Az élet úgyis hozza… (beszélgetés)

Szia!

Olvaslak Benneteket, bár írni nincs nagyon időm. Érdekelne nagyon a cikked! Esetleg priviben elküldöd?

Ugyanmár!

Szerintem az a nagy rózsaszín világ nem valóságos.

A valóságban az van, hogy a kismamák attól kattannak be, hogy ki előbb, ki utóbb, de leesik arról a magas polcról... És rájön, hogy ez azért nem csak fenékig tejfel..

Én azt szeretem, aki felvállalja az igazat, de legalább a "saját igazságát".

Sziasztok Kismamák és Anyukák!

Találtam egy érdekeset, inkább a kismamáknak.

[link]

5D-s ultrahang. Azért is érdekes nekem, mert itt a Balaton melletti városkában a 4D-kerül pontosan ugyan ennyibe.

Köszönöm Wewe!

Megtaláltam és meg is írtam, de nem merem beküldeni, mert nem az a "rószaszín".

Van már két fiam és nem terveztük ezt a harmadik babát. Természetesen nem volt kérdés, hogy megtartom-e, már most nagyon szeretem, de tudom, hogy a két fiú mellett egy harmadik testvérke idegileg és energetikailag is erősen próbára tesz majd.

Szóval a cikkem inkább... túl valóságos. Félek, hogy egypár anyuka vagy kismama azzal vádolna, hogy negatívan festem le a gyermekáldást. Ám a férjemmel töltött 15 év, 2 terhességből 2 fiú után, már nehéz nem tudomást vennem arról, hogy nem csak egy "csoda van bennem", de sok nehézséget is hoz magával.

A kismamáknak nincs szükségük a negatívumokr, hisz a szívük csordultig van örömmel és szeretettel, és ez így is van jól. Ezért nem merem beküldeni a cikket.

Ez így van.

Csak az a baj, hogy az érzékenyebbek is mi vagyunk.

De azért az jó, hogy nem vagyunk egyedül.

Nagyon fontosak a jó közösségek, azokat tudatosan keressétek pont emiatt.

Abszolút értem, amit mondasz... Pontosan érzem, amit ti... ezeket a mondatokat akár én is mondhattam volna pár éve... :(((

Tudom, hogy igazad van, efelől semmi kétségem.

De megpróbálunk megküzdeni ezzel, nem az én szegénységi bizonyítványom, hogy lenéznek csak azért, mert nem vagyok olyan, mint ők; hanem az övék...

És 10 év múlva visszatérünk rá.. :)

Én ezzel teljesen egyetértek.

Csak majd meglátod, milyen nehéz ez.

Amikor zokogva jön haza, hogy "anya, annyira rossz, hogy én nem nézhetem a való világot, meg a megasztárt, vagy mit, és nem vagyok olyan, mint a többi. Tudom, hogy az nem tesz nekem jót, és jobb, amit mi csinálunk, de akkor is annyira rossz most nekem."

És sír a gyereked. Aztán meg elviszed másik iskolába. Annak a gyereknek kell megélni a váltást, aki a "jó". Aztán meg kiderül, hogy talán ez a másik helyen kicsit jobb, de ott meg más a bibi...

Én már 10 éve csinálom.

Szóval egyetértek, de azért majd 10 év múlva is meghallgatnálak..

Én is voltam csordában, mégsem lettem marha..!

Ez nagyon tetszik!

Egyébként szerintem ott a kulcsmondat szurikátánál, hogy "rá kell őket vezetni". A felnőtt nagyon sokmindenre rá tudja vezetni a gyerekeket, meg tud neki mutatni dolgokat, mivel lehet játszani, mi az, ami jópofa, amit élvezni lehet... És akkor már a gyerek is rákap az ízére. A gyereknek olyan kevés elég! Pl. én lakótelepen nőttem fel, az otthagyott autógumikkal és kábeltartó hengerekkel gurigáztunk, és nagyon élveztük, fel se merült bennem, hogy sajnálatraméltó lennék, mert nincs a közelben játszótér. Vagy ha hóembert építettünk, és nyakig vizesen és fáradtan, de boldogan mentünk haza. A legtöbb dolgot úgysem lehet megvásárolni. Bár az is igaz, hogy mostanában nagyon elrontja az életet, hogy sokan ezt nem értik, viszont van egy csomó pénzük, és akkor azokat gúnyolják, akiknek nem telik minden héten más drága (és sokszor egy nap alatt megunható) játékra, "csak" a játék öröméhez értenek. Ill. értenének, ha el nem rontanák nekik.

