Az élet legszebb ajándéka - Viktor baba

A történetünk 11 évre nyúlik vissza. Ugyanis akkor mentem férjhez, avval a tudattal, hogy nem sokára kismama leszek. Másnak egyből jön a baba, hát nekünk is így lesz, gondoltam én, kis naiv voltam.

Teltek múltak az évek, mentem az egyik orvoshoz, aztán a másikhoz. Ő megmondta, hogy sajnos ő már nem tud rajtunk segíteni, irány Budapest, a Kaáli Intézet. Ott egy kedves doktornő fogadott, aki elmagyarázta, hogy csak akkor lesz " ingyenes" a lombik program, ha előtte elmegyünk a Meddőségi Centrumba a Szabolcs utcába. Hát elmentünk. Kivizsgálás hegyek úgy a páromat, mint engem is kivizsgáltak tetőtől talpig. Kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben volt mind a kettőnknél. Akkor feltettük a kérdést, hogy akkor miért nem jön a baba? Ők szétették a kezüket. Nem tudjuk volt a válsz. De azért szedje a gyógyszereket, kapja az injekciókat, és jöjjön az inszeminációkra. Ment is egy darabig, még Szolnokon laktunk, de aztán haza költöztünk, innen viszont egy kicsit nehézkesebb volt a bejárás, na de ezt is megoldottuk. 2-3 inszeminációt felvettem, aztán ott hagytam őket.Az idegeink kezdték felmondani a szolgálatot, és a pénztárcánk is kezdet ürülni.Ja és persze elkezdtem hízni. Utána megismerkedtem egy természetes dolgokkal foglalkozó céggel.Elkezdtük használni a termékeit. Fantasztikus hatásokat értünk el vele. Megbeszéltük a párommal, hogy jó befejezzük a baba projektet. Ha jön a baba, szeretettel fogadjuk, de ha nem, hát akkor abba is beletörődünk. Lehiggadtunk, nem görcsöltünk, aztán megtörtént a csoda. Ekkor már 2008 tavaszát írtunk. Eddig nem hittem a gólya mesékben, de most már hiszek bennük. Ugyanis az történt, hogy tavaly tavasszal nagyon sok gólya körözött a házunk felett, és lássatok csodát valamit elszórhattak, mert én meg kismama lettem!

Azt hozzá kell tennem, hogy 2004-ban volt egy 12 hetes terhesség megszakításom, mert a baba szíve nem fejlődött ki. Az borzalmas volt. Nagyon nehezen dolgoztam fel. Fizikálisan úgy ahogy rendbe jöttem, de a lelkem...Lehetne már egy 5 éves gyerekünk, de nincs.

Fantasztikus 9 hónapom volt a babával. Elég jól bírtam az áldott állapotot. 2009.01.12-re voltam kiírva. Még azon a napon elmentem a CTG-re. Minden rendben volt! Másnap irány a kórház. Lejárt az idő. Nekem volt fogadott orvosom - szerencsére. 12-én este elkezdett folyni az orrom vére,addig a pillanatig azt sem tudtam, hogy ez mivel jár. Pedig ez már előjele volt annak, ami másnap velem történt. Gyorsan felhívtam a dokimat, annyit mondott, ha nincs fájás, akkor reggel találkozunk a kórházba. Úgy is volt. Ezek után az események felgyorsultak. Nagyon sokan voltunk akkor a szülészeten, nem volt ágy, 9-15 óráig vártam az ágyra, állapotom romlott. A lényeg a lényegben délutáni 3 órakor vettek tőlem vért, és megállapították, hogy HELP szindróma alakult ki nálam, és azonnali műtét.

Ebből este 21.05 perc lett. Addig kaptam vért, vérplazmát. A lényeg besárgultam, és terhesség ráment a májamra! A babának nem volt semmi baja. Én voltam életveszélyben! Mikor megcsászároztak utána áttoltak az intenzív osztályra.

Két napot voltam ott. A fogadott orvosom átjárt hozzám megkérdezte, hogy vagyok, minden rendben van-e? És hozott hírt a mi "kicsinkről". A "kicsi" baba 4230 grammal és 51 cm-rel született. Aztán vissza toltak a szülészetre, ahol végre megláthattam a mi babánkat. Akkor ott elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt. Még négy napot töltöttünk a kórházba. A babám végigsírta a szoptatásokat. Mindenki avval biztatott, hogy otthon minden más lesz, hát tényleg más lett. Nyugodtabbak lettünk, odafigyelünk egymásra. Ahogy megcsászároztak utána az én állapotom is rohamosan javult.

Most már elmúltunk 6 hónaposak, és egy vidám, tanulékony, ügyes, egészséges, bátor kisfiunk van, aki már nem csak akkor sír, mikor tele a pelus, vagy éhes, hanem rájött, hogy ha anya nincs ott a közelében, akkor összedőlt a világ.

Ezúton szeretnék köszönetet mondni a békéscsabai kórház szülészetén, és az intenzív osztályon dolgozóknak, legfőképpen az orvosomnak Dr. Maczó Norbertnek. Mindent megtettek értünk. Köszönöm.

Fantasztikus érzés, hogy nekünk is sikerült 11 év után!!!

Ezzel a kis mondandóval csak annyit szerettem volna közölni, hogy senki ne adja fel, és ne görcsöljetek. Ha megvan írva a nagykönyvben, akkor úgy is jön!

Sok sikert kívánok mindenkinek!