Az én őrült családom... (beszélgetés)

Király!:-)

A negatívosokra meg inkább nem írok semmit!Csak azt, hogy jellemző...!

Megállapítom ebből a cikkből, ha ezt előadnád a SHOWDER kLUBBAN, felolvasva lehetséges kitörne a nevetés és az igazi humoristákat megszégyenítve.

Lehet, hogy nem vetted lappang benned valami tehetség és érdemes lenne foglalkozni vele. Hiszen már nincs is igazán írója és kitalálója ennek a műfajnak. Te találtál egy jó témát, hangulatot hozzá. Bebizonyítottad gyermekeidnek mennyire élénk vagy, vidám és felszabadult és belevaló anyuka. Egyszer lent voltam a lányomnál egy vidéki városban és természetesen a barátaival. Amíg ott voltunk a fiatalok egyfolytában nevetgéltek és a hangulat is kitünő volt. Kár, hogy nem küldted be bizonyára sikert arattál volna vele. Kivánok mindejót neked Üdv.Ágnes.

Sajnálatos, hogy a kritika egyetlen fogadási módja részedről az "akkor irigy vagy"...

Valójában igazán örülök, hogy a családomban mindig volt annyi önkritika, hogy az ilyen belsős, ám azért - lássuk be, annyira nem jó - poénokat sose vittük a nyilvánosság elé, és vertük vele a mellünket, hogy mi mekkora csodabogarak vagyunk.

Mindenki tudja, hogy minden családban van bolondozás, gyermeteg humor, sőt, ezek a mindennapok - de ha anyám vendgségben nekiállt volna taglalni, hogy ő mekkora szuperanya, és ő mennyire más, mint a többi, csak mert előző nap együtt vihogtunk otthon valami hülyeségen, hát a pofám leszakadt volna. Szóval ha fel tudod fogni a különbséget, nem a vicces családi élettel van a baj, mert az mindenkinek van, hanem a fals hangokkal, amik ezt a cikket kísérik. Tudod, nagyanyám mindig azt mondta, hogy öntömjénezésnél nincs büdösebb dolog :) Amellett, hogy a cikk hangvétele rettenetes "aranyoskodó", ami persze ezen a portálon mindig vevőkre talál - gondolom, nem véletlen nem az ÉS-ben publikálsz :DD - de ha lecsípted volna a végén az "én" központú, önsztároló mondatokat, még lehetett is volna belőle valami szimpatikus. Szóval próbáld meg pusztán irodalmi kritikaként venni, hogy néha a kevesebb több.

Sajnos, -beleolvasva a hozzászólásokba- ellenkeznem kell!!!!!!

Rettentően jó!!!!!!!! Csak irigykedem, hogy igy tudsz fogalmazni, és hogy ennyire pörgös, kicsit talán, csapongó is a gondolatvilágod!!!!!! Kiváló!!!!!!!!! Irj!!!!! Ha másnak nem, hát nekem!

B.

Ez annyira, de annyira jó. Sárga vagyok az irigységtől a felfogásod miatt.

A humor a léleknek gyógyír. Imádom az ilyen hangvételű írásaidat.

Nekem jól esett olvasni a cikket és nosztalgiáztam egy kicsit arról az időről, mikor még a "rádióban" hallgattalak. :D

Gratu a gyerekekhez!

Goethe szerint két dolgot kell adnunk gyermekeinknek: gyökereket, és szárnyakat!

Ha mindkettő megvan, ne aggódj!

Szerintem hiteles. Pont attól, hogy maga az írás is hebrencs, meg kicsit az egész család az.

Szeretnék én is ilyen családot magamnak. Jófej, vidám anya lenni, aki egyben a barátja is a gyermekeinek.

És abban biztos lehetsz, kedves Lyrian, hogy a madárkáid ugyan kirepültek/kirepülnek, de mindig boldog-csicseregve fognak visszaszállni a családi fészekbe!

Neharagudj de ez egy össze-vissza irt történet:)

Ezért a suliban a gyerekek olyan egyest kapnának.

Érthetetlen értelmetlen.De úgy látszik van akik ezt is megértik. De az is lehet ,hogy az irómányod olyan mint a király új ruhája:)Tudod mikor mindenki szépnek látta a király új ruháját ,amikor egy gyerek felkiáltott.A kiráy meztelen!:) Szép estét!

Ja bocs ez csak az Én véleményem!

Ez a dolgunk,feladatunk...elengedni Őket,és megtanítani szállni...aztán várjuk,hogy felénk is repüljenek...egy finom ebédre,egy puszira,egy anyai jó tanácsra.

Jó a nagycsalád.

Szerencsés vagy.

Szerencsések a gyermekeid is,hogy ilyen jó Édesanyjuk van.

Gratulálok a cikkhez! Nagyon jól sikerült!

Én is nagyon szeretnék ilyen anya lenni, aki nem csak az anyjuk a gyerekeinek, de a barátjuk is akivel igen is lehet bohockodni!:)

Büszke lehetsz magadra! És ne légy szomorú, hogy kirepülnek a gyerekek! Sajnos ez az élet velejárója... de ilyen anyához mint Te biztos szivesen járnak majd haza!