Attól, hogy valaki veszekszik egy rokonával, attól még szeretheti, ugye? (beszélgetés)
attól függ,mennyit veszekedtetek és miket vágtatok egymashoz,mert az sokat elmond egy kapcsolatról
van egy ismerősöm pl aki rendszeresen,a jelenlétemben /is/ elküldte az édesanyját az isten.... és bevágta az orra előtt az ajtót,de amugy is úgy beszélt-bánt vele,mint egy ronggyal.Aztan az ő édesanyja is ,meghalt,úgy tesz,minha bántaná és sajnálná,holott csak megjátssza,hogy őt sajnálják
kérdésedre válaszolva,attól még ,h veszekszel olykor a szeretteiddel,szerethetitek egymast,de ha a mindennapotok csak ebből áll,akkor van baj.Viszont,ahol emberek élnek együtt,ott tényleg vannak veszekedések,összezörrenések,nem kell azzal törödni,más mit mond.
egyébként sajnalom anyukádat és őszinte részvétem.
Nálunk a főzés úgy volt, hogy ő főzött, de amit nem tudott vagy nem szeretett azt én főztem.
Mosogatni soha nem engedtem.
Takarítani sem.
Ezeket mindig én csináltam.
Hiányzik! 😢
És mióta nincs, ugyanúgy elvégzem ezeket a dolgokat.
Nagyon sokszor mondta nekem, hogy sosem tanulok meg főzni, engem nem érdekel a főzés. Aztán 4 hónapig betegeskedett, és magamtól főztem. Neki is. Még receptet sem kérdeztem. Valahogy magamba szívtam a főző tudását. Dicsérte is, hogy nem gondolta, hogy ilyet tudok.
Minden egyes főzésnél rá gondolok manapság is.
Örülök ha ezt váltottam ki nálad 🙂
Istenem, mennyit morgott velem ugyanígy!! 🤣
Tudta, hogy meg fogom csinálni de minél többször cseszeget annál később! 🤣
Köszönöm, először mosolyogtam egy emléken mióta elment!
Én szerettem őt nagyon.
De belegondolva olyanokon veszekedtünk, hogy rámszólt mosogassak el. Én azt mondtam jó. És 2 óra múlva sem tettem meg. Akkor szólt újra, én vissza...Veszekedés. Majd hamarosan elmosogattam.
Sajnálom ezeket, de bár még pörölne rám 😥
Arnold Gesell pszichológusnak volt egyik kutatási területe, hogy a veszekedéseket okozó érzelmek a legintenzívebbek. Tizenhat szór erősebbek, mint a kellemes érzések.
Ha nem lettek vonal erős érzelemid, vagy csak közömbös lett volna számodra, akkor nem lettek volna viták és veszekedések.
Persze, hogy szereted és ezt ő is tudta! Természetes, hogy ha együtt laktatok akkor voltak veszekedések néha.
Én pár éve külföldön élek, soha nem volt ilyen jó a viszonyunk, sokkal többet beszélünk mint mikor ott éltem velük. Akkor én is mindig morogtam valami miatt.
De attól még ugyanúgy szerettem őket akkor is és most is.
Ahol egynél több ember van, ott veszekedés is!
Mi is együtt laktunk.
Szinte sosem veszekedtünk, de halála előtt 2 nappal sikerült... Nem tudod hogy bánom!
De attól még szeretem! Ahogy Ő is szeretett engem.
Anyukámmal volt, hogy összevesztünk. Nem is egyszer. 8 hónapja, hogy meghalt.
Beszélgettem róla egy rokonnal, hogy hiányzik és sokat gondolok rá. Oda vágta, hogy "Dehát annyit veszekedtetek". Mintha azt akarná mondani, hogy nem is szerettem mert veszekedtünk.
Együtt laktunk, szerintem másnál is van veszekedés. Ugye?