Au-pair munka élménybeszámoló (beszélgetés)

Nagyon jól leírtad:)

Én is voltam kint, osztrákoknál.

Újsághirdetés útján kerültem ki. 3 családnál voltam bemutatkozni, mire a 3. felvett, 3 fiú mellé.

Én csak ajánlani tudom.

Bár voltak könnyebb, s nehezebb napok is, de mégis megérte. Hamar belerázódtam a németbe, eleinte volt, amit félreértettem, főleg amiket a gyerkőcök mondtak...;)

Nyelvtanfolyamra is jártam, volt szabadidőm is, amit a városban töltöttem, de azért tényleg többet kellett dolgoznom, mint amit anno megbeszéltünk.

Én rendesen megkaptam a zsebpénzemet is, bérletem felét állták, s ők fizették a nyelvtanfolyamot.

Havonta 1-szer pedig hazamehettem pár napra:D

Szerencsére itt takarítónő is volt, tehát nem minden házimunka maradt rám....

Az anyukával volt néhány konfliktusom, de nem volt vészes....Inkább az zavart, mikor a srácokkal üvöltözött....

Az apuka nagyon nyugodt volt, mondjuk alig láttuk, mert sokat dolgozott.

Én vasaltam, rendben tartottam a gyerekszobát, vittem a fiúkat suliba, oviba, kicsivel otthon voltam, vagy mentünk parkba, játszóra, strandra, erre-arra....

Volt, hogy elmentek a szülők nyaralni, s én voltam 2 hétig!!! teljesen egyedül a fiúkkal...

Este, mikor színházba, vagy bulizni voltak a szülők, akkor otthon kellett lennem, amúgy szabad estéim voltak.

Tényleg jo hogy leirtad ezt. Nekem sajnos csak rossz tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.

Egy 1 eves kislany melle vettek fel, aki nagyon aranyos volt. Nagyon megszerettem.

De a heti 30 ora helyett napi 13-at dolgoztam. Minden a nyakamba szakadt. Az igert zsebpenzt pedig sosem kaptam meg! Pedig ugynoksegen keresztul mentem ki en is.. de ez anno 1994 elejen volt. Akkor meg nem nagyon volt internet meg email stb.. szoval minden sokkal lasabban alakult.

Mikor kozoltem, hogy elmegyek, a no elvette az utlevelem, hogy ne mehessek semerre. A szulok akiknel egy ismeros au-pair volt kuldte ki a rendoroket, hogy visszaszerezhessem az utlevelet es el tudjak jonni.

Szoval nagyon rossz elmenyeim voltak. Igazabol eddig senkinek az au-pairseget nem is ajanlottam. Annak viszont orulok, hogy vannak jo esetek is.

Szupi, hogy igy leirtad, mert szerintem sokan vannak, akik nem is tudjak mibe vagnak bele. Az en tapasztaltaim eleg regiek. Eloszor 3 honapot voltam 2000 nyaran Franciaorszagban egy ot gyerekes (!) csaladnal. Oket egy ismeros ajanlotta es leveleztunk elotte. Vonattal mentem. Masfel nap volt az ut, amit nagyon elveztem, de az atszallasok valoban eleg parasok. Osszesegeben minden nagyon jo volt. Mindenhova vittek magukkal. Volt napirendjuk, igy tenyleg csak ot orat kellett "dolgoznom" (ertsd a gyerekkel jatszanom). Az anyuka rengeteget beszelgetett velem, igy a nyelvet is sikerult gyakorolnom.

Ezen felbuzdulva mentem ki 2002-ben egy evre Angliaba. Az elso csaladhoz egy ugynokseg reven kerultem. Furcsa volt, hogy csak indulas elott par nappal szoltak es csak egyszer tudtam a munkaadommal beszelni. Egy harom gyerekes egyedulallo anyukanak kellett segitseg. Na ez maga volt a pokol. Nem akarok belemenni a reszletekbe, de ami betette a kulcsot azt megosztanam. Elhuzott egy hetre Gorogorszagba ugy, hogy ram hagyta a harom gyereket, az ures konyhat es 30 £-t, hogy ebbol oldjuk meg a hetet. A vegen sajat penzbol vasaroltam, hogy legyen mit enni. Vegul feladtam es egy kinti ugynokseg reven talaltam egy masik csaladot. Ertuk megerte vegig szenvedni a fentieket, mert fantasztikusak voltak. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, bar a kicsi lanyok mara felnottek. Mar az elso talalkozasnal tok korrektek voltak. Mindent megmutattak, elmondtak hogy a nagyobbik kislany hiperaktiv es hogy mit varnak tolem. Jo volt szemelyesen talalkozni veluk, mielott igent mondtam. Igy vegul jo szajizzel jOttem haza. En mindenkinek javaslom, aki ezen tori a fejet, hogy probaljon a fogado csaladrol minel tobbet megtudni es az elejen letisztazni, hogy pontosan mit varnak tole. A tobbiektol az enyemnel sokkal gazabb sztorikat hallottam, ugyhogy ha nem erzitek jol magatokat, akkor ne feljetek valtani. Igen, olcso munkaerok vagyunk, de azert nem kell elviselni, hogy rabszolganak tekintsenek.