Az életed veled van vagy ellened? (beszélgetés)
Mi az a jelenleg?
Most este?
Ma?
Ezen a héten?
----
Egyébként az Élet az mindig velünk van, és ha nem úgy látjuk, akkor mi adjuk a körülményeinkhez hozzá a mi szkepticizmusunkat.
A világ nélkülünk is van.
Én nem hibáztatom a világot, lavírozok benne a lehetőségeim szerint.
Vagyis a kenyérsütést is meg kell tanulni hogy olyan legyen ami ízlik.
A szépséget és örömöt is meg kell tanulni észrevenni.
A lehetőséget is meg kell tanulni meglátni.
De. A Világ azért van, hogy nekünk jó legyen.
Csak mi nem ismerjük fel az üzenetét.
A lehetőségeit, a szépségét.
Azért, mert nem tudjuk, hogy hogyan érezhetjük jól a világban magunkat, azért ne a világot hibáztassuk!
Éppen most írtam egy másik fórumba: ha a kenyérsütő géppel nem tudsz jó kenyeret sütni, azért nem a gép a hibás.
Így áll ez a világra is.
Hogy-hogy?
Az élet az mindig mellettünk van, csak néha a palló mellé lépünk.
Több, mint egy hónapja írtad ezt.
Nem ezen gondolkodtam azóta, de érleltem a gondolatot, amit leírtál.
Az Élet = Lehetőség
Az Élet akkor olyan élet, amire "eredetileg" teremtetett, ha érzed, hogy te irányítod.
Minél inkább az elfogadod az Élet "partnerségét", annál jobban tudsz a jelenben élni.
Miért jó a jelenben élni?
Mert máshol nem tudsz - ez egyértelmű.
Hogyan lehet a jelenben élni?
Úgy, hogy kizárod a másik kettőt.
Ezt vagy alapból tudod, vagy megtanítottak rá, vagy... senyvedsz a "múlt" és a "jövő" nyomása alatt.
Az igazán bátrak nem mennek vissza, max. ha ez a küldetésük hogy szeretetből halnak meg a szülők karmája miatt. Mert az olyan a szülőknek, mintha elevenen megnyúznák őket. Mindent lefejt róluk, tehát az ő fejlődésüket alapozza meg.
Általában amikor a szülők nem vállalják a felelősséget az új életért, akkor megrendül a bizalom, és ez bizony bonthatja a kapcsolatot a Földdel. Mert alapesetben a beágyazottság azt jelenti, hogy megvan a bizalom az életke részéről, jól érzi magát testileg-lelkileg, komfortos számára ez az egész. Ergo, folytatja.
És nem rögtön érkezik meg a Földre, hanem évek, kábé amikor eléri a felnőttkorúságot, akkor elvileg stabilnak kellene lennie a személyiségnek, hogy két lábbal álljon a földön. Akkor megérkezett.
De mutass olyat, akinél minden flottul megy és 18 éves korára megérkezik.
Sokan pont akkor halnak meg, mert addigra elfogy az erő, kétségbeesnek, nem bírják. A szülők, a világ, az elfajzott értékrendek, stb...
Bedől a lélek és valami nagy hülyeséget csinál. Kivonja magát a forgalomból.
Még egy indigó is bedőlhet! Mert a szeretet és a bizalomhiány, az mindenhol AZ!
Az indigóknál és egyebeknél meg főleg nagy az önérzet, ők tripla-megán érzik a kirekesztettséget és a meg nem értettséget.
Miért?
Mert nem jól mennek a dolgaid?
Hópihe!
Nagyon magasra tetted a lécet.
"Aztán ahogy kezd beágyazódni az ember ebbe az inkarnációjába, úgy gyengül a Fény, és erőre kap az a NÉV, ami alatt fut az ember ebben a "kis" időben."
Valahol régen olvastam: fogantatásunktól számítva születésünk után további 6 hónapon keresztül bármikor "visszamehetünk" (= csecsemő halandóság), ha úgy tűnik, hogy túl kemény lesz a magunkkal hozott életfeladat. Addig van lehetőség a változtatásra mert közvetlen kapcsolatunk van a föntiekkel, a fény-nyel.
Ha ezt nem tesszük meg, akkor megkezdődik az a bizonyos beágyazódás a saját kis inkarnációnkba, az éppen akkor választott énünkbe, és közben megindul az elszakadás a fentiektől = kezd benőni a fejünk lágya (ami állítólag 7 éves korunkig megtörténik) és egyre inkább csak a fizikai síkra terelődve éljük napjainkat.
Persze az utóbbi években, évtizedekben egyre több lélek marad később is közvetlen kapcsolatban a fény-nyel, őket nevezik a fény gyermekeinek, indigó gyerekeknek, stb.
Ők alapból tudják, érzik, hogy mit kell tenni itt és most ebben az életben, míg mások hosszas keresés-kutatás után kapnak választ:
"Terjeszd a fényt, terjeszd a szeretetet!"
Köszi Zolcsi, valami elképesztően kifejtetted az "ÉN keresés gondolatmenetét".
-----------
"Aztán ahogy kezd beágyazódni az ember ebbe az inkarnációjába, úgy gyengül a Fény, és erőre kap az a NÉV, ami alatt fut az ember ebben a "kis" időben."
Zolcsi!
Évek óta olvaslak és nem kispályás vagyok, de ez a mondat nagyon megpöccintett engem.
Ne haragudj, hogy megkérdezem: ezt olvastad valahol, vagy te raktad így össze?
"- Te megtaláltad már Jézust, Forrest?
- Nem is tudtam, hogy keresnem kellett volna, uram."
További ajánlott fórumok:
- Kíváncsi vagy rá milyen csillagjegyű voltál előző életedben?
- Érezted már úgy, hogy minden és mindenki ellened van?
- Mi a pénz? Mi a pénz az életedben? Csak egy eszköz, vagy az életed meghatározója?
- Te mit teszel ha magányos vagy és értéktelennek érzed az életed?
- Éled az életed és egyszer csak rájössz nem így tervezted, de veled"szemben jön" a lehetőség amire anno vágytál, de nem lehet a tiéd...
- Pereskedett már valaki biztosítóval?vagy indított ellened polgárperes eljárást egy biztosító?