Nyilván a csordaszellem elviszi, de nem mindegy, hogy mit visz otthonról! Én is voltam csordában, mégsem lettem marha..!

Mert volt egy alapom, ami biztos lábakon állást adott és határozott jellemet. Ha én ezt megadom neki, hogy kap egy biztos alapot, sokkal nehezebb kilendíteni ebből, mint egy olyan gyereket, akivel nem törődik az anyja. Nem is azt mondom, hogy majd én állandóan játszom a gyerekkel... de igenis meg kell tanítani őket normálisan játszani, gondolkodni és én biztos vagyok abban, hogy a negatív hatásokat is az előnyére fogja tudni fordítani. Nyilván nem az kell, hogy olyan legyen, mint régen, az az én gyerekkorom volt, nem az övé. De a normális emberi gondolkodás nem generáció kérdése. Több alappal indul az életbe, mint egy lelenc gyerek nulla IQ-s szülőkkel...

Ne haragudj, de ez nagyon naiv gondolat.

Egy nap alatt elrontják, mert az a normális, hogy csordaszellem van.

Aztán azzal megy el az életed, hogy az itthoni jó példával próbálod csökkenteni a károkat.

Arról nem beszélve, hogy azért munka, meg a napi gondok mellett már annyira nem lesz otthon lelkesítő gumizni..

Szóval jó lenne, ha úgy lenne, de nem úgy van..

Viszont ezért szép kihívás.

Meg kell oldani.

De az alaphiba, ha ugyanazt és ugyanúgy akarjuk, mint a mi időnkben. Mert egyszerűen nem az van már. És nem legyünk olyanok, mint a 80 évesek, hogy csak az a jó, ami akkor volt. Vannak ma is jó dolgok, csak energia kell a megkeresésükhöz, mert nem teszik az orrod elé.

De azért nem baj, ha innen indulsz, majd alakul.

Igeeeen, ezeket mind játszottuk! :) Meg táncoltunk-énekeltünk, fociztam is :D

Persze, tudom én, hogy egészen kifordult a világ, már nem úgy játszanak a gyerekek, mint régen, dehát ha abba nő bele, ha itthon azt látja, akkor nagy baj nem lehet... aztán innen megy majd oviba, ahova meg már egy kulturált viselkedést visz majd...

Azt tudnod kell, hogy a mai gyerekek nem tudnak már úgy játszani, mint mi anno.

Rá kell őket újból vezetni, sokszor be kell állni a gyerekek közé a játszótéren, és megmutatni nekik a dolgokat.

Eléggé el van hülyülve a világ. De aztán meg tök büszke a lányom a régi hülyeségekekre, amiket tőlem tanult. Ugráló gumizás az egy szál bugyigumival, meg az amikor a kezeden kell a fonalat tartani, meg a másiknak átvenni, meg az ugróiskola, meg a kidobósok, meg a cica dobálós játék.. Ja, a tapsolást ki ne hagyjam.

Ha nem érted, mire írtam a keresztény újságot, sajnálom.

Én még olyan orvossal nem találkoztam az élőben, aki ilyeneket komolyan tiltott volna, bár négy terhességem alatt akadt egy pár élethelyzet, betegség, még nagyműtét és komoly gyógyszerek is.

Ha minden olyat komolyan kellene venni, amit ilyenkor állítólag nem lehet, elég szürke életünk lenne. A komoly bajok nem itt kezdődnek és nem is itt végződnek.

Mindazzal együtt, hogy összességében tényleg igaz, hogy nagyon sok mérgezőanyag a bőrön át, és a kozmetikumokból kerül be a szervezetbe.

Köszi, neked is hasonló problémamentes, boldog babavárást kívánok, mint amilyen az enyém eddig (kopp-kopp) :o)

A játékokra vonatkozóan, nem pénz kérdése. Egyrészt még neked is örömet okoz ha esetleg te magad készítessz néhány játékot (én szereztem egy használt varrógépet erre a célra), de pl. egy másik kedves sztorim, nagymamámék borzasztó szegények voltak, ezért nem tudtak minket játékkal elhalmozni. De gyerekkorom egyik kedvenc játékát tanították: egy puha rugós ágyra leraktunk 5 db követ olyan alakzatban mint a dobókocka, majd miközben egyet feldobtunk, egy másikat el kellett kapni ugyanazzal a kézzel és úgy elkapni a levegőben levő követ is, majd ugyanezt úgy, hogy 2 követ markolsz fel egyszerre, 3-at, stb, az nyer, aki előbb megcsinálja.. :) Sokkal többet jelentett nekem mint akármilyen drága játék, hiszen ezt közösen játszottuk a családdal :)

Szió!!!Juhhuuu! Örülök a boldogságodnak!Biztosan fantasztikus érzés mikor meglátod a pozitív tesztet,és tuti hogy a legjobb érzés!:))

Nagyon Gratulálok Nektek,és boldog babavárást kívánok!De jóóó!:))))

Szia, láttalak a terhesség jelei topikban is, Gratula neked! :)

És bár én nem panaszkodhatom az anyagi szintre (átlagosan élünk), de tényleg igaz hogy tökéletes körülmény sosem lesz, én is szegény családban nőttem fel és semmit nem változtatnék rajta, boldog gyerekkorom volt :)

Erőt és kitartást a köv. 18 évre! :)

Én is hasonló jókat kívánok neked! :) Annyira hihetetlen érzés, komolyan, nem is hiszem el még mindig! :) Férjed is biztos nagyon örült!

Neked holnap, nekem holnapután egy kis kukucs a babáinkra :)

Mint írtam már a klubban, minden egyes szavadat átérezzük mi is. Én sem csupa gazdagságban nőttem fel és nem is voltak soha gondoskodok a szüleim, de én már most imádom ezt a pici kincset aki bennem nővekszik! :)

Amikor megcsináltam a tesztet és az első 10 másodpercben kirajzolodott a második csík akkor csak 20 percen keresztül álltam a teszt felett, néztem, nevettem és közben a meghatódottságtól könnyeztem! Annyira vágyom erre a pici babára és remélem ha már beköltözött akkor minden rendben lesz!

Nagyon boldog baba várást kívánok neked! :)) <3

Gratulálok és jó egészséget kívánok a babának és a kismamának is:)

Én nem festeném a hajam, ezt a pár hónapot kilehet bírni anélkül is, szerintem festék nélkül is szép egy nő, főleg másállapotban ragyog és boldog. Mégis csak vegyszer, kemikália. Ha ammónianélküli, ha növényi eredetű tökmindegy, de vegyszer.

Gratulálok! :) Nagyon boldog babavárást és jó egészséget kívánok nektek! :)

Én is tisztán emlékszem ARRA A PILLANATRA. :) Párom pont leszaladt a boltba, én pedig nem tudtam megvárni. Nekiláttam a tesztnek. Amikor megjelent a pluszjel, csak a szám elé kaptam a kezemet. :))) A világon a legjobb érzés. :)

Bizony, nagy a kísértés, hogy minden földi jóval elhalmozzuk a várva-várt gyerekünket. Én listát tudnék írni arról, hogy mi az, ami nélkül eltelt két és fél év a kislányom életéből, és mégis boldog!( bevallom,egy darabig irigykedve néztem a környezetünkben élő, térdig játékban gázoló kismama társaimat)

Szerintem a gyermekünknek mi magunk vagyunk a boldogság és nem az, amit pénzen lehet megvenni. Azok, bizony, hamar a fiók aljába kerülnek, de az élmények, érzések megmaradnak! Sok boldogságot!