Az emberek egyre jobban unatkoznak (beszélgetés)

Talán 10 éve tanultam utoljára, ami nem hónapokban mérhető volt.

Ez sem volt egy hosszú képzés 2 éves csak.

Ott kommunikáció tantárgy is volt.

Rengeteg anyagot kellett gyűjtenem a netről.

Ott találtam egy érdekes korelemzést egy amerikai újságírótól.

Nincs kedven most visszakeresni, nem az egész riport , de a történet egyesmondatai beleégtek az agyamba, mert hihetőnek éreztem.

A televíziózásnál kezdte a sztorit.

Tényleg mondatokban vázolom. Hogy megszüntessék a parkokban a beszélgetéseket, a férfiaknak kitalálták a sportközvetítéseket, a nőknek a szappanoperákat.

Az angoloknál is nagy volt a közösségi élet, erre felfigyeltek és Anglia ue. célból sok használt TV-t vásároltak az USA-tól, amit olcsón megkaptak az angolok.

Majd elkezdték a híres zenészeket is meghívni, akik akár kábítószeresen is adtak riportot, hogy ez egy "buli".

Tehát így kezdődött az emberi agy manipulálása.

Ne legyen senki önmaga, kövessenek egy irányzatot.

A megvezetett embereket lehet irányítani.

Aki nem tini, az tudja régebben a műsorok sokkal fajsúlyosabbak voltak.

Azért, ha lesz hangulatom megkeresem ezt a riportot, vagy cikket és beillesztem ide, mert elgondolkodtató.... számomra legalábbis az volt.

Még nem unatkoztam sosem.

Nálam ez ismeretlen fogalom.

Nagy igazság van a mondandódban.

Az alfa generáció valóban veszélyeztetett, ha magára van hagyva, és korlátlanul használhatja az internetet. Itt bizony a szülőnek van nagy felelőssége.

Őrült nagy különbségek vannak még az azonos korú gyerekek internethasználat között is. Több oldalon tudnék erről írni. Saját tapasztalatból is hallottak alapján is, amelyek hitelesek számomra.

Nem tudsz unatkozni, ha kíváncsi maradsz. Mindegy mire, csak kerüld el azt az üres, tétova, kellemetlen állapotot, amit unalomnak mondunk.

Amikor pörgetjük az online tartalmakat, nem is igazán figyelünk arra, amit látunk. A figyelem beszűkül. És persze a szűk csatornán kevés valódi információ fér át.

A fiatalabb generációkat érinti egyre jobban ez a jelenség.

Szerintem a szülőknek nagy felelőssége van abban, hogy a gyerekük már egészen kicsi kortól megőrizze a természetes kíváncsiságát, nyitottságát, elmerüljön és maradjon és még kreatív is maradjon.

A túlingereltség azért nem jó, mert akkor esélyünk sincs ötletekkel előállni.

Ha szó szerinti unatkozásról beszélünk, akkor tényleg nem ugyanaz.

Pihenni is sokféleképpen lehet. Van az aktív és a passzív pihenés. Mindegyik jó.

Lehet olvasni, zenét hallgatni, és lehet csak "bambulni" ki a fejemből. A bambulás alatt nem azt értem, hogy értelmetlenül nézni, mint egy drogos.

Egyébként egy tök értelmes téma, végtelenségig lehetne róla beszélni, csak már erről is több fórum született.

A domb tetején ücsörgés szuper dolog. Kell is ilyen semmittevős idő is. A baj az, hogy kevés ilyen alkalom van. Sokkal több kellene. Nem lenne ennyi agyonhajszolt, idő előtt kiégett ember.

Ettől még ugyanolyan értékes valaki, mint aki soha nem ül dobtetőn, lábát lógatva.

Ez a dombtetőn ücsörgés behelyettesíthető bármilyen más, relaxálós tevékenységgel.

Igen, így igaz. Még ha nem vergődnek is, de sokan még 4 óra után is suliban vannak.

Egyébként délután 4 után is van élet. Akkor végezhetik a gyerekek azokat a tevékenységeket, amikről írtam.

De ezzel a hozzászólásoddal most mit akartál mondani? Hogy kapcsolódik a témához? Semmi bővebbet nem írtál, ami a fórum címéhez kapcsolódik.

Teljesen egyetértünk.

Viszont az említett unatkozás ellenére a valóban fontos dolgok kimaradnak. Ez pedig helyrehozhatatlan károkat okoz. (Természetesen nem a kihagyott porszívózásra gondolok, sokkal inkább az együtt töltött időre.)

Fuuu én is egyre többet unatkozok.

(igaz a valódi ikes és álikes igéket átnézhetném, végre egyszer már megérthetném, időmből futná)

Csak annak van tennivalója, aki meglátja.

Lehet ülni a domb tetején anélkül is :)

Nem szoktam unatkozni, de gyerekkoromban sem volt jellemző. Simán kiolvastam 10-edjére is a kedvenc könyveimet, mindig találtam valamit. Legalábbis nekem az unatkozás azt jelenti, amikor nem tud az ember magával mit kezdeni, pedig szeretne. Mert van az is, amikor szeretnék ledögleni pörgetni az instát meg megnézni pár videót, vagy csak kicsit leülni bambulni ki a fejemből, az nem unatkozás, hanem ehhez volt kedvem.

Az lehet, hogy több az inger, de szerintem ezt az ember maga is fel tudja ismerni, hogy annyit nézi mondjuk a közösségi médiát, hogy káros a mentális egészségére, és tud ellene tenni. Pl. hogy a telefonnál maradjunk, le lehet némítani az értesítéseket, nem muszáj napi órákat tiktokozni, és nézni a villódzó szarokat. Plusz a telefonon lehet értelmes dolgokat is olvasni, nézni, szóval azért nem csak agyrohasztásra jó.

Gyerekeket nem tudom, nemrég olvastam hogy 3-4? éves koruk előtt nem igazán kellene semmilyen képernyős eszközt bámulniuk, mert nem tesz jót, de ez meg a szülő felelőssége. Mivel nincs gyerekem, ezért könnyen momdom, hogy én nem engedném ezeket, de simán elhiszem, hogy a gyerekekre ez káros(abb) hatással van.

Rövidek a napok. Mikor van ideje valakinek unatkozni, mikor annyi minden érdekelheti még az én koromban is? Folyamatosan bővítem az ismereteimet, foglalkozok magammal, és mindig oda jutok a nap végére hogy amit beterveztem, szűken sikerült teljesíteni.

Nem is értem mások hogy képesek arra hogy csak ülnek és nem éreznek késztetést semmire, mikor ez még az én koromban se megy.

Fiatalon se unatkoztam, akkor még gyerekem is volt.

Fiatal anyukaként is tapasztalatam hogy egyes anyukák alig várták hogy visszamehessenek dolgozni mert otthon halálta unják magukat. Úr isten! Gyerek mellett!