Ayres-terápia

Anne Jean Ayres amerikai neuropszichológus sok évvel ezelőtt kezdte el alkalmazni szenzoros integrációs terápiáját.

Ayres terápiája azon a felismerésen alapszik, hogy a gyerekek fejlődésében nehézségeket okozhat, ha idegrendszerük nem hangolja össze megfelelően az érzékszervek által fölvett információkat, s integráció hiányában a gyerekek nem képesek megfelelően alkalmazkodni a külvilághoz.

Az egyensúlyszerv alapvető érzékszervünk. Működését csak olyankor vesszük észre, amikor testhelyzetünkben hirtelen változás áll be, megbotlunk, elcsúszunk a jégen, hajón, repülőn viharba kerülünk vagy földrengést élünk át. Ayres szerint az érzékszervi vagy szenzoros integráció folyamatában az egyensúlyszervnek kulcsfontosságú szerepe van. Az egyensúlyszerv egy agyi működési rendszer része. Ez a rendszer folyamatosan értesül az érzékszerveinkből valamint a testünkből - izmainkból, ízületeinkből - származó információkról. Ezeket összerendezi egymással, és részt vesz a mozgásválasz megszervezésében. Ayres azt tartja, hogy az egyensúlyszerv fejlesztése serkenti a többi érzékszerv, továbbá a szenzoros integráció fejlődését.

Terápiás módszerének eszközei: függőháló, hintaágy, billenő-, és tányérhinta, forgó korong, gumiasztal, lengő nyújtó, gyűrű, gumikötél hinta, óriáslabda, füles labdák, henger, tér-hágcsó kötélből, fából, tornaszivacsok, (a későbbi szakaszára) gördeszkák, lejtő, egylábú szék, rácsos billenő, taposó pedál, doboz gólyaláb, függő-billenő hinta, parafa-lapok egyensúlyfejlesztéshez. Ezen kívül rugós deszka, hullahopp karikák, gerenda, forgó-egyensúlyozó korong, spirál ruhahengerek, zsámoly, kétlábú mászólétra, bordásfalak, nagyméretű tükör, hegymászó kötelek karabinerrel,Ezek az eszközök folytonos változást hoznak létre a gyerek egyensúlyi helyzetében. Az új és új helyzetekhez való mozgásos alkalmazkodás valósággal kikényszeríti az idegrendszer érését, mivel az idegrendszer minden helyzetre a lehető legjobb mozgásválaszt próbálja adni. Ayres terápiás játékszereinek segítségével a gyerekek visszatérhetnek a világ megismerésének azokba a korábbi szakaszaiba, ahol fejlődésük megrekedt.

A külvilág ingereit rendező, összehangoló agyi folyamat szakmai nevén: a szenzoros integráció három alapvető ingercsoport alapján történik. Ezek a már a születés előtt is együttműködő ingerek a nyomást, fájdalmat, hőmérséklet-változásokat jelző, bőrben lévő receptorokból, a belső fülben az egyensúlyozást irányító úgynevezett labirintusszervbol, illetve az izmokban és ízületekben a testhelyzetet "számon tartó" érzékelőkből érkeznek az agyba. Az ember normális esetben ezek illetve a többi érzékszerv, például a szem, fül segítségével szerzett információkkal tud tájékozódni, így határozza meg helyzetét, állapotát. Az amerikai kutatónő úgy találta: egyes gyermekeknél a különféle irányból és módon a központi idegrendszerbe közvetített ingerek nem jól állnak össze "egésszé". Így vélte az ilyen gyerek a világról, illetve azon belül a saját helyzetéről hamis s ezért végső soron rossz döntésekhez vezető képet fog kialakítani. Ennek okát főként abban látta, hogy a modern kor steril környezete már csecsemőkortól kezdve egyre kevesebb ingerrel látja el a mozgást és a tapintást érzékelő szerveket. Ezen, akár civilizációs betegségként is értékelhető kórra tehát olyan kezelési módot, tréninget kellett kitalálni, melynek során a fejlődés egy bizonyos szakaszán átjutni képtelen gyerekek speciális környezetben és eszközökkel, a szenzoros integrációs módszerben képzett szakemberek segítségével fejleszthetik érzékelő rendszereiket, illetve azok információinak helyes összekapcsolását. Tapintásukat, koordinált mozgásukat, pótolhatják az eddig elégtelen mennyiségben megtapasztalt érzékleteket. Az eszközök összeválogatása végső soron egyetlen célt szolgál, nevezetesen azt, hogy "a gyakorlás közben egyensúlyát elvesztő gyermek figyelme drámaian önmagára irányuljon, s a foglalkozásokon lassan megtanuljon önmagára és aztán végül a környezetére is figyelni.

Az elmélet kiötlője szerint a módszert egyébként 10-12 éves korig érdemes használni. Itt is érvényes, minél hamarabb kezdődik el a fejlesztés, annál nagyobb eredményt lehet elérni.

Illényi Balázs HVG 98/48. szám 1998. december 4.

cikke alapján íródott.