorú vagyok, hogy a 21. században sem érett rá a társadalom nagyrésze, hogy kiálljon a jogai mellett és a nők jó részének eszébe se jut, hogy talán lehetne szebben, jobban, természetesebben szülni.

En is nagyon gratulalok nektek! A kepeitek igen sokatmondoak, jol valasztott a kislany:)

Kepzeld, mi is vegul itthon szultunk, pedig kozhazban terveztuk, de nagyon orulunk hogy igy alakult, csodalatos volt! Sok turelmet es szeretetet kivanok nektek!

Most böngésztem végig ezt a fórumot.... Megdöbbentő sokszor.:-( Sajnos amíg Magyarországon ilyen megátalkodottan földhöz ragadt emberek élnek - persze tisztelet a kivételnek - addig kevés anyának adatik meg a természetes szülés csodáját megélni. De hogy valaki szűklátókörű és még sérteget is másokat... Na mindegy. Azt hiszem, a legjobban döntöttem, amikor az otthonszülést választottam. :-) Szinte csak otthon kaphatom meg azt, amit szeretnék, alig van olyan kórház, ahol csak a töredékét is lehetne.

Gratulálok mindazoknak, akik elég erősek és bátrak ahhoz, hogy kiálljanak a maguk és a babájuk érdekeiért és részvétem azoknak, akik alávetik magukat mindennek, csak azért, mert nem ismerik a jogaikat és a lehetőségeiket. Nagyon igaz a mondás, hogy ha nem ismered a lehetőségeidet, akkor egy sincs. Kívánom, hogy mihamarabb forduljon a kocka és ahorrorisztikus szüléstörténetek csak a régmúlt homályba vesző emlékei legyenek.

Amúgy mindenkinek ajánlom figyelmébe Penny Armstrong - A születés művészete c. könyvet